Eljárás


Létrehozva: 2014. január 30. 16:26:08 | Megtekintve: 1152x | Kategória: Po-Fi (Politikai Fikció) | Utolsó módosítás: 2014. január 30. 16:59:42 []


Szerző: Matteo
Krajczár százados eltolta maga elől az aktát, és az ügyészségi átiratot, és határozatot a paksaméta tetejére dobta. Hátradőlt a fotelben, cigi után kotorászott, aztán csak nem gyújtott rá, az egész épületben tilos a dohányzás. A kapitány nyitott be Krajczár osztályvezetőhöz, aki szájában egy meglehetősen hosszú és vastag barna valamit szorított a fogai közé, és erősen füstölt. A százados csodálkozva nézett rá.
- Mi van főnök? Rágyújtottál itt az épületben?
- Lachikhám! Mosht jött a hash, hogy a belügyminishtej fejódotta a thilalmath... - szürte a fogai közt a kapitány. Aztán bal kezével kivette a félméteres szivart, megismételte: - Szóval jött a fax, hogy mától azokban a helyiségekben, ahol dohányos dolgozik, nyugodtan rá lehet gyújtani.
A százados előkapta a tárcáját, és már gyújtott is rá.
- Na, végre megjött az ész, három év kellett hozzá. - mondta füstöt eregetve.
A kapitány a nagy halom ügyiratra bökött.
- Ez mi? Táncsak nem az az ügy?
- De. Az. Visszaküldte az ügyész pótnyomozásra.
- Mi a baj vele?
- Hát úgy néz ki, hogy néhány dolog el lett tolva benne, azokat újra le kell folytatni, és a szakértői véleményt is ki kell egészíteni, mert néhány dologra nem kérdeztünk rá.
- Nem figyeltél rá?
- Tudod, főnök, hogy mult hónapban szabin voltam, te küldtél, aztán végre el tudtam tölteni három hetet Krétán, meg Athénban a családdal.
- De jól megy!
- Na hallod, most már igen.
- Jó, folytassátok, aztán majd meló után egy sör mellet megbeszéljük azt az ügyet. - mutatott az iratokra.
A százados még elszívta a cigit, kiüvöltött a titkárságra, hogy kér egy dupla tejeskávét, majd felemelte a telefont.
- Krajczár vagyok.
- Igen főnök? - hallatszott Kis Varga hangja.
- GYERE BE! - kiáltott a kagylóba, és letette.
A nagy pohár kávé mellet Kis Varga is megérkezett.
- Jelentkezem! - mondta az ajtóban az alig huszonhárom éves zászlós. Meglátta az asztalon az ismerős iratokat, egyből lefehéredett.
- Ülj le. - mutatott a merőlegesen elhelyezett tárgyalóasztal első székére a százados. - Tudod mi ez? - kérdezte, miután Kis Varga leült.
- Igen... ez az az ügy.
- Az. Visszaküldte az ügyész. Szar munkát végeztetek.
- Hát... főnök... én mindent... és még a Tóni is megnézte, és az írta alá, hogy mehet vádra.
- A Tóni? Szóval a Szabó Antal hadnagy, aki a helyettesem....
- Igen főnök.
- Na, majd vele utána számolok. És hogy is lett ez elküldve?
- Hát... így... megcsináltam, lestatisztikáztam, Szabó hadnagy úr átnézte, aláírta.
- Ahha. Szabó, aki négy éve rendőr... és te? Mióta is?
- Három éve...
- Három éve... akkor te már öreg rendőr vagy... mikor én három éves rendőr voltam, még mindig a legfiatalabb voltam a kapitányságon... Na, de nem erről van szó.
A százados cigarettával kínálta Kis Vargát, majd megkérdezte.
- Miért volt olyan sürgős elküldeni, míg nem voltam itt?
Kis Varga sóhajtott, aztán csak elmondta az igazi indítékot.
- Hát főnök, az úgy volt, hogy amit még mondtál egy hónapja, azt gyorsan megcsináltam, lehet, hogy nem lett jó, kapkodtam, mert hát elmentünk a haverokkal meg a csajokkal Berlinbe.
- Berlinbe?
- Igen. Ott voltunk egy hétig.
- Minek mentetek Berlinbe?
- Ittunk mint az állat. Mikor repültünk vissza, akkor jutott az eszembe, hogy ezeknek lejár az előzetese. Így bent voltam minden nap éjfélig meg hétvégén is, gyorsan összeraktam az iratot, és a statisztikát.
- Jól össze is kutyultad, írja az ügyész.
- Lehet, főnök... de megnézte Stzabó hadnagy úr is...
- Nem kell mást belerángatni, te toltad el!
- Igen főnök, én. És hogy ne kelljen megintz meghosszabbítani az előzetest, hanem legyen ez már az ügyészség kínja, ezért küldtem vádra.
Szabó felállt, az íróasztala mögött sétált, újra rágyújtott.
- Mióta is vannak ezek előzetesben?
- Két éve...
- Na! Több mint két éve!
- Igen... több mint két éve, kétezer-tizennégy májusa óta.
- Na látod. Már egészen átlátszó a bőrük, úgy kifehéredtek ott a hűvösben. Az ajtó is rájuk rozsdásodott, és a pók is befonta, kiütött rajta a penész.
- De megérdemlik.
- Meg... meg. De most nézd úgy, hogy mi lenne, ha ártatlanok lennének? Tegyük fel.
- Hát az gáz lenne!
- Az... szóval ha kiderülne, hogy ártatlanok, az állam fizetheti a kártérítést, a belügyminiszter előszedi a kapitányt, a kapitány meg engem és téged. Fenyítés, lefokozás, nincs pulykapénz... Nem hiányzik ez senkinek.
- Hát nem jönne jól. - bólogatott Kis Varga. - Főleg hogy Julival elterveztük, hogy februárban összeházasodunk.
- Remélem meghívsz! - derült fel a százados.
- Naná! Ott a helyed főnök! - mondta Kis Varga.
- Egyelőre ott tartunk, hogy ez az ügy majdnem el lett szúrva. Szóval.... az ügyész itt leírta, hogy miket kell elvégezni, azokat maradéktalanul végre kell hajtani.
- Értem, főnök.
- Megírta az ügyész, hogy tartsuk vele a kapcsolatot, legalább kéthetrente konzultáljunk ebben az ügyben, és a közben felmerülő egyéb dolgokra is instrukciókat fog adni.
- Jó főnök, rendben.
- Na, akkor ezt egyelőre megbeszéltük, nézd át az anyagot, és jövőhéten az első teendők részleteit is valahogy összehozzuk. Persze mellette a többi ügyed is haladjon, meg az újakat is be kell tanítani, mert most meg mindenki rendőrnek akar jönni. De a három éveddel te vagy itt a legidősebb nyomozó.
- De főnök! Hát ott van még a Jóska bácsi, a Feri bácsi, a Lajos...
- Őket távol kell tartani, szép törvényesen. Nem vonható be arra se, hogy ebben az ügyben akár csak egy tanú idézőt borítékoljanak. Vannak más feladatok, az az ő dolgok. Néha részegeskednek, de öreg kádárhuszárok, el van nekik nézve.
- Hát... igen... tényleg sokat segítenek minden másban.
- Bizony, bizony! Lajos a mentorom volt a megyei életelleneseknél, tudja mi a dörgés.... Na, más valami ezzel az üggyel?
- Hát nem tudom... Mielőtt elment az ügy, a János nevű gyanúsított panaszkodott, hogy a cellatársai orális szexre kényszerítik, a Gyuri nevű is állandóan azzal jön, hogy csicskáztatják, meg a az a sovány... hogy is hívják? A Péter, hogy állandóan a köcsögöt kell játszania.
- Hát az bizony nem kellemes nekik, de nem tudunk mit csinálni... talán a kapitánnyal megbeszélem, hogy néhány tolvajnak meg betörőnek javasoljuk a szabadlábra helyezését... De ha kész az ügyük ők úgy is mennek innen a fogdából vagy börtönbe, vagy haza. Más?
- Még a bandavezér szokott követelőzni, hogy vigyük kórházba, mert bárki új őrizetes van, mindegyik megveri.
- Persze... szanatóriumba Mallorcára, nem?
- Hehehe... Az Antarktiszra.
- Nnna, végeztünk, kapd az iratokat, iktassad, aztán sipirc haza, hétfőn folytatás.
- Meddig hosszabbított az ügyész?
A százados a határozat felé nyúlt, átfutotta.
- Ráérsz... üjabb hat hónappal. Ja, nem... egy évvel!
Kis Varga felstócolta az iratot, még a százados is segített neki rátornyozni a többit, aztán kiment a titkárságra.
- Gizike! Ezt az ügyet visszakaptuk, írja már be legyenszíves, hogy a nyomozás és az előzetes letartóztatás határidejét az ügyész egy évvel meghosszabbította.
- Mi az ügy szám?
- Hú, nem tudom megnézni, tessék úgy keresni, hogy Orbán Viktor és társai.

Kulcsszavak: pótnyomozás


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: