Na fussunk neki, mert a marha már csak természeténél fogva elfődögél egy darabig. Kezdjünk el gondolkozni, hogy a marha melyik részét is szeretnénk használni. Mivel én egyik testrészemtől sem szeretnék megválni, kénytelenek lesztek egy hentessel üzletelni. Mennyiséget nem javaslok, brifkó, baráti kör mérete, étvágy, szóval függ pár dologtól a mennyiség, de azért vegyük figyelembe, hogy húsz dekával nem érdemes nekiállni bográcsozni...
Magam részéről olyan 2-3 kiló körül szoktam neki állni. Valami szép dió, felsál ilyesmi, szóval nem zsíros részt válasszunk ki. Ha túl drága akkor vegyük férjjül a hentest, akkor biztos kapunk egy kis kedvezményt.
Ne forduljunk ki gyorsan a hentestől, mert egy kis kenyér szalonna meg egy kis kolozsvári szalonna elengedhetetlen részét képezi a dolognak. A kolozsváriból olyat kell keresni ami csak nyomokban tartalmaz zsiradékot, jó húsos legyen ez fontos. Amikor ez meg van, és pénztárcánk sírva könyörög egy kis nyugalom után, nézzünk be a zöldségeshez. Mivel mostanában már a zöldség is aranyárban van, nem lesz egyszerű olcsón megúszni. Először barátkozzunk meg a hagymával, nagyjából fele annyi mennyiségben mint amennyi husit vettünk. Lehet benne egy fejecske lila is, úgyis lila lesz a mi fejünk is, mire a beszerző körút után belenézünk a brifkónkba. Aztán pár szem paradicsom, paprika feltétlenül kell. Fokhagyma, egy jó nagy fej, vagy két kisebb. Egy kis dughagyma zöldje is jöhet évszaktól függően. Már amikor van. Pénztárcánk laposodása ellenére, be kell ugrani valami bolt félébe, megbarátkozni egy halom fűszerrel, meg némi itókával. Jól jöhet némi majoranna, öreganyó, kevés örült kömény, bors, pirospaprika...ilyesmik. Nézzünk körül az italpolcon is, szükségünk lesz még egy kevés Whiskyre lehetőleg a jobb fajtából, és egy üveg vörösborra, olyan Egri Bikavér szerű képződményből.
Miután mindezek kifizetése után felmostak az első ájulásból, el lehet indulni hazafelé, mondjuk stoppal, mert buszra már nem hiszem, hogy maradt pénzünk. Viszont ha ügyesek vagyunk, akkor nagyon finomat fogunk enni. Ha szeretnénk ebédre megejteni a hamit akkor már délután neki kell ugrani legyártani a cuccot.
Na aztán szépen befordulunk a szép tiszta konyhába, aztán el is felejthetjük mennyit dolgoztunk a kitakarításán. Elsőnek kapjunk elő valami éles dikicset, aztán kezdjük el szabdalni a marhát és kolozsvári szalonnát. A marhát én olyan 2 x 2 cm-es kockákra szoktam vágni, a szalonnát kicsit kisebbre. Akinek rossz a szemmértéke, nyugodtan használjon mérőszalagot, de úgy tovább fog tartani. Aztán kapjuk marokra a fokhagyma prést, és ugorjunk neki bebüdösíteni mindent, a fokhagymánk háromnegyed részével. Miután már a macska is kimenekült a fokhagyma szagtól, akkor már alakul a dolog. Szépen összekutyuljuk az egészet, a husit, a szalonnát, a fokhagymát majd megszórjuk majorannával, egy kis őrült köménnyel, (abból keveset, éppen egy picit), mehet rá bors, és az elengedhetetlen öreganyó. Sót nem szabad. Még mehet bele össze trancsírozva, két szem paradicsom. Mikor ezzel megvagyunk előkapjuk a Whisky-t, és fájó szívvel egy részét rálocsoljuk erre a kulimájszra. Nem kell sok kb. egy deci. A maradékot letolhatjuk a torkunkon, hiszen a szakácsnak is kell valami, mert ha kiszárad akkor művelet befejezése problémákat okozhat, pedig még messze van a vége. Ezt jól össze kell dolgozni, aztán toljuk be a hűtőbe, hadd dideregjen reggelig. Ha ezzel megvagyunk, egyenlőre késznek nyilváníthatjuk a mutatványt, legfeljebb előkészíthetjük a többi részét, hogy másnap kevesebbet koszoljunk. Össze szabhatunk egy jó adag füstölt kenyérszalonnát olyan félcentis kockára, a paprikát, még egy szem vagy kettő paradicsomot, akár kinyithatjuk a vörösbort is, de azért ne fogyjon el az egész, kell másnap a pörköltbe is. Persze lecsúszhat az egész is, ha olyan helyen lakunk, ahonnan józanodás után, elérhető távolságban van a bolt, beszerezvén a kajába való adagot.
Na a másnap...Miután az első kávécska után eldobtuk a fehér botot vagy elengedtük a vakvezető kutyát, megisszuk a második kávét, majd mégegyszer összedolgozzuk egy kicsit a kulimájszunkat, majd mehetünk tüzet rakni. Ha ez meg van, szóljunk a tűzoltóknak, hogy a házat oltsák el, hiszen az a része nem kell a bográcsozáshoz. Ha lobog a cuccos, dobáljuk bele a szalonnát, és szépen süssük ki. Amikor megvan, mehet rá a hagyma. Szépen üvegesre kell dinsztelni. Aki nem tudja milyen az az üveges, az kérdezze meg a sógoromat, Ő üveges.
Szóval mikor a hagymát a sógoromnak ítéljük, mehet rá a pirospaprika. Ekkor azonnal toljuk bele a bográcsba a kulimájszunkat és kutyulgassuk folyamatosan. Ilyenkor kicsit lejjeb csavarhatjuk a bogrács alatt a tüzet. Kutyuljuk, kutyuljuk míg kicsit pörkölődik a cucc, de nagyon óvatosan nehogy megkeseredjen a pirospaprika, mert ha megkeseredik, nekünk is rossz kedvünk lesz. Drága volt az anyag. Boritsuk meg egy kis vízzel, aztán már csak a maradék fűszereket, viszereket kell beledobálni, paradicsomot, paprikát,stb...Sóval csak óvatján, mert a kolozsvári szalonna ritkán cukorbeteg. Aztán dőljünk hátra, ez el lessz egy darabig, a marhánk életkorától függően, 2, 4, 6, órát. Időnként kutyulgassuk meg, toljunk rá egy kis vizet, na meg egy kis fát is, de azt lehetőleg a bogrács alá. Nem szeretem ha szálkásak lesznek a fogaim. Nagyjából a vizzel úgy kell bánni, hogy mikor a husit puhának itéljük, el is főjje a levét és maradjon nekünk jó kis koleszterindús szaftocskánk. Na akkor megkeressük a vörösbor maradékát, ha még van, és egy másfél deci körül, megvendégeljük vele a marhát, nehogy már Ő józanul vészelje át ezt a tortúrát. Rotyogtatjuk még pár percig, és késznek nyilvánítjuk művünket. Persze ahol nincs egy halom gyerek, vagy egy rakás rossz gyomrú nagymama, az főzhet bele egy kis macskapöcsű paprikát is, fokozván az élvezetet.
Nagyjából ennyi. Bográcsost ilyen környezetben, leginkább kenyérrel szoktok letolni, persze ha lehet, nem múlt hét péntekivel. Mehet mellé egy rakás minden féle savanya is. Erős, is bátor is. Ez már leginkább a szabadon választott gyakorlathoz tartozik, kinek Kikinek igénye szerint...
Hozzászólások