Az elmúlt évtizedek politikája nagyon profán kontrasztot hozott az életünkbe. Valahogy 1989 előtt tisztábban láttam a jövőt a szemüvegemmel. Pedig milyen sokan mondták, az nem tisztaság. Valóban nem az volt, persze tudtuk, de sokkal kevesebb ideológia zavarta meg a tisztánlátást.
Mert csak egy volt. Ugye a Kádár rendszer túl volt a konszolidáció évein, igaz a szocializmust építettük, de magunknak tettük. Sok ezer, sok tízezer lakás épült, volt munka, az emberek dolgoztak, és a nagy többség valóban boldogan építette a szocializmust. Akkoriban nem volt szabad politizálni, bár már nem volt olyan szigorú mint elődje, a Rákosi éra.
Én sem politizáltam, Édesapám védte a hazát, én nyáron nyaraltam, hol szüleimmel a Balatonkenesei HM üdülőben, vagy a Lellei honvéd úttörőtáborban és még sorolhatnám. Boldognak láttam a szüleimet, meg voltak elégedve az életükkel. Nagyon nagy divat, ma szidni a KISZ-t, de sokkal kevesebb bűnöző került ki az úttörők közül, mint a mai, oktatási rendszerből.
Aztán jött 1989.
Na azóta a szemüvegem sem áll jó. Nem építjük már a szocializmust. Szabadok vagyunk. De a boldog családok jó részének is vége. Nem nevetnek már annyit, hiszen sokkal több lett a probléma. Megismertük a létbizonytalanságot, az egyre csökkenő életszínvonalat, nem épülnek lakások, nem járunk már nyaralni. De jár egy réteg, csakhogy azok nem a milliós tömegek.
Minden egyes szabad választás előtt, rengeteg ígéretet kapunk mennyivel jobb lesz ha Őt választjuk.Megválasztjuk, mindegy melyiket, mert eltelik egy két hónap, és már a csapból is az folyik, hogy az előző kormány elszórta a pénzt, húzni kell a nadrágszíjon. Húztunk, mert bíztunk benne, hogy jobb lesz. Nem lett jobb, de jött a következő, és következő, és következő választás, ugyanezzel a szöveggel. Mint a mókuskerék.
Szépen lassan rájöttem hogy 1989 csak a Szent Edények ünnepe volt. Akkor kerültünk csöbörből vödörbe.
Egy ideje mást nem látok, csak hogy tűnnek el az államkasszából a milliárdok, a politikusok egyre gazdagabbak, és már az sem érdekli őket ha rájövünk a hazugságaikra, megrántják a vállukat és kezdik elölről. Egyre romló életszínvonal, padlóra került emberek tömegei próbálták a lehetetlent.
Felállni. De a politikusok nem hagyták, belerúgtak, és rúgnak most is, mert tudják ha egyszer feláll, ellenség lesz belőle.
DE. Most valami sokkal rosszabb jön. Talán rosszabb, mint a Rákosi rendszer, mert itt embereket akarnak gépek helyett rabszolgaként hasznosítani, adni-venni. Homályosodik a szemüvegem, mintha utat talált volna egy országnyi ember könnye. Leveszem, és ugyanazt látom. Homályos a jövő és én valóban siratom ezt a szegény kis országot. Jobb sorsra volt valaha érdemes a magyar, de ki tudja eljön még valaha, az Isten, álld meg a magyart...???
Talán soha, de bízni kell...Nem tudom, de ami most jön, az ellen harcolni kell. Különben térden csúszva élhetik le életüket a gyerekeink és unokáink. Hát én inkább haljak meg emelt fővel, minthogy ezek építsenek maguknak új világot a gyermekeim hátán taposva...
Hozzászólások