Hit, remény, szeretet


Létrehozva: 2016. május 4. 13:16:21 | Megtekintve: 1431x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2016. május 4. 13:20:15 []


Szerző: Fery
Jómagam, 1957-ben láttam meg a napvilágot. Ez azt jelenti számomra, hogy pont belecsöppentem a konszolidáció időszakába, a Kádár rendszer legvidámabb barakkjába. Mert mire abba a korba cseperedtem, hogy érdekelt a lét, már ott voltam a 70-es években.
Persze lehet most azon elmélkedni, hogy az milyen diktatúra volt, hogy végeztek ki embereket, hogy meg sem lehetett szólalni politika ügyében, mert már vittek is. Mert a proletár diktatúrának is megvoltak a maga túlkapásai, pont ugyanúgy, mint akár a királyságnak, ahol, Svejket vasra verve vitték el a perzekutorok, mert szerinte a légy lesz@rta Őfelsége Ferencjóska képét...

Igaz csak regében, regényben, amitől bizony nem állt mérföldekre a valóság....

Szóval azért legyen jobb vagy bal, a rendszerrel nem elégedetteknek mindig rossz lesz, a csókosoknak meg mindig jó. Ez egy laza és nem csendes körforgás.
Én a Kádár rendszer szerencséseinek mondhattam magam, bár komolyan csókos sosem voltam. Éltem az életem, és olyan magasról tettem a politikára, amilyen magasról csak lehetett. Egyszerűen nem érdekelt.
És ezért nem is volt semmi gondom, suli, majd meló, aztán ami belefér. Ifi park, MOM kultúr, sport, csajozás, kocsmázás, meg ami szem szájnak ingere, pedig minden voltam, csak milliomos nem. Mégis belefért, nem haltunk éhen, volt létbiztonság.

És itt el is érkeztünk ahhoz, hogy összehasonlítsak két világot. Mert ha az ember nem néz a múltba időnként, sosem fogja megtalálni a jövőt.
Egykoron a párt magasabb tisztségét betöltők, vadászni jártak úri muriként.
Ez ma sincs másképp, legfeljebb a úri muri némi úri mutyi után jön létre, hiszen a budapesti párt titkár, bakonyi vadászata, korántsem járt olyan költségekkel, mint manapság a politikusok tobzódása a pénzben, lásd például LézerBrokkoli szállodai közpénzes hancúr partyját, na meg a többi hasonszőrű sok milliós költéseit.
Szóval a költségek tekintetében elszaladt a ló egy kicsit. Egykoron a párt funkcionáriusoknak nem voltak off-shore számláik, nem lehetett ezer és ezer milliárdokat átsíbolni a közvagyonból.
Épültek otthonok, épültek kórházak, és el kell ismernem, százszor nagyobb biztonságban éreztem magam az akkori egészségügyben mint a maiban.
Gyakorlatilag a mai kormányzás az egykori nagy királyok uralkodására emlékeztet. Minél többet elvenni a néptől, lehetőleg azon a határon tartani az embereket hogy éppen hogy legyen egy kicsi veszteni valója, (PL.: munkahely) akinek meg már nincs, azt elszigetelni (Budapesttől távolabbi megyék) amennyire csak lehet, az aranyárú utazással.

És mindig kelteni kellett valakik ellen a gyűlöletet. Kezdődött 25 év után nyugdíjba menő rendvédelmi dolgozókkal, majd folytatva a tanárokkal, a Taxisokkal, a rokkantakkal, stb...Legújabban a cigányokkal, a melegekkel, a menekültekkel.
Meg is lett az eredménye.Oszd meg és uralkodj.

Az agyonszidott " átkos kommunista " rendszerben, ha végigmentem az utcán, mosolygós és vidám emberek tömegével találkoztam. Érezhető volt egy élhető rendszer előnye, a létbiztonság, a felszabadultság érzése.
Érdekes és visszás megfogalmazás ez egy diktatúrában, de akkoriban tényleg ezt éreztem. Persze nem volt ez szabadság, csak az illúziója. Hiszen az utazás azért rendesen meg volt vonva, " baráti " országba is csak ritkán lehetett menni, a nyugat meg végképp tabu volt a tömegeknek.
De valahogy akkor is százszor több volt a vidámság mint manapság, jókedvű emberek a melóban, utána a kocsmákban, meg úgy egyáltalán az életben.

Mostanában, valami félelmetes módon, alig látok életvidám embereket az utcán. Jönnek szembe velem lehajtott fejű tömegek, néznek maguk elé...
Már azt sem tudják miért, már azt sem tudják, mikor kezdődött az elszigeteltség és a gyűlölet világa.
De most már mindig van mit vagy kit gyűlölni, kihalt a segíteni akarás, kihalt az, hogy számíthassunk a másik emberre. Már csak a pénz számít, ki a gyors meggazdagodásért gyűlöli másikat, ki a gyors elszegényedésért.
Ki azért mert más a vallása, más bőre, származása. Kinek sok pénze van, kinek meg nincs.

De rányomta ez a mentalitás az egykor vidám országra a bélyegét. Méghozzá nagyon, talán visszavonhatatlanul.

Egykor bementem egy faluba vadidegenként, előre köszöntek az emberek, meghívtak egy pohár borra, sőt volt mikor ebédre is. Vadidegenként.
Sokszor bejártam anno, hegymászó koromban az ország hegyek közeli falvait. Sosem felejtem Bajót-on még ebédelni is behívott minket egy idős paraszt ember, csak mert érdekelte minek és hogy mászunk a falakon. De nem ez volt az egyetlen.

Manapság bementem egy faluba, az volt az első, hogy ha köszöntem is, elfordították az emberek a fejüket, csak a szemük sarkából lesték, nem lopok-e valamit.
Félelmetes, szignifikáns különbség.

És mindez csak azért, mert néhány társaság, ( Párt ) gyűlöletet keltve harcol a hatalomért, összeugrasztanak mindenkit mindenkivel, hogy az embereket megosztva, zavartalanul uralkodhassanak és lerabolhassák az ország javait.
És ami a legszebb, hogy ezt a nép észre sem veszi. Egyre inkább a gyűlölet világában él, utálja már a szomszédot, gyűlölettel néz a másságra és félelemmel az ismeretlen idegenekre.
Pedig emberek ők is. De már nem számít. A pénz lett a társadalom Istene, a gyűlölet pedig a szolgája.

És ez a szolga, csak szítja tovább, emeli egekbe a gyűlölet lángjait. Látom, hisz már demokraták fojtanák meg egymást egy kanál vízben, apró véleménykülönbség okán.

Nagyon kíváncsi leszek, változik-e ez valaha. Képes lesz az ember monetáris diktatúrában észrevenni a másik embert. Visszatér-e a mosoly utcáinkra, hallik-e még valaha vidám kacaj a tereken.

Remélem.

Kulcsszavak: Átkos, királyok, rendszerek


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

picike2016. május 4. 16:23:28Válasz
Tudod Feri, én is abban az "átkosban" éltem le az életem nagyobbik részét és sokkal jobban éreztem magam akkor!
Elmehettünk egy évben egyszer legalább egy hétre a családdal nyaralni, az igaz, hogy nem nyugatra a tengerhez, de a csehekhez, szlovákokhoz igen! No, meg az országot is megjárhattuk, 2 gyerekkel!
Biztos volt akkoriban a munkahely, lehetett tervezni!
Most???
Létbizonytalanság, ahogy írod, mérhetetlen gyűlölet, kirablása az országnak, maholnap fizethetünk nyuggerként még eü hozzájárulást is azért, hogy előbb elpatkolhassunk, ha netán bekerülünk egy kórházba!
Szóval, rohadjanak meg azok, akik ezt így tették az emberrel!
Kitermelődött egy pár ezres milliárdos, mi meg maholnap mehetünk legelni, bár a földeket is eltulajdonították ezek a szemetek, lassan fű sem jut!
Hát verje meg őket az Isten, a sors, jussanak koldusbotra és sötétzárkába mielőbb!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum