Kormányűlés


Létrehozva: 2014. május 24. 05:10:08 | Megtekintve: 1079x | Kategória: Po-Fi (Politikai Fikció) | Utolsó módosítás: 2014. július 6. 21:19:29 []


Szerző: Matteo
Az ajtónálló a díszes tamburbotját háromszor a kövezethez koppantotta, és vinnyogó éles orrhangon
bejelentette az üres elnöki főszobának:
- Őőőőőfedeszessége Ötödik Győző Nemzetünk Fő-Orbánja!
Ötödik Győző alacsony cingár alakja tipegve tolta maga előtt nagy pókhasát, és az elnöki főszobában
körülnézett. Az persze üres volt, csak a hosszú díszes asztal, körülötte a magas támlás díszes székek
álltak bent, és a túlsó végen a Fő-Orbáni Szék. Ötödik Győzőnek nem volt kedve odáig menni, és a
legközelebbi szék sarkára ült. A Fő-Orbáni Palástot fázósan tekerte maga köré. Dideregve nézett körül,
nyakát behúzva tekergette a fejét, mint aki malacot lopott. Aztán az ajtónál álló komornyikra nézett.
- Te meg mi a lóf@szt ordibálsz, nincs itt senki!
A komornyik a protokollhoz tartva magát az ajtó vonalában állt tovább csendben, csak az orrát húzta fel.
Ötödik Győző legyintett, majd kicsit oldalra dőlve egy recsegőset szellentett.
- Ezek a rohadt orvosok! - dünnyögte. - Hülye tablettáik miatt állandóan fingok, de nem tudják
megszüntetni a zsongást a fejemben.
Lecsúszott a székről, és az elnöki főszoba ablakához ment. A nehéz narancssárga brokátfüggöny résén
kikukucskált, de a valahai Gellért-hegy, most már Első Szent Orbán-hegy magasából nem látta a
panorámát, erős betonfal, lőtornyok takarták a kilátást, ami szeretett népe rajongásától megóvta.
- Hány óra? - kérdezte Ötödik Győző, de az ajtónálló főkomornyik hivatala nem rendelkezett erre
kompetenciával, ezt csak a Nemzeti Pontos Idő Szolgálat képviselője teheti meg, amelynek a sógora
keresztapjának a fia a vezetője. Az ajtónálló egyszer koppintotta a padlóhoz a botját, és a terembe
sikított:
- Nemzeti Értékelő Értekezletre felkészülés!
A Nemzeti Elnöki Főhivatal emberei jöttek a terembe, belépve a földig hajoltak, és iratokat, írószereket
tettek a Nemzeti Főasztalra sorban minden székhez, a Fő-Orbáni asztalfőhöz is, ahol díszes, foci témájú
ornamentikával megmunkált giccses irattartók, arany-narancsszínű írószerek, és a Fő-Orbáni főpecsét
került.
Ötödik Győző lopva az egyik hivatalnok órájára pillantott, nemsoká nyolc óra. Miután a többiek elvonultak,
újra eleresztett egy recsegőset. Épp akkor jött a díszes egyenruhába öltözött vezérhajdúszernagy tíz
emberével, akik azonnal átvizsgálták a termet méreg, sugárzó és robbanó anyag után. Most sem találtak
semmit. A Fő-Orbáni Titkárság egyik főtitkári kisasszonya behozta a kávét, a tálcán focilabda
kialakítású porcelánokban kávé, tejszínpótló, édesítő szerek voltak. A Főhajdúság egyik embere elővett
egy kiskanalat, és egyenként megkóstolta a felszolgált dolgokat, majd bólintott. Ötödik Győző
megkavarta a kávét, belekortyolt. A Főhajdúság emberei távoztak, csak a vezérhajdúszernagy maradt a
teremben oldalt a fal mellett állva. A hátamögött a nagy álló ingaóra vidáman harangozni kezdett, amely a
csúti templom harangját utánozta. A főkomornyik megint a kövezethez vágta a botját, és és rikácsolva
jelentette be a Nemzeti Értekezletre érkezőket.
- Őfideszessége Hatodik Rogán méltóságos úr, a minden települések főpolgármestere!
Tulajdonképp az ötödik lenne, de nagyapját a beiktatása napján agyonütötte a Fő-Orbán téri, az országot
jelképező arkangyal szobor, amit még a legelső, most már Szent Orbán emeltetett.
Kopp!
- Őfideszessége Negyedik Lázár János kegyelmes úr, a Főlázár!
A főlázár kezelte az ország vagyonát, és engedélyezte a beruházásokat, utalt ki pénzt ezekre. Nem sok
dolga volt, mert iszonyú milliárdok párologtak el a semmibe, így az ország vagyona nem lévén,
feljelentésekkel múlatta idejét, ahogy azt ük-ükapja is tette.
Kopp!
- Őfideszessége Hatodik Kövér tekintetes úr, a parlament elnöke!
Neki sem volt sok dolga, immáron évtizedek óta nem működött a parlament, így kinevezése csupán
formalitás volt. Egyébként Kövérék hatodik generációjának eme képviselője azt se tudja, merre van a volt
Parlament épülete, vagy egyáltalán áll-e még.
Kopp!
- Őfideszessége Negyedik Pintér kegyelmes úr, a főpintőri miniszter!
A sunyi rókaképű felelt a rendért. Minden hozzátartozott, ami a nyilvántartásokkal, engedélyezésekkel,
közrenddel, információszerzéssel, és igazságszolgáltatással (?) kapcsolatos volt.
Kopp!
- Őfideszessége Ötödik Matolcsy, a főkincstárnok!
Na, neki sem sok dolga akadt, mert ami kincs van, az nincs.
Ők voltak azok, akik az országot vezették. Hogy miként, az mellékes. Ha néha akadt egy kis vagyonka,
az országos Főlázár vezetésével hamar eltüntették maguknak.
Az ajtónálló még bejelentett néhány ingyenélőt, naplopót, akiknek valamely ősük a távoli múltban
elkezdték a harácsot mint fideszes kormánytagok, vagy közintézmény vezetők.
Mindenki helyet foglalt a hosszú asztalnál, a fő helyre természetesen Ötödik Győző Fő-Orbán ült. El is
engedett egy sunyi lapos galambot, magában átkozva az orvosokat. A tegnap megevett saját töltésű
fokhagymás kolbász, és a hazai házi pálinka rézeleje éreztette a hatását, még Hatodik Kövér is
szédelgett tőle, pedig az orra alatti bajszán a múltheti kozmás pörkölt nyomai ott látszódtak.
- Első napirendi pont a... öööö ... - Hetedik Hoppál propaganda főtitkár rendezgette a papírjait. - Szóval a
napirendi pont a közelgő Szent Orbáni Ünnepi Napok megtartása.
Ötödik Győző fészkelődni kezdett a székén, újabb mérges gázokat eregetve, s hogy annak hangját
elfedje, lelkesen kiabálni kezdett.
- Igen, az jó, majd mondok beszédeket!
- Ezt beszéljük meg. - Javasolta a főlázár. - Kellene a Szent Orbán téren egy ünnepi beszéd, amit
közvetítene a tévé is. Had lássa a csőcselék, hogy minden rendben van.
- Nem sokra megyünk vele. - Legyintett a főpintőr. - sokaknál kikapcsolták a villanyt, ahol meg nem, ott
meg gyakoriak az áramszünetek.
- De én akarom, hogy lássanak! - szólt közbe Ötödik Győző. - Akarom! Akarom!
- Rendbe kellene hozatni a villanyvezetékeket. - Szólalt meg az asztal vége felől Kilencedik Kósa. - Akkor
tudnák nézni Őfőméltóságát!
- Rengeteg pénz! - mondta a főlázár - Javasolnám pályázat kiírását, és a sógorom keresztapja
megcsinálja.
- Az egy sarlatán! - kiáltott fel Hetedik Zsigó. - A tesóm jobban meg tudja csinálni!
Lázár odasétált Zsigóhoz.
- Jobb, ha az én javaslatomat fogadja el kend, akkor kap kétszázmilliót, ha visszalép.
- Ötszáz!
- Kétszázötven?
- Visszaléptem. - nyugodott meg Zsigó, és már nem is érdekelte a többi.
- Mennyibe kerülne ezt megcsinálni? - kérdezte Ötödik Matolcsy.
- Számításaim szerint úgy nyolcvanmilliárdba - felelte a főlázár. - Meg az anyag.
- De nincs még ezer sem a kincstárban, nem hogy nyolcvanmilliárd! - kiáltott fel Matolcsy - Kong a
kassza az ürességtől!
- Van egy javaslatom. - szólalt meg Tizenötödik Répássy / azért ilyen sokadik, mert több generációt és
oldalági leszármazottakat az elődök nem viseltek el az idiótizmusuk miatt, pedig hát ők is... /
- Mi lenne az? - élénkült fel Ötödik Győző, és már egy rézeleje ízűt is kiböffentett.
- Már elég régóta adogatjuk itt egymásnak az "én tartozom neked" papirokat, meg kötelezvényeket. A
melót meg tudnánk csináltatni a közmunkásokkal.
- Nem tudjuk fizetni a közmunkásokat se! - vetette oda Negyedik Pintér.
- Na és? Ők elvégzik a melót, és nem fizetjük ki!
- De mivel végezzék a munkát? - kérdezte a szintén a vég felé ülő Kilencedik Áder. - Kellenek drótok,
meg ilyesmik. Franc se tudja, milyen alkatrészek kellenek hozzá.
- Nincs vezetékünk elég. - szólt Nyolcadik Vitézzy. - Sőt, semmink nincs!
Vitézzy volt az ország közlekedéséért felelős hivatal vezetője, ami annyiból állt, hogy a Nyírségben és
Somogy megyében számontartott két lovaskocsiról tudta, hogy van. Legalább is tavalyelőtt még
megvoltak.
- Venni kell. - mondta ki Ötödik Győző.
- Nem tudunk venni, nincs miből. - dörmögte Matolcsy.
- Ha nincs anyag, akkor nincs meló sem. - szólalt meg a végen Hatodik Bohács.
Ötödik Győző elmélázva kesergett.
- De akkor a népem, a nemzetem nem fog látni engemet!
- Hogy is láthatna? - mondta Hatodik Rogán. - Még a nagyapám mesélte nekem, hogy hallott egy
emberről, akinek még volt egy működőképes tévéje!
Egy darabig csend volt, aztán Lázár, a főlázár megkérdezte:
- Akkor erre a projektre elkülönítsük a nyolcvanmilliárdot?
- Még mit nem! - csattant fel Ötödik Győző, amitől újabb fokhagymaszagú böffenés tört ki belőle, és alfele
is hangos trombitálásba kezdett. - Spórolunk! Csak hetvenkilencet engedek!
Negyedik Lázár elégedetten bólogatva feljegyezte magának, majd átszólt Zsigónak.
- Buktad a kétszázötven millát, öcsi! Hallottad a főnököt, megszorítás van!
Ötödik Győző hisztérikusan csapott az asztalra!
- Nincs ilyen! Nincs olyan szó, hogy megszorítás! Ezt csak Gyurcsány csinálja!
Kisebb hangzavar támadt, tényleg, nincs ilyen szó. De Gyurcsány van, illetve volt. A műveltebbek, az a
néhány, akik jártak iskolába, tudták a papoktól, hogy a Gyurcsány korszakot együtt kell emlegetni a
tatárjárással, törökvésszel, trianonnal.
- Hát akkor az ünnepi rendezvényeknél tartunk még mindig. - mondta Hetedik Hoppál. - Mi lenne, ha tartanánk egy békemenetet, és akkor ott mondaná el Fő-Orbán Őfideszessége a beszédet!
- Jó ötlet! - helyeselt Harmadik Bayerzsolt. - Majd megszervezem.
- Hogyan? - kérdezte Negyedik Pintér.
- Egyszerű! Én kihírdetem, hogy sok százezres Békemenet lesz a nép akaratából, a pintőrség meg felzavarja a népet az ország minden részéből. Mindig is így csináltuk.
- Hogy hozzuk ide őket?
- Gyalog! Azért békemenet!
- Jó, de most mi ellen kell, hogy tiltakozzanak? - kérdezte Hatodik Bohács.
- Majd Hoppál kitalálja, az jól hazudik!
Hetedik Hoppál felháborodott.
- Én nem szoktam hazudni! - hazudta. - De azért tiltakozhatunk Albánia agressziós törekvései ellen, mert megvették a második tankjukat még a múlt évben. Mát harminc éve a NATO tagjai.
- Javasolnám, hogy aki nem jön, azt fenyegessük meg, hogy nem fog nyugdíjat kapni! - mondta Tizenötödik Répási.
- Nagyon meg lesznek ijedve. - szólt lakónikusan a főlázár. - Évtizedek óta nincs nyugdíj.
- Akkor ki lesz az a nyugdíjas öregasszony, aki kezet csókol nekem? - érdeklődött Ötödik Győző.
- Majd Negyedik Wittnert beöltöztetjük - mondta Harmadik Bayerzsolt. - Tényleg, ő hol van?
- Most reggel láttam! - jelentkezett Zsigó. - Reggel, mikor jöttem ide, láttam, a Rákóczi térnél állt.
- Hát akkor ezt megbeszéltük. - jelentette ki Ötödik Győző.
- Második napirendi pont a kormányzati költségek és fizetések rendezése - olvasta fel Hetedik Hoppál. - A 2029 évi egyes törvény értelmében a kormányzati fizetéseket az ország állapotához mérten félévenként felül kell vizsgálni, és annak megfelelő mértékben igazítani.
- Jól áll az ország! - jelentette ki a főlázár.
- Szerintem is! - helyeselt Hatodik Rogán.
- Persze, hogy jól állunk, - toldotta meg Matolcsi, - hisz az előbb nyolcvanmilliárdból rendeztük az ország villamosítását.
- Ötven százalék? - kérdezte Negyedik Pintér. - Emeljük a felével?
- Ne legyünk kicsinyesek! - szólt Hatodik Kövér. - Duplázzuk meg!
- Helyes! Helyes! - helyeseltek az asztal körül ülők.
- Tehát egyhangúlag elfogadtuk. - jelentette ki Hetedik Hoppál. - Visszamenőleges legyen ez is?
- Természetesen, legalább öt évre! - bólogatott olyan hevesen a főlázár, hogy veszélyeztette ezzel a duda orrát, hogy beleveri az asztalba.
Ezt már tök felesleges volt megszavazni, Hoppál lelkesen jegyezte fel, hogy nyolc évre visszamenőleg, vagyis 2096-tól.... igaz, az tizenegy éve volt, de nem lényeg.
Az ajtónálló ekkor a földön koppantott a botjával, és idegesítő hangján bejelentette:
- Őfőméltósága Negyedik Simicska tekintetes úr, a KÖZGÉP, a KÖZKER, a KÖZADÓ, a KÖZFÖLD, a KÖZKÖZL, és a KÖZMELÓ tulajdonosa, a Nemzetünk Nábobja, a Kárpát-medence ....
- Kus! - szólt oda szelíden Negyedik Simicska.
Aztán bement a terembe, odaballagott Ötödik Győzőhoz, és lazán leűlt a széke karfájára.
- Na, f@szikáim, lehet elhúzni a picsába! - mondta a többieknek. - Vége a gyereknapnak, húzzatok mint a vadlibák!
A többiek sietve felálltak, és hátrálva, hajbókolva elhagyták a termet.
- Mi... mi kell? - kérdezte megilletődve Ötödik Győző.
- Van itt egy kis földterület, és ezt kibérelném úgy ötven-száz évre. Megírtam a pályázatot erre a cetlire, itt írd alá, hogy megnyertem.
Ötödik Győző idegesen matatott az asztalon tollat keresve.
- És hol van az a föld?
- Itt a közelben Szombathely, meg Nyírbátor között, pár ezer négyzetkilóméter, kicsit gazos, de majd kitakaríttatom.
- Itt kell aláírni?
- Igen, itt. - mutatta Negyedik Simicska. - Csak szép nyugodtan, majd én elvégeztetem a melót, ti meg örüljetek az uralkodásnak.
Ötödik Győző a nyelvét nyújtogatva nem is aláírta, hanem lassan rajzolta a nevét a cetli aljára. Aztán a Fő-Orbáni Főpecsétért nyúlt, alaposan megnyomogatta a tintás párnán, majd hangos csattanással, szinte bódult állapotban lepecsételte az okiratot.
- Kész... jól írtam?
- Frankó lett.
- Legközelebb is szívesen.
- Nem lesz legközelebb. Már nincs több, minden az enyém.

Kulcsszavak: Orbán Lázár


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: