Édes viszontagságok


Létrehozva: 2012. február 25. 13:40:39 | Megtekintve: 2006x | Kategória: Szerviz történetek


Szerző: Fery
Egy jó meleg nyári napon, kora délután, dolgozom a műhelyben, kint verőfényes napsütés. A hőmérő higanyszála is kábán kóvályog, valahol a 30 és a 40 Celsius fok között. Vedelem a hideg üdítőt, közben felberreg a telefon. Fiatal női hang, szervízt keres, videómagnóval támadt némi probléma.
- Mi a gond a készülékkel? Kérdem én...
- Az a helyzet, hogy a lányom kibontott egy tábla csokit, majd mint a kazettát, beletolta a videóba.

Na, minden hajam szála égnek állt rögtön, kinézve a verőfényes napsütésre.

- Mikor történt mindez? Kérdem én mire a hölgy mondja:
- Valamikor délelőtt.

Vettem egy nagy levegőt, majd a cimet felírván robogok a gépért, mentsük ami menthető. Fiatal hölgy fogad, egy tündéri kislánnyal, tán 4-5 éves forma a gyermek. Kérdezzük tőle, mégis miért tette bele a videóba a csokit, mire aranyosan közli, hogy szeretett volna sok csokit látni a TV-ben.

Na mondom belenézek a gépezet szívébe, mielőtt elviszem. Fedlap lekap, pelepillant majd szörnyűlködik. Ez volt a sorrend, nagyjából. A csoki teljesen beleolvadva a mechanikába, alaktalan masszaként terpeszkedett a szalagpályán belül s kívül, mindenhol. Bizony a 30 fok körüli meleg, na meg a készenléti táp által termelt hő, megtette a magáét. Nem csinált az semmi rosszat, csak egy kicsit segített elterpeszkedni a csokinak a mechanikában. Na, én kész voltam mint a matek lecke, elmeséltem az ügyfélnek, hogy jó esélye van arra, hogy fővárusunk valamelyik elektronikai boltjában, nézzen magának egy új videót, de azért megpróbálkozom a dologgal.

Hazaérek, le a műhelybe, video szétszed, nagyjából atomjaira. Elkezdem pucolni a csokit, csak kenődik, maszatolodik, csaszatolódik, de közben igencsak ragaszkodott eddig kiharcolt helyéhez. Kezdett elgurulni a gyógyszerem, na ebből elég megyek kajálni. Mindig volt a fagyóban előregyártott kaja, könnyebb volt az életünk így. Veszem ki a kaját a dermesztő hidegből, mikor beugrik lelki szemeim elé egy adag csonttá fagyott csoki.

Megörültem az ötletnek, rohanok a műhelybe a gépért, meg a fél mühelyért. Csavarhúzó, csipesz, meg mindenféle kaparó eszköz magamhoz véve, elkezdek felköltözni a konyhába. Asszony örült, volt nagyon boldog.

Bevágom a videomechanikát a fagyóba, persze még előtte a fejet, meg ami nem volt csokis és érzékenyebb része a dolognak azokat még a műhelyben lebontottam róla. Megkajálok, elidőzőm, kávézom, nyújtózkodom, ejtőzöm, s várom, hogy a fagyasztó végezze áldásos tevékenységét. Kinyitom egy óra múlva a fagyasztót, kiveszem a didergő mechanikát, s nekiállok letörögetni a hidegtől megkövült csoki darabokat. Jött is a cucc szépen lefele pár percig aztán ismét elkezdett kenődni. Nézem a hőmérőt még mindig 30 fok fölött. Mechanika vissza a fagyóba, aztán töröget, majd megint fagyó, pihenj folytasd tovább. Na, ez ment két napig.
Aztán egy jó darabig rá sem tudtam nézni a csokira...



Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

cipruska2012. március 2. 13:47:41Válasz
Én nem nyomtam csokit a videokamerába, sem színes festékeket, a felvett képek azonban színes haránt sávokkal dekoráltak. Dobjam ki a kamerát? 8 éve őrizgetem, már muzeális érték lesz. :))))))))
Fery2012. március 2. 14:43:38Válasz
Valószínűleg javítható...
cipruska2012. március 2. 16:44:34Válasz
CCD- FX270E Sony..... ezért mondtam, hogy muzeális.
Fery2012. március 2. 16:45:36Válasz
Attól még....
TibornedrFerenczy2012. március 2. 16:57:51Válasz
Nem érdemes már nekem ezzel foglalkozni, a magnó sem működik, kazettákról elment a szín... gyorsabban fejlődött a technika, mint én. :) Csak sajnáltam a kazettákon levő anyagot.
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum