A legtöbben azonnal rávágják, Orbán Viktor bűne. De az én véleményem szerint, mindent nem lehet csak az ő nyakába varrni.
1989-ben volt egy módszerváltás. Addig egy puha diktatúrában éltünk, ami gyakorlatilag abban merült ki, hogy a rendszer ellenségének nem szabadott lenni. Megvoltak a visszásságai, de Kádár idejekorán felismerte, hogy ha a " cirkuszt és kenyeret a népnek " szlogenből betartja az utóbbit és ad elég kenyeret, akkor egy sima mederbe terelheti az életet.
A nép viszonylag kényelmesen és egész jól élt, lét biztonságban, főleg a minket körülvevő szocialista országokhoz képest.
Aztán fordult a kocka, jött a monetáris diktatúra. És jött vele a vadkapitalizmus, a kizsákmányolás egy olyan formája, amely nem ismer sem istent, sem embert. És ez, nemcsak a politikusok bűne. Ugyanis a politikusok bizonyos feltételeket megteremtettek ugyan, de attól még a vállalkozók is fékezhették volna egy kicsit magukat. Mert vastagon benne van a kezük a társadalom elszegényedésében, nekik is.
Persze azért az elmúlt 25 év minden problémáját sem varrhatjuk csak Orbán nyakába. De erről majd később.
Ez az ország, a szocializmusban, rengeteg erőforrással rendelkezett.
Voltak Európa és világhírű gyáraink, találmányaink. Ganz Mávag, MOM, Magyar Kábel Művek, Tungsram, stb....Lehetne sorolni napestig.
Ezek mind az enyészeté lettek, vagy külföldi tulajdonba vándoroltak, rosszul megkötött szerződések, lobbisták szorgalmas munkája nyomán. Na persze volt ebben saját zseb érdek is bőséggel. A privatizációt Antalék keményen a saját javukra fordították. Független attól, hogy gazdaságilag rettenetes döntéseket hoztak az elmúlt évek kormányai, nagyjából nyiladozni kezdett a demokrácia. Voltak persze hibák, voltak kisebb bűnök is, mert azért aki tehette, kihasználta a helyzetet.
De egészen 2010-ig, nem jutottak oda a politikusok, hogy nyíltan sárba tapossák a demokráciát, és koldusbotra juttassák az ország felét.
Aztán jött Orbán Viktor kormánya. Tudjuk, pontosan tudjuk, sőt a bőrünkön érezzük azt a népnyúzást amit elkövettek. És itt jön az, ami szerintem a mai helyzet egyik lényege.
Ez a nép még nem érett meg a demokráciára, nem tudjuk megtanulni azt, hogy vannak érdekeink, amit érvényesíteni kell. A bálványimádók korát éljük. Legyen az Orbán, Gyurcsány, Antall vagy Mesterházy, legyen bárki. Imádattal veszik körül, mint a foci drukkerek a csapatukat és szurkolnak, bálványozzák, bármilyen rosszul játszik, és ha elverik, mint szódás a lovát, biztatják tovább, akkor is, ha már az NB 123-ba sem férne be.
Pontosan ez történik a politikusokkal is. Akármekkora baromságot csinál, megbocsájtják, ölre mennek érte, családokat tép szét a politikai hovatartozás. És ez a legnagyobb baj. Istent csinálunk emberekből, és utána csodálkozunk, hogy Istenként viselkedik. És itt el is jutottam oda, amivel elkezdtem az írást. Kinek is a bűne ?
Jórészt bizony a miénk, a társadalomé. Mert hagyjuk. Mert nem ismerjük fel a jót, mert nem ismerjük fel azt, hogy a megválasztott vezetőknek nem uralkodnia kellene az ország felett, hanem szolgálni azt a népet, amely vezetőjévé választotta. Megválasztottunk egy pártot, amely visszaélt azzal, amire felhatalmazást kapott. Írt egy saját alkotmányt, írt egy saját választási törvényt, amely szerint gyakorlatilag leválthatatlan. Arra hagyott esélyt, hogy a nép megmozduljon.
És a nép mozdulna, de gúzsba köti a bálványimádat, gúzsba köti a pártoskodás, vagy éppen annak ellentéte. Ahelyett, hogy egységesen kimenne az utcára, azon vitázik, hogy vihet-e pártzászlót, ha nem vihet akkor nem is megy, azon vitázik kit éltessen, nem azon gondolkodik, hogy ne éhezzen.
Tömegeknek kéne megmozdulni, ehelyett lézengés van, mert ha nem ezért a vezetőért tüntetünk, akkor nem tüntetek, a ha másikért akkor pláne nem...
Önjelölt vezérürük használják ki a csordaszellemet, bálvánnyá növik ki magukat, és az emberek mint a pincsikutyák mennek utána, félretéve saját érdekeiket...
És megcsinálják a következő Istent, aki a nyakunkra ül, mert éretlenek vagyunk a demokráciára. Mert még mindig nem értjük a demokrácia lényegét, még mindig nem értjük, hogy egyetlen bálvány nem hozhat demokráciát, egyetlen uralkodó nem hoz jólétet egyetlen nép számára sem. Meg lehet nézni azokat a nemzeteket, ahol egyetlen uralkodó maga alá gyűrte az országot.
Észak Korea, Cuba, Oroszország, stb....
A nép éhezik, a vezetők dúskálnak a javakban. De nézzünk körül egy kicsit a fejlett nyugati civilizáció háztatáján, ahová polgárink mostanában tömegével vándorolnak ki, egy jobb élet reményében.
Kicsit más a világ. Nem is kicsit. A nyugati demokráciák, jórészt a több párt rendszer, konszenzusokon alapuló vezetéstechnikája meghozta a maga gyümölcsét. Nem egyetlen uralkodót imádnak, hanem élik az életüket, normális emberhez méltó életüket, és nem nyögik egy uralkodó kénye kedvére hozott népnyúzó adórendeleteit mint mi, akik Európában talán a legkevesebbet keressük, de ebből a legnagyobb adóterheket fizetjük, csak azért mert a vezér mániát, (Stadion építés, Várba költözés, Lovarda építés, stb) ki kell elégíteni.
És még mindig nem tanulta meg ez a nép, hogy ha nem uralkodót választ, hanem egy olyan kormányt akik szolgálják a népet, akkor stadionok helyett óvodák, iskolák, kórházak épülnének. Lenne pénz az oktatásra, lenne az egészségügyre és lenne a szociális hálóra is.
Sajnos manapság az a mentalitás megy és azt a gondolkodás módot tették magukévá az emberek, hogy ha nem tudsz már dolgozni vagy nem találsz munkahelyet, akkor halj éhen. És ezt fennen hirdetik a hívek is, egészen addig, míg ő is ugyanoda nem jut. Akkor esetleg elkezd gondolkodni, de egészen addig mások szenvedése nem hatja meg, míg ugyanúgy nem jár.
Sőt, sajnos van egy réteg, a fanatikus bálványimádók, akik még akkor sem ismerik fel, hogy beletaposták a betonba, mikor már beletaposták. És csak a feje búbja látszik ki, de annak örül, hogy az még kint van, mert a vezér tévedhetetlen. Szörnyű....
Tény, hogy a parlamentáris demokráciában, szükség pártokra, pártvezetőkre. de arra nincs szüksége egyetlen társadalomnak sem, hogy ezekből Istent csináljon, aki majd Istent játszva büntesse saját társadalmát, saját kénye-kedve szerint.
Arra lenne szükség, hogy pártokat juttassunk a parlamentbe, s ezek a pártok, kormányozzák, vezessék az országot, ne pedig uralkodjanak felette. Mert abból soha, semmi jó nem fog kisülni.
Végkövetkeztetésként sajnos az a meggyőződésem, hogy ez a társadalom, egész egyszerűen nem ért meg a demokráciára, nem ért meg arra, hogy ne legyen vezérürü akit bálványként imádhat, és nem ért meg arra, hogy egységesen képes legyen érvényesíteni a saját akaratát, a saját érdekeit.
Mert ameddig bálványokat imádunk, addig nem lesz emberhez méltó életünk. Addig Istenhez méltó élethez juttatjuk azokat, akik nem érdemlik meg...
Hozzászólások
Tényleg éretlenek vagyunk, tényleg képtelenek az egyetértésre, főleg nagy dolgokban, tényleg isteneket csináltunk pár emberből, akik magasról tesznek a fejünkre!
Én már rettenetesen unom, hogy az embereke, ahelyett, hogy próbálnák megérteni, hogy a hasonlóan gondolkodó másik mit is mond, nem teszik, helyette mint a szajkó, mondják-mondják az ő véleményüket! Sok csoportból léptem ki emiatt, mert dühített! Az egész, ahogy van!!!!
Ha még tovább marad ez a helyzet, megérhetjük szépen, hogy a fél ország éhen döglik, a másik fele meg megy rabszolgának a nagybirtokokra!
Ez a nagy büdös helyzet!
Ha az unokáimat rá tudom majd beszélni, küldöm őket jó messzire innét, akkor is, ha beleszakad a lelkem!
Mikor ébred fel ez az ország??????????????
Mikor tud majd együtt fellépni a mocsok maffiózókkal szemben?????????????,
Mikor lesz majd olyan helyzet, hogy kénytelek lesznek végleg eltakarodni ezek a népnyúzó szemetek????????
Na, ezt várom, de nagyon!