100 éve született


Létrehozva: 2012. május 26. 22:19:32 | Megtekintve: 3767x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2016. április 20. 11:00:04 []


Szerző: Fery
100 éve született Kádár János. Vegyes érzelmekkel érem meg ezt az időszakot. Sok mindent szeretnék elmondani arról a korról, hiszen rengetegen vannak akik félreinformálva mást sem tesznek, mint a Kádár rendszert kommunistázzák, szapulják. Nem mondhatom tiszta szívvel, hogy nincs igazság a szavaikban.

Diktatúra volt...??? Igen. Persze tegyük hozzá, a Szovjetunió irányított itt gyakorlatilag mindent. Nem Kádár diktatúráról beszélhetünk, hanem Szovjet diktatúráról. Kádár próbálta lefaragni az éleket, persze mindig az sem sikerült.

Sajnos bármennyi szép emlékem van arról a korról, valahol ez igaz. Az akkori politikai vezetés kőkeményen ragaszkodott a 45 után magukhoz ragadott hatalomhoz. Nem tolerálták azt aki hatalmukra tört, de hát manapság sem mindenhol tolerálják....Nem igazán ismertem a rendszer visszásságait, hiszen 1957-ben születtem. Néha rácsodálkozok azokra akik zsigerből elítélik azt a kort. Persze a diktatúrák, sosem szépek, mégis érdekes kettősség jellemzi, Kádár János uralkodását.

Érdekes módon, rengeteg boldog embert láttam abban az időszakban. Természetesen én csak arról az időről tudok beszélni, amikor már elértem azt a kort, amelyből emlékeim maradtak. És ami maradt az bizony főleg szép és kellemes emlékekből állt. Nagyon sokan élték meg az időszakot, jókedvűen, boldogan, létbiztonságban. Nem volt mitől félni. Igaz politizálni nem volt szabad, de aki dolgozott, élte az életét, ahhoz a kutya sem szólt hozzá. Mai napig nosztalgiával emlékszem arra, hogy építettük a szocializmust, építettük az országot. Ugyanis az a helyzet, hogy magunknak építettük. Ezerszámra épülő lakások, gyárak, munkahelyek nőttek ki a földből. Volt hol lakni, lakáshoz lehetett jutni, nem kellett rettegni a kilakoltatástól, a végrehajtóktól. Jártunk nyaralni, szórakozni, hétvégente strandra...

Gyakorlatilag mindenünk megvolt egy biztonságos, kényelmes élethez. Nem véletlenül jellemezték Magyarországot a legvidámabb barakként. Mert az volt, tudom. Akárki akármit mond boldogan építettük az országot, mert tisztában voltunk avval, hogy nekünk lesz jobb életünk általa. És egyre jobb lett. Rettentő nagy divat, ma zsigerből szidni a szocreál lakótelepeket, de nekünk volt hol lakni. Nem voltunk rászorulva a bankok ajánlotta hitelekre, melyek ugyan lakáshoz juttatott manapság is rengeteg embert, de ők onnantól rettegve élik életüket, az utcára kerülés és a kilakoltatás árnyékában.

Sokkal vidámabb volt az élet, és bizony az a rendszer sokkal kevesebb bűnözőt és gyilkost termelt ki, mint a mai. Az akkori oktatás, szerintem toronymagasan verte a mait.

Mi még jártunk színházba, operába, meg lehetett fizetni...Hosszú évek óta nem láttam egyet sem belülről.
Sokat gondolkoztam, igazán mit is mondhatok azoknak, akik gyűlölik Kádár Jánost. Ez első ami beugrik, Csaucseszku neve. A Kárpátok Géniusza. Óriási szerencsénk van, hogy nem ebben az országban került hatalomra, nem minket taposott bele az éhezésbe, az éhhalálba, a nincstelenségbe...
Soha nem felejtem el azt a napot, mikor egy 25 év körüli erdélyi hegymászó barátom meglátogatott a 70-es évek közepén.
Természetesen jó házigazda akartam lenni, leugrottam a henteshez, vettem 3 kiló húst, és csináltam belőle egy brassóit. A haverom, aki már felnőtt ember volt, könnyeit potyogtatva meredt az asztalra, és azt mondta, hogy ennyi húst még soha életében nem látott egyszerre...Aztán lejött velem vásárolni. Rácsodálkozott a teli polcokra, a húspultra, a választékra. Meg voltam döbbenve. Lehet ezt a korszakot diktatúrának nevezni, de akkor mit mondjak, Albániáról, ahol Enver Hodzsa tartotta rettegésben a teljes lakosságot, a Kárpátok Géniusza uralta Romániára, ahol soha semmiért nem volt pardon. Elhurcoltak, kivégeztek ha valami nem tettszett. Az egész lakosság éhezett, nem volt kaja, nem volt mit enni, nem épültek lakások csak igen kevés, nyomorban tengették az emberek az életüket. Na az volt az igazi diktatúra. Itt azért egy kicsit más volt a helyzet....

Büntették a munkakerülést, kötelező volt dolgozni. Volt is munkahely, de melózni kellett. Valahol meg is értem, hiszen megtanították : valamit valamiért...
A kisdobos és az úttörő mozgalom, nem bűnözőket nevelt az országnak, hanem tenni akaró fiatalokat, akiknek még megvolt a jövő ígérete.
A sorkatonai szolgálat sem volt egy leányálom, de akkor is azt mondom, hogy a mai gyerekeknek is kellene. Fegyelmet tanultunk. Megtanultuk becsülni a társunkat a szakaszt, az egységet. És megtanultuk, hogy soha nem hagyunk hátra senkit. De mivel akkoriban nem láttuk azt ami manapság folyik, természetes volt az emberség. Ma már nem az....Ma már a monetáris diktatúra világát éljük, ahol az ember elvesztette értékét. És az nekem, nagyon nem tettszik.

Egyszer a történelem talán el fogja dönteni, hogy milyen ember volt Kádár János. Én nem tudom eldönteni, mert a kor, mások által leírt szörnyűségeivel, én nem találkoztam. De azért nem szabad összehasonlítani a korszak kőkemény diktátoraival, mint a Kárpátok Géniusza vagy Enver Hodzsa...A környező országokhoz képest, mi nagyon jól éltünk, sokkal jobban mint manapság. Szóval mondjon bárki, bármit.

Én emlékezem. Emlékezem Kádár Jánosra.

Emlékezem egy jobb korra, egy emberségesebb korra, amikor még nem bankhitellel mérték az ember értékét, amikor még meg tudtam élni a fizetésemből, amikor eljárhattam nyaralni, amikor volt hol lakni és nem kellet a kilakoltatás, az utcára kerülés rémétől rettegni, amikor a gyerekeknek volt jövője, iskolájuk elvégeztével munkája, amikor aki akart dolgozhatott, és tudta, holnap is lesz munkahely, remény és biztos élete.

Felcseréltük Kádár diktatúráját a Monetáris diktatúrára, és elértéktelenítettük az embert. Soha még ez az ország, nem kötött rosszabb üzletet....

Kulcsszavak: Kádár, 100 év, diktatúra


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

borbala2012. május 27. 07:53:03Válasz
Teljes mértékben egyetértek veled. Nagyon szomorú belegondolni abba, hogy így alakult a helyzet. Az emberek becsülete, tisztessége elértéktelenedett és csak "annyit érsz, amennyid van".
Nagyon jól összefoglaltad az életben fontos és jelentős különbségeket a két korszakban... Az elveszett biztonság által okozott állandó idegfeszültség megjelenésével a 'boldogság' vagy vidámság, amiről említést teszel eltűnt az emberek életéből. Rettenetes.
mayerferenc2012. május 27. 13:04:09Válasz
Amit leírtál teljes mértékben egyetértek veled. Inkább az lenne mint a mai rendszer. A kapitalizmus kizsákmányolja az embereket és a bűn ágya. Mióta a kapitalizmus dühöng nálunk mindenki tudja a bűnözés teljesen behálózta a társadalmat. Ez alól a kormányok sem kivételek.
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum