Eddig


Létrehozva: 2013. április 15. 16:10:47 | Megtekintve: 1907x | Kategória: Mindenféle | Utolsó módosítás: 2013. április 15. 19:14:27 [Fery]


Szerző: Matteo
Vargha úgy ébredt, mint akit agyonvertek. Talán akkor érezte így magát, mikor legénykorában egy hosszú hétvégét végig ittak a haverokkal, és a munkanap reggelére nem aludta ki magát. Zúgott a feje, a gyomra, ráadásul valamiért viszketett a bőre is, és a torkával sem volt minden rendben. Öt óra van, így hát kicsoszogott, elintézte a reggeli szokásos dolgokat, de a kávé valahogy nem esett jól. Majd elmegy az orvoshoz, ha lesz szabadnapja, vagy szabadsága.

- Eeee-eeee ... ! - Varga a torkát nézegette a fürdőszoba tükörben. Se pirosodás, a mandulája sem dagadt, nyelve is szokásos rózsaszín. De valami akkor is lehet. Ahogy a kezét mosta, észrevette, hogy a karja elég szőrös. Fel sem tünt eddig neki. Néhány szőrszál nem a világ, lehet, hogy eddig viselt ruhái dörzsölték ki a bőrt, de mióta rövidujjú inget hord... Na, mindegy. Míg öltözött, bekapcsolta a rádiót a konyhában, épp híreket mondtak, és az előző kormány intézkedéseiről volt szó, valamint hogy fogja majd a mostani azt kiigazítani.
Kit érdekel? Vargha áttekerte másik adóra, ott zene ment, megitta maradék kávét, még benézett a szobába, ahol felesége aludt, biztos rosszat álmodhatott az is, halkan vékony hangon nyögött valamit. Csak el kell majd mennie az orvoshoz.
A villamoson a kora reggeli álmos, unott arcok, ahogy bámul mindegyik maga elé. Vargha is a többiekkel együtt zötykölődött, nézett ki a fejéből. Amott két férfi beszélgetett, épp azt tárgyalták, lehet, kurtítják majd a nyugdíjakat, és a munkavállalói jogokat is lemetszik. Hm... majd a kormány elintézi, gondolta Vargha, olyan nagyon úgy se tudnak mit csinálni, és a nyugdíjakhoz se mernek majd hozzányúlni. A két férfi még hőzöngött, néha körbenéztek, és egyszer csak az egyik férfival összetalálkozott a tekintetük. Úr isten! Valami horror filmben látott hasonlót, ahogy a vérfarkas meglátja a kaját... Hülyeség.
A munkahelyen, egy alig húsz fős asztalos brigádban hét óra előtt összegyűltek.

- Szar van, gyerekek! - mondta az öreg szaki. - Átrendezték az adókat, igaz, csak egy fajtát kell fizetni, de az 16% lesz. Nincs ám adómentesség. Lehet arra számítani, hogy öt-tízezer forinttal is kevesebb lesz a lóvé.

A tulaj is benézett, mindenki elhallgatott.

- Na, uraim.... - kezdte - Tegnap hajnalban beszéltem a könyvelővel. Vagy kevesebb fizetést tudok osztani, vagy el kell hogy bocsássak néhány embert.

Vargha felmordult, de a torkán csak hörgő eee-zés jött ki. Most nem lehet beteg, ha kirugják... Nem is akart belegondolni.

A tulaj a fejét vakarta.

- Nem tudom, mit is lehetne tenni, egész éjszaka gondolkodtam. Ezt a hónapot végig kell pörgetni, addig Késvári, Szabó, meg Drenits jobb, ha más munka után néz.

Varga felsóhajtott, a neve nem hangzott el, még összébb húzta magát, nehogy...

- Sajnálom, nem tudok fizetni. - folytatta a tulaj. - Egyre nehezebben tudom eladni a cuccot, ráadásul többet is kell fizetnem adót maguk után, és az energia árak is felmentek. Arról már nem is beszélve, hogy a felvett hitelem törlesztése is megugrott.

Varga legyintett, mit is tudna tenni, hisz ő a főnök, és a kormány ahogy emelte az árakat. Mit tehetne? Semmit.
A hónap végén nem három, hanem négy melóstól szabadult meg a főnök, még a fiatal Jóska gyerek is távozott. A kis Jóska nem bánkódott, ő még nőtlen, egyedül van, kimegy a haverjához Németországba, és együtt dolgoznak majd. Fizetéskor Vargha a szokásosnál nyolcezerrel kevesebbet kapott. Mondta a tulaj, megmondta előre, nem tud többet adni, így alakult az adó. Vargha hiába hivatkozott arra, hogy a hitele neki is megnőtt, tízezerrel többet kell fizetnie, mint eddig. Ráadásul a kaja ára is megugrott.
Hazafele, még a házuk előtt bement a garázs-kocsmába. Rég volt itt, de most valahogy szükségét érezte egy laza fröccs legurításának. Még hárman álltak a pult mellett, azok is szótlanul bámultak maguk elé. Az első korty fröccs után Vargha döntött. Ért valamit a villanyszereléshez, majd legfeljebb elmegy fusizni, majd jól megkéri az árát, és két-három lakás átszereléséből már túl is kereste magát. Mit tudna mást tenni? Hirtelen megéhezett, de a kis garázs ivóban csak kekszek, csokoládék voltak. A szeme hirtelen megakadt a ház, és az úttest közötti füves sávon. Nyelt egyet, a torkát megint birizgálta valami, és rekedtes eee-zéssel próbálta a gigáját rendbe hozni.
Vargha a hétvégén szerzett magának egy melót, a külvárosban a húga szomszédjánál lenne szerelni való. A munkába járós vonalbérlete erre a buszra nem volt érvényes, így jegyet vett, és elcsodálkozott, hogy milyen nagyon felment az ára. Klári, a húga óvonő volt, elpanaszolta, hogy az önkormányzat átadja az óvodát az egyháznak, már tartottak is tájékoztatót neki, és örülhet, ha nem rakják ki, de akkor is majdnem a harmadával kevesebbet akarnak fizetni a papok.

- Eee-eeeh, nincs mit tenni, ez van. - legyintett Vargha, majd szétnézett húga kis házi kertjében. A kerítés melletti káposzta felkeltette a figyelmét, és bár nem akarta, de már azon kapta magát, hogy csak így nyersen már majszolja is a levelet. Gyorsan elrágcsált még egyet, majd átnéztek a szomszédba, ahol szerelni való lett volna.
Egy félszemű, nagyothalló volt katona lakott a szomszédos házban, tűzszerész volt, és két éve felrobbant vele egy akna. Bár még lett volna négy éve a nyugdíjig, alkalmatlanság miatt leszerelték. Erősen kapacitálta Varghát, hogy nemsoká nagy tüntetés lesz, jöjjön ő is, szükség van rá is. Vargha legyintett, őt úgy sem érinti a nyugdíjmegvonás, meg mit is tudnának tenni, ha ezek már nem lopnak, legfeljebb egy másik tolvajbanda kerül hatalomra. Ezután a tüzszerész még érdeklődött, mibe is kerülne az adott munka, Vargha meg úgy volt vele, ha ezt a rendvédelmist úgy is jól fizetik nyugdíjjal, hát megvágja alaposan, egy későbbi fusi melóval kevesebb lesz. Persze nem tudtak megegyezni, mint mondta a katona, a csonkolt ujjaival inkább maga elkínlódik.
Vargha végül a húgától elkunyerált két fej káposztát, és hazament. Hát ez a meló nem jött össze, igaz, sokat is kért, de had fizessen ez a kádár-huszár. Varga elmosolyodott ezen a szavon, Kádár-huszár, és a szatyorba nyúlva egy újabb káposztalevelet kezdett rágni.

- Találó, Kádár-huszár... - lamentált magában. - Heheee-beeee....

Pár hónap mulva Vargha már aggódni kezdett, a kezén, lábán, a mellkasán, sőt még a hátán is apró kunkori szőrök nőttek. A munkahelyén is még ketten elmentek, a tulaj az egyiket küldte a másikat pedig a rendőrök vitték el, mondván egy csomó élelmiszert, és csokoládét lopott.

- Minek lopott? - vonta meg a vállát Vargha. - Egy tolvaj nem kell ide, hehe-beee... eh... a torkom... Ha enni akar, dolgozzon...
Bár Vargha is megpróbált valami mellékest találni, ami összejött, vagy nagyon keveset fizettek, vagy más jellegű alig fizetős munka volt. A munka végén Závecz ment oda hozzá.

- Te, Pistám. - A hétvégén eljössz Pestre?

- Miért?

- Lesz egy kis tüntetés. Ne menjek már egyedül, a szomszédom felvisz autóval, az út is kevesebbe kerül.

- Tüntetni? Én e? Beee... be.... beteg a torkom, lehet, dokihoz kell mennem. Meg hát minek, eddig se csináltatok semmit.

- Ugyan már! Gyere, legyünk sokan, akkor hátha elérünk valamit a kormánnyal szemben.

- Dolgom lesz, beee... beee.. be kell fejeznem... beee....

Vargha otthagyta Záveczet. Minek utazgasson, semmi értelme. Otthon el lesz, nézi majd a tévét. Hazafelé azért még benézett a garázs ivóba, egyedül volt a pultosnővel.

- Vargha úr, egy ingyen fröccs, vagy sör?

Vargha csodálkozva nézett a pultosnőre.

- Hát persze! De mivel érdemeltem ki?

- Bezár a bazár. Nem éri meg. Magas a rezsi, újabb adók, és nincs vendég. Fél óra mulva végképp bezárok.

Vargha sajnálta, néha nagy ritkán azért jó volt idejönni. De biztos jól megszedték ezek is magukat, drága volt nagyon.

- Beee- be-bezár?

- Be.
Vargha kért egy ászokot, és lassan üvegből kortyolni kezdte. A fű a ház előtt már kezdett fakulni, nem kaszálták, térdig ért. A nem messze lévő templomnál is harangozni kezdtek, a kicsi repedt harang mint a kolomp... Kiment a garázs elé, és a templom felé nézett. Tett pár lépést, belegázolt a fűbe. Belemarkolt, megszagolta. Eszébe jutott róla a húga káposztája. Otthon a felesége már a kész vacsorával várta, pár szem fasirttal, és sóskával.

- De nagy a csend...beee-eee....

A felesége furcsán nézett rá.

- Észre se vetted? Tegnap kikapcsolták a kábeltévét.

- Miért?

- Nem fizetjük. Felemelték az árát, ráadásul felment a gáz, meg a villany is.

Vargha Nézegette a tányérját, majd teleszedte sóskával, és kanalazni kezdte.

- Nem eszel fasirtot?

- Neee-eeeem... kívánom.... sóska megfelel.... - aztán még a maradékot megette a fazékból. A szobában kíváncsiságból még bekapcsolta a tévét, de csak az egyes jött be, az is gyengén, épp az új alaptörvényt írták alá....

- Beee-eee-bebaszott ez nekünk. - sóhajtott Vargha. - De mit is lehet tenni? Azok ott, mi meg itt.

Pár nap mulva az új év elsó napján Závecz a munkaidő felénél odament Varghához.

- Na, jössz? Főnök elengedett, megyünk Pestre tüntetni délután.

- Minek menjek?

- Tüntetni! Ezek ott fönn ünnepeltetik magukat, meg a törvényüket.

- És? Mi közöm nekem hozzá? - vonogatta a vállát Vargha. A tulaj jött oda hozzájuk.

- Kész, vége uraim! - kiáltotta a főnök. - Tíz perc mulva fizetés, és haza lehet menni! Závecz, Kristóf, és Karcsi marad, a többieknek már nem kell jönni holnap se, nincs munka!

Vargha elkerekedett szemmel nézelődött, nem értette.

- Deeee... eee... főnök! Beee-beeezársz?

- Bezárok. Ha tovább maradok egy órával, tönkremegyek, jövőhéten kitelepülök jugóba, ott legalább van meló, lehetőség, és kereslet is.

- De hát ez beee-eee.... ez nem járja, hát a jogunk...

- Milyen jog? Nincs semmi jogod! - kiabált a tulaj. - Ülsz a seggeden otthon, a saját érdeked nem tudod megvédeni, hagytad hogy a kormány tönkretegyen, és nem csak téged, de engem is! Hát nem érted?

- Neee-beee-nem.

Vargha lehangolva ment haza. Nincs munka, nincs kereslet. Mi lesz így vele? És a felesége? És a gyerek a koleszban Szegeden? Az is írja, hogy hirtelen tandíjas lett a képzése, fizetnie kellene háromszázezret...

A villamoson a szokásos fásult arcok. Nem néztek egymásra. Aztán látta, hogy valaki szatyorból egy káposztalevelet tépked. Mire Vargha feleszmélt, hogy mit is csinál, már bele is nyúlt a másik szatyorjába, és kivett egy zsenge zöld levelet.

Ahogy Vargha a szájához emelte a finom rágcsálnivalót, egy harmadik állt közéjük. Egymásra néztek.

- BEEE-EEEE.... BEEE !!!
A távolban a kis templom harangja megszólalt, mint egy juhász kolompja.

Kulcsszavak: káposzta


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum