Az Élet kufárjai


Létrehozva: 2012. március 1. 03:34:49 | Megtekintve: 4057x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2012. március 9. 19:10:36 [VtSoftware]


Szerző: Matteo
- ÓÓÓSZEREEES! ITT AZ ÓÓÓszereees! ... Mindent viszeeeek! Mindent veszeeek! ÓÓÓszereees! Sokat ígéreeek! ÓÓÓszereees! Nem alkuszuuunk!
- Hé! Maga ott! Ószeres!
- Igen uram, tessék? Mi van, mit vihetek?
- Na, szóval mindent vesz?
- Mindent viszek, meg veszek is.
- Na, tehát van nekem itt az életem....
- Várjunk! Nem mindegy, hogy milyen!
- Neeeeem?
- Itt a kérdőív, nyomtatott nagy betűkkel ki kell tölteni, a megfelelő rovatokat beikszelni.
- Mi ez?
- Nyilvántar... izé... kell az eladáshoz az életével kapcsolatban. Ki maga, honan jött, anyja neve, mit akar, lakcíme, telefonja.
- Aha... és ha eladom, akkor mit ad cserébe?
- Naaagy népi nemzeti jólétet, előre hozott választást, a komcsilibsi kormány bukását...
- És ha maguk kerülnek oda, akkor is él ez az ajánlat?
- Mit képzel? Akkor már eladta, semmi köze nem lesz hozzá!
- De mégiscsak... na, akkor nézzük, hogy ha eladom, akkor mit is kaphatnék még...?
- Mondom! Jólét, kolbászos kerítést, tej és máz... akarom mondani, méz... polgári élet...
- Na jó, de ez általános nagyon, valami konkrétabbat, hogy lesz meló, mennyi a fizetés, meg az euró...
- Ne olyan gyorsan! Ezt én előre nem tudom, de itt a zsák tele van...
- Pénzzel?
- Nem, macskával. Maga adja az életét, mert ugyi azt árúba bocsájtja, én meg ígérgetem magának ezt a macskát a zsákban. Én mondom magának, hogy ez egy jó macska, szép piros fehér zöld bundácskája van, igaz néhol foltos, olyan sarló-kalapács motívum is van rajta, mármint a zsákon, de a macskán is néhány keresztbe tett nyíl látható, de az ne zavarja magát.
- Hogy a fenébe ne zavarna, nem szeretem a nyilas macskákat.
- Már pedig ez ilyen cica, nélküle nem megy az üzlet.
- Térjünk vissza az üzletre! Én adom az eladni valóm, maga meg mondja azt az előrehozott választás izét... azért mennyit kapok?
- Kap? Dehogy kap! Maga fizet... ööö ... négy-ötezer forintot! Hányan is vannak a családban?
- Négyen.
- Akkor fizet huszonhatezer forintot... ja nem, ... hülye Filip... húszezer forintot!
- Maga viszi, és még fizessek is? Ugyan!
- De hát ezzel még nincs vége, mert hát fizetni is kellene ezt a szekeret, amivel járok, sok a zab meg a benzin, a kereke is lyukas, és a bátyám fia a gumis, azzal kell megpatkoltatni, az is sokba kerül ám! Mire rendbehozom a szekeret, maga sokat fog ám azért adni nekem!
- Hűűű! Erről nem volt szó!
- Nézze! hát nem megéri azt a százezret, ha utána lesz népi nemzeti tejjel mázzal folyó kolbászos kerítése?
- Mit kezdjek én ott az ötödiken azzal?
- Ja, hogy maga panelproli? Akkor tudok magának ajánlani ... nem is tudom így hirtelen... szóval egymillió munkahelyet, meg nemzeti jólétet, meg ...
- Ezt már mondta. De tudja hogy ki vagyok?
- Nem, uram, de gondolom elárulja...
- Én a megyei elnök unoka öccse keresztfia anyósának a bátyja vagyok.
- Miért nem ezzel kezdte? Hohóóó! Mit adjak magának?
- Mi van amit adhat?
- Nézzük csak... Van itt egy területi kormányhivatal titkára, ez egész jó, havi félmillát kap tisztán, és csak a parancsokat kell végrehajtani.
- Jól hangzik. Gondolom, elég strapa meló
- Francot! Ha maga gerince gumiból van, vastag a pofáján a bőr, semmi baj nem lehet.
- Mi van még?
- Van még itt egy megyei útfelügyeleti ellenőrző bizottsági tagság...
- Nem értek az útépítéshez.
- Nem baj, csak akadékoskodni kell, meg a kisajátítások kifizetése, természetesen a maga által megszabott jutalékért. Abból ad nekem is, hogy új szekeret vehessek.
- Aha... és még?
- Van még sok, sőt, van olyan is, ami bármire beváltható, maga kitalál egy nagyon jó hangzatos állást, irodaházzal, titkársággal, hasára üt, és beír egy nagy számot, hogy mennyi fizetést kér, és kész. Elvégre maga is a mi ószeresünk kölyke...
- És ha mégsem az vagyok?
- Akkor naaaagy népi nemzeti jólét tejjel mázzal folyó szodoma-gonorhea... De ezt már mondtam.
- Hm... asszem elmegyek a zaciba a becsüshöz....
- Miért pont hozzá?
- Mert az legalább konkrétan megmondja, mit tud adni, és rögtön ki is fizet. És nem kell nyilvántartásba se vennie.

----

- Hahóóó! Van itt valaki? .... Hahóóó!
- Meeeegyek már, megyek...
- Na, végre! Már azthittem süket!
- Mit akar?
- Na, azért jöttem, mert van nekem egy eladni valóm...
- Jaaa! Maga a becsűst keresi?
- Ahhát!
- Nem én vagyok, én csak a portás ebben a házban, van itt minden kérem!
Van itt szerelő, numizmatikus, balneológus, meg van archeológusunk is... multkor is akkora Lenin szobrot talált...
- Én a becsűst keresem.
- Várjon, nem úgy van az! Van itt még kupleráj is, kéremszépen! Meg ószeres is!
- Ószeressel már találkoztam, az nem kell.
- De ezzel még nem! Ez is becsűs volt, csak megzakkant!
- Én egy rendes becsüst keresek...
- Aaaaaz nincs. Vanni volt, de nem bírta sem az ószereseket, sem a lecsúszott becsűsöket, inkább hazament.
- És mi lett vele?
- Még melót keres, de amilyen becsűs volt, nem hiszem, hogy talál.
- Milyen volt?
- Túlértékelt mindent, aztán majdnem be is csukott a zaci.
- Szóval hol találom a becsűst?
- Itt felmegy a magasföldszintre, ott elfordul jobbra, aztán balra. Ott talál egy lépcsőt, lemegy az alagsorba, ott egyenesen végig, ott a hátsó lépcső, felmegy az emeletre, megint balra aztán jobbra, ott lefordul, megy még egy kicsit, aztán felfordul.
- Jah. Addigra biztos. És hogy találom meg ott?
- Hát egyszerű lesz, ott van a libás asszony mellett, az állandóan rá akarja sózni, rikácsol is rendesen, de nem megy vele semmire.
- Aha... na, akkor megkeresem... itt fel, itt jobbra, itt balra, itten le, itt egyenesen, itt fel, itt balra, itt jobra, itt lefordulok, itt felfordulok.... felfordultam.
- Maga ki? Milyen fajta?
- Én én vagyok, csókolom, és keresem a becsűst.
- Aha! Olyan fajta, mi? Honnan gyütt?
- Innen a Rottembiller utcábol...
- Bukott, mi? Na, aztán honnan származik?
- Mármint...?
- Palesztin, vagy zsidó?
- Magyar vagyok én! Nem voltam én még a Közel-Keleten még az Ibusszal sem!
- Aha! Olyan fajta-e? Mi fajtánk, vagy más fajta?
- Na, hagyjon a fenébe engem! ... Hülye ... Azt mondja hogy ... itt kell lenni a becsüsnek valahol ... ki sincs írva, hogy a fene vinné el... Jó napot!
- Jó napot, mi tetszik?
- Én a becsüst keresem, és...
- Ja, azt? Valahol mászkál, mindig oda van, ha kell valakinek, de én is kufárkodok, tudnék-e segíteni?
- Maga is?
- Hogyne! Mi van eladó?
- Hát az úgy kezdődött, hogy jött az ószeres...
- Ne is folytassa! Eladja az életét, mi?
- Olyasmi... maga mit adna érte?
- Na, nézzük csak... engem nem érdekel, hogy kicsoda-micsoda, de én valami szabadságot adnék magának, aztán azt tesz, amit akar.
- Eddig is próbáltam, de nem megy...
- Ragadja meg a lehetőséget. Van választék bőven. Pénze van?
- Hogy lenne már? Másképp nem adnám, itt se lennék!
- Na, valamennyi csak van!
- Minek az magának? Én pénzt akarok kapni, nem adni!
- Figyeljen! Maga fizet, hogy eladhassa, aztán ha eladta, akkor én kifizetem.
- Mivel?
- Hát azzal, hogy szabadon dönthet mint a madár, hogy eladja-e?
- De akkor már eladtam! Sőt, még fizettem is! ... Na, én a becsüst keresem, és azzal is akarok beszélni.
- Maga döntése! Viszlát!
- Viszonlángos!... Hogy mik vannak! .. hol lehet a becsüs? ... Aha! Itt van kiírva, "Becsüs iroda". De kicsi betűk! Már kopott is ez a tábla.. Kipp-kopp! ... hm... zárva... sehol senki... mindegy, megvárom ... várok ... várok ... még mindig várok ... Na végre!
- Jó napot! Kire vár?
- Én magát várom, ugye, maga a becsűs.
- Igen, az. Mivel tart fel, ne kíméljen!
- Hát várom itt mert lenne valamim eladó...
- Na, jójjön csak... foglaljon helyet. Rágyújt? Egy kis konyak, vagy viszki? Esetleg kóla?
- Nem, köszönöm, csak lenne eladni valóm. Olyan sokat kellett várni, majdnem el is mentem haza.
- Dolgom volt, nem érek rá ilyen apró-cseprő dolgokkal foglalkozni, vinni kell az üzletet is. Az eladók csak feltartanak.
- Azt hallottam, hogy maga esetleg netántán...
- Én? Miért pont hozzám?
- Hát mert azt mondják, hogy maga esetleg kifizet.
- Na, nézzük csak... momentán nem tudok fizetni.
- Próbáltam én az ószeressel is, meg a kufárral is, meg volt, aki csak a saját fajtáját...
- Az mind csak duma. Én megmondom kerek-perec!
- Mit?
- Maga eladja, aztán kész.
- Mit ad érte?
- Hogy hogy mit? Azt hiszi tudom én, hogy mit? Most lettem itt a kuplerájban becsüs, még fel kell mérnem a helyzetet!
- De aki maga előtt volt, az nem mondta, hogy mit hogyan?
- Áh! Túlértékelte a dolgokat, szétosztotta itt a ku... bocsánat. Szóval nincs lóvé.
- Akkor mit ad cserébe?
- Ismeri Churcillt?
- Ismerem hát! Két házzal a negyedik emelet kettesben lakik a Csörcsill néni...
- Nem azt, hanem Churcill, volt angol miniszterelnök. Ő mondta, hogy mást nem tud ígérni, mint szenvedést, vért, könnyeket.
- Maga is csak azt?
- Igen. Kimondom kerek-perec! Ez van.
- Hát ezt jól elqrták! És az a Churcill, mi lett vele?
- Megnyerte. Volt szenvedés, vér, könny, de megnyerte. Én is csak ezt tudom adni. Nincsből nem lehet leosztani, de ha elmúlik a szenvedés, nem folyik vér, és felszárad a könny, akkor vihetjük valamire.
- Hihetetlen. Az ószeres legalább kínált valamit, szó sem volt könnyes vérről. Ő mézes mázat kínált.
- Már pedig mézes máz nem lesz. Neki lehet, de másnak nem.
- Maga azért csak el van itt... konyak meg viszki... szép bútor, meg hádé-tévé...
- Ezt a becsüs társaim gyűjtögették, de nemsoká elviszik, mert külön irodába akarnak menni.
- És ha hozzájuk fordulnék?
- Megteheti.
- Ők mit ajánlanának?
- Hát azt hiszem, lovat tudnának adni.
- Lovat?
- Igen, de egyelőre alkatrészenként árusítják, elég nagy tétel alkatrészük van, de csak az egyik legfontosabb alkatrész az is. Hogy mikor kapják a többit, azt előre nem lehet tudni.
- Hol találom őket?
- Keresheti, de egyelőre még nem működnek, de azt az alkatrészt megkaphatja esetleg.
- Hát... azt hiszem... én megyek... majd jövő tavaszig meggondolom, kihez forduljak.



Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Fery2012. március 1. 13:00:01Válasz
Remélem írsz majd még Matteo....
Ez remek.
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum