Nem ez volt az első ellenzéki megmozdulás amin részt vettem. De nagyon remélem, hogy az utolsó.
Egy remek tavaszi nap, szikrázó napsütés. Bizonyos tekintetben ez arra is kényszerített, hogy korábbi fenntartásaim egy részét revideálhattam. Nekem, nagyon rosszul esett a 15.-i demó elhalasztása. Ez irányú ellenszenvem, főleg abból akadt, hogy félelmeim szerint, képtelen lesz az ellenzék még egyszer, egy olyan ütős létszámot kiállítani, mint amilyen akkor lett volna, az én nézetem szerint. Tévedtem.
Minden előzetes várakozásomat felülmúlta az a tömeg, amely ma az Operánál megjelent. Becslésem szerint, közelebb volt a száz, mint az ötven ezerhez. Egyenleget húzhatunk a két évvel ezelőtti Operai megmozdulás létszámával. Persze gondolom a Hír TV-nél meg a Fidesz közeli médiáknál már érlelődik az az 5000-es létszám, mely ma - az Operától a körútig, beleértve a Nagymező utca elejét is, kétoldalt - betakarta az aszfaltot....
Tegnap, mikor a Békemenetről írtam, jó néhány fotót végignéztem. Tömegével láttam leszegett fejű embereket, na meg tömegével olyanokat, akikről messziről lerítt, hogy nagyon máshol szeretnének lenni. Unott pofával, aszfaltot söprő orral menetelve, talán arra gondoltak, hogy most nincs választásuk, menni kell, de 6.-án ki lehet állítani a számlát....Talán.
Mikor összecihelődtunk, elindultunk. És álljon itt mostan egy hatalmas köszönet, és sok-sok puszi Huginak a szállítmányozásért. Egy remek társasággal közelítettük meg a tetthelyet. Érdekes, hiszen szerencsémre még meg sem vertek, mikor szálltunk fel a buszra, hozva szokásos formámat, feltettem a kérdést...:
- Jónapot kívánok. Ez a busz megy a békemenetre.....???
Szerencsére egy röhögéssel megúsztam.....Életveszélyes kérdésemet....
Mikor kiértünk az Oktogonra, meglepődtem. Mosolygós, jókedvű tömeg vett körül, akik akkor és ott, biztosan ott akartak lenni, nem máshol.
Tisztán látszott a tömegen, hogy nem fizetett statiszták, nem kivezényelt közmunkások, nem kikényszerített Fidesz közeli cégekben dolgozók, kinek nem volt választása. És ez volt az a pillanat, mikor többen hinni kezdtünk abban az erőben, amely képes megfordítani az ország sorsát.
Egy sziget, egy vidám oázis közepére varázsolt minket a délután, a szinte már állandóan gyűlölködő Magyarország egy talpaltnyi darabján...
Remény egy jobb életért, remény a szabadságért, remény az életért, a vidámságért és a jókedvért. Mindez körülvett és magával ragadott, megalapozta a hangulatunkat, a délután további részére.
Megálltunk a családdal a Nagymező utca sarkán. Onnan láttuk a kivetítőt, hallottuk a döngő hangfalakat. Ha ide nem érvényes a rezsicsökkentés, akkor szép lesz a hangosítás villanyszámlája. Mármint a hivatalos. A nem hivatalost a fülem kiállította, csengett egy darabig a buli után.....
Jöttek a beszédek, szépen sorban egymás után. Meg is leptek páran rendesen. Mondjuk az, hogy Gyurcsány odadörrentet pár keresetlen mondatot Viktor orra alá, az nem. Mert ebben a mezőnyben, sőt sok másikban is, messze Gyurcsány a legjobb szónok.
Bajnai is igen jól beszélt, de engem Mesterházy lepett meg, a legjobban. Feladatához felnőni látszó stílussal röppentette el beszédét. Szabó Tímea is elengedte magát kicsit, ígérete, a vak komondorok gazdáinak járó tockosról, felnyeríttette a tömeget, akárcsak Mesterházy kormányváltós verdája. Lelkesítő beszédek hangzottak, sok igazsággal....
DE.
Ami igazán sokat számított, az a tömeghangulat. Bizodalom lengte be az Opera környékét. Két évvel ezelőtt, az embereket a düh vitte az Opera elé, a düh a bent mulatozó politikusok ellen. Nem véletlenül kellett akkor menekülni Orbán Viktornak.
De ma, ma már a remény volt az, amely utcára szólította az embereket, a remény volt az, amely hozta magával az emelkedett hangulatot...
És ha ez a remény ott lesz mindenkivel a szavazó fülke magányában, akkor tényleg ki lehet állítani Orbán Viktornak a számlát...
Hozzászólások
Az akarat viszont soha, az mindig volt....
:)
Végre nem elkeseredett, hanem vidám, bizakodó vagy! És talán kezdek én is az lenni!
Köszönöm! :D