Kell ide terrorizmus?


Létrehozva: 2012. szeptember 15. 17:51:12 | Megtekintve: 2056x | Kategória: Mindenféle | Utolsó módosítás: 2012. szeptember 16. 14:08:38 [VtSoftware]


Szerző: Matteo
Hassan Al Markanhab, a rettegett terrorista vezér a vízipipáját bütykölte sátrában, valahol az Irak-Iráni
határ mentén. Bár lehet, hogy az idő teltével ez már török terület volt, de az is lehet, hogy afgán. Bár
ebben sem volt biztos, mert tegnap mindenféle zoknit, alsónadrágot és csillagszórót akart neki eladni
egy sárga ferdeszemű, aki váltig bizonygatta, hogy ÁFÁ-s számlát is tud adni, ha nagyon kell.
Hassan Al Markanhab levette vállairól a 16 mm-es gépágyú hevedereket, visszaerőszakolta a
rakaszba, majd arrébb tette a Gattling gépfegyvert, amit a muthéten lelőtt Cobra helikopterről szerelt le.
Büszke volt magára, egy izraeli válról indíthatóval saját kezűleg lötte le az US AIR FORCE feliratú
Cobrát. Kicsit furcsállotta, hogy ő nem értette őket, mert tanult angolul épp eleget, de a pilóta, és a
fegyverkezelő tiszt a fejüket rázták, hogy "Nye panyimájes!".
Abdul, a nagy két méteres szomáliai testőre hajtotta félre a ponyvát, és megállt a bejárat előtt.
- Mi van Abdul? - kérdezte Hassan Al Markanhab, s beleturt bozontos szakállába, pánikot keltve a
bolhák társadalmában.
- Effendi! Megjutt Jusuf!
- Ki a tököm az a Jusuf?
- Uram! Te küldted az ő csapatát évekkel ezelőtt, hogy terrorizálja meg valami gyaúr ország
miniszterelnökét, meg népét.
- Volt sok ilyen, Abdul. Melyiket is kellett terrorizálnunk?
- Hát mikor az elnök az unokatestvére feleségének bátyja focicsapatát leterroristázta!
- Áh! Igen! Valami Gyurcsány, ugye?
- Igen uram!
- Na, küldd csak be!
Abdul kiszólt, mire bejött Juszuf, égnek emelte kezét, és magas hangon sikítva hasravágódott a
szőnyegen.
- Kelj fel, Juszuf! Mond el, sikerrel jártatok?
Juszuf feltérdelt, majd megint égnek emelt kézzel arcraborult, hangosan szaggatottan ordított, vállai
rázkódtak.
Hassan várt, de Juszuf tovább zokogott. Vagy mit is csinál? Imátkozik Allahhoz? Juszuf többször is
arcra borult, Hassan már kezdte unni, így maga elé vett egy AK meg egy M-16-os gépkarabélyt,
becsukott szemmel gyorsan szétszedte, majd újra összerakta őket, és az így készült szamováron teát
főzőtt.
Juszuf tovább zokogott - legalább is úgy tünt -, majd légzési nehézségei támadtak, szeméből folyt a
könny, de érdekes módon úgy állt a szája, mint aki röhög, egész a füléig ért, és mind a negyvenhat fogát
kivillantotta.
Hassan a már kihült teával kínálta Juszufot.
- Ülj ide, Juszuf fiam, és mesélj!
- Nagy jó uram! ... Bruhahaha!... az úgy volt.... Hihihihi! .... na, szóval... Nyííí-hihihi!
- Ne röhögj, mondjad, vagy Allahra esküszöm, kiköttetlek a tevék mellé!
- Hihihi! ... Na... - az úgy kezdődött.... - Juszuf megint levegővételi problémával küzdött, könnyeit letörölte
Hassan lebegő burnuszában. - Hát uram, eredményes is volt, meg nem is.
- Mondd, Juszuf!
Juszuf kényelmesen elhelyezkedett néhány díszes-rojtos párnán, és belekezdett a mesélésbe, de
továbbra is úgy vigyorgott, hogy a szájszélei a tarkóján értek össze.
- Mondtad nekem, óh Hassan Al Markanhab nagy jó uram, hogy Allah dicsőségére dzsihadoljuk meg azt
a miniszterelnököt ott Magyarországon, mert terroristának merészelte nevezni nagybecsű rokonod
futball csapatát.
- Ja, igen. Valóban. Emlékszem, hogy üknagyapám mesélte, hogy az ő ük-ük nagyapja nagyapjának
voltak valami birtokai ott Magyarországon, mikor ott dzsihadoltak. És valami Eger városnál is harcoltak
az ő létrás egységei.
- Igen, az, nagy jóuram! - bólogatott Juszuf. - Így, ahogy minket tanítottál, összeállítottam az egységemet,
akivel terrorizálhatunk ott Buda váránál.
- Buda? Üknagyapám mondta is, hogy ott akart régi ősi rokonunk CACIB kiállítást és vásárt tartani, de
figyelmeztették, hogy egyszer már volt ott kutyavásár.... Látod, Juszuf, tudom én!
- Szóval, összeállítottam az egységet, gondosan kiválogatva a legjobb embereimet.
- Láttam, Juszuf, igen gondosan jártál el, hatodik feleségem révén lévő anyósomat is bevetted.
- Jól bevettem, efendi! Kiképeztem őket, rejtőzködésre is, gondos előtanulmány után, és nem is kellett
nagyon maszkírozni magunkat, mert van ott egy népcsoport, akik között elvegyülhetünk. Aztán
megvettük a repülőjegyeket, de furfangosan ám, mert előbb Montreálba mentünk, ott a magyar
követségen bejelentettük, hogy elvesztettük az útlevelünket, nem is sokat teketóriáztak, mert a
kanadaiak rögtön haza is toloncoltak.
- Nem sikerült?
- Dehogy nem! Pont ez volt a cél, azt hitték, Magyarországról kerültünk oda! Igy hazatoloncoltak, vagyis
egyenesen Mátészalkára. Fel sem tünt, hogy mi ott egész nap otthon vagyunk, mert mindenki otthon
lógott, nem dolgozott.
- Na! Juszuf! Hogy hogy otthon?
- Képzeld, nagy jó uram, ott a helyi előljáróság adott egy lakást! Nem tudom, hogyan, nem is kértünk.
Pedig voltak ott olyan emberek is, akik napestig dolgoztak, azok nem kaptak semmit, alig volt mit
enniük, mégis nagyszüleik házában laktak apjukkal, anyjukkal. Nos, folytatva a mi dolgunkat, mi sem
dolgoztunk, így jól megéltünk, és zavartalanul kezdhettük a felkészülést a parancsaid szerint.
- Igen. Azt parancsoltam, hogy jól terrorizáljátok meg az elnököt.
- Nem terrorizáltuk meg.
- Juszuf! Allah szakállára, Ábrahám botjára! Legyenek áldottak! Hát miért nem?
- Lemondott.
- Na és?
- Te azt mondtad, az elnököt kell!
- És?
- Nem volt elnök. Majd két holdtöltén keresztül nem volt elnök, de sejtettük ki lesz!
- És?
- Nem ő lett. Valaki más.
- Ki lett volna?
- Valami Orbán nevű gyaúr! Mindig vele volt tele a sajtó, hogy Orbán ezt mondta, Orbán azt mondta, és
úgy ígérgetett, mintha olyan gazdag lenne, mint az a szultán rokonod Bahreinben.
- Hát az biztos, hogy gazdag. Tegnap vett a kétéves unokájának játszani öt A-380-as repülőgépet.
Aranyos kis kölök, kettőt már fel is robbantott. Na, Juszuf, Orbánnál tartottál. Megmerényeltétek?
- Nem merényeltük meg, mert hiába tünt úgy, hogy ő az elnök, nem ő volt. Így Gordon Bajnait kezdtük
tanulmányozni, és hogy ráijesszünk, robbantottunk! De elkúrtuk.
- Hogy hogy?
- Hát úgy, hogy az angoloknál is volt egy Gordon, és összekevertük. Így a budai négyes metró helyett
Londonban robbantottunk.
- Hogy lehet két metrót összetéveszteni!
- Hát a budai négyes úgy nézett ki, mint amit felrobbantottak, ezért Londonban robbantottunk, utána meg
kiderült, hogy a budai meg csak most épül.
- Marhák!
- Hát bizony, azok ám, nagy jó uram! Már annyi pénzt belefeccöltek, hogy onnan ide a sátradig
kifurhatták volna! Meg az az Orbán is furta ám évekig! Azért is került sokba!
- Miért? Az ott dolgozik?
- Büdös életbe nem dolgozott az még! Pedig előszeretettel mutogatja magát gumicsizmában, bár néha
a fejére húzta. De azért úgy tud ám a munkáról beszélni, mint Ali, az őrült birkapásztor.
- Na, végül is ezt a Gordont megmerényeltétek?
- Nem lehetett. Választás volt, és azt az Orbánt választották meg.
- Na, akkor őt?
- Várj még egy kicsit! Szóval mikor megválasztották, akkor őt kezdtük tanulmányozni, a szokásait, meg
mindent, ahogy tanítottad. Hogy ne üljünk tétlenül, azokat a hitetlen népeket akartuk megterrorizálni. Ott
Mátészalka közelében van az ukrán határ, onnan jött át néhány üzletember, akik dohánnyal kereskedtek.
Tudja, csempészek. Kérdeztük, hogy esetleg valami pisztolyt, vagy ilyesmit tudnak-e eladni, erre az
ezredes kinevetett...
- Ezredes?
- Igen, mert régebben mikor ott az országban állomásoztak ideiglenesen, ő volt a nyíregyházi laktanya
parancsnoka. Szovjet katonatiszt volt. Szóval az ezredes kiröhögött, és megmutatta, hogy bármilyen
fegyvert tud adni, a kiserdőben ott Vásárosnaménynál egy egész arzenál volt elraktározva. Még
SS-20-as rakétájuk is volt eladó vagy tíz darab! Na, szóval vettünk sok robbanóanyagot, fegyvert,
nagyon sokba került, és kijelöltük, hogy hol lesz érdemes majd jól megterrorizálni a lakosságot. De
megelőztek.
- Talán nagybecsű barátom, Osama volt?
- Nem. Maga a miniszterelnök, akit meg kellett merényelni.
- Hogy? Saját népét? A gyaúr kutya?
- Igen. Felszólitotta az embereket, hogy mindenki imádja a Nyenyit!
- Nyenyi? Ilyen robbanóanyagról én sem hallottam. Hatásos?
- Halálosan! Tanulmányoztuk, és megállapítottuk, hogy irtózatos romlást és dögvészt okozhat. Ha ezt
bevetnénk Amerikában, egy év alatt a földdel tennénk egyenlővé a gaz imperialistákat!
- Ha egy ilyet szerezhetnék.... - szorült ökölbe Hassan Al Markanhab ökle.
- Szereztem egyet. - mondta Juszuf.
- Micsoda? Hol van? Had lássam! - Hassan Al Markanhab kiszaladt a sátorból, de néhány unottan
kártyázó embere, és kérődző tevéjén kívül nem látott mást.
Juszuf benyúlt a leple alá, és előhúzott egy kis papirtekercset.
- Ez az, nagy jó uram - nyujtotta át Hassannak Juszuf. - És ott van az az Orbán féle 29 pont is, meg az ő
törvénye. Lefordíttattam.
Hassan belenézett, és egyre eszelősebben olvasta a lapokat. Végül nagy zavaros szemekkel,
torzonborz szakállában matatva kijelentette:
- Ez hihetetlen! Ezzel a világ ura lehetnék! Csak az a baj, - mondta lenyugodva -, hogy ezt más meg nem
élné túl. És akkor mit kezdjek egymagamban?
- Hát, nagy jó uram, én is ezt gondoltam. Úgy hogy a lakosság terrorizálva van, így ezt a tervet el kellett
vetnünk. Utána arra gondoltunk, ha már úgy is ott az a sok dinamit, hát gátat robbantunk. De ezt sem
kellett.
- Nem volt gát?
- De volt gát, ami már nincs, izé... már megint van, de azt a gátat nem is kellett robbantani. Épp a
terepet mértük fel, mikor ennek az Orbánnak az egyik embere szintén felmérte azt a gátat, és ő azt a
gátat használhatónak minősítette. Pedig uram, csak egy kis gyutacs kell hozzá, már azzal szétvertük
volna az egészet, de ez így jobb volt, hozzá se kellett nyúlni! Szóval ez az ember még miniszter is volt,
és ő saját maga tette tönkre a gátat. Le is omlott a következő héten, és elárasztott több falut is a
vörösiszap! Kisujjunkat se kellett mozdítanunk.
- Hát akkor hiába küldtelek titeket?
- Hát... pedig akartunk merényelni, de ők sajátmaguk merényelnek, de menjünk sorban. Azt gondoltuk,
hogy valami országos nagy dzsihádot hirdetünk, de lekéstünk. Ennek az Orbánnak az az ötlete támadt,
hogy elveszi az emberek jövőjét, és a megtakarításukat elvette. Hiába is dolgoznak szegény magyarok,
nem lesz öregségükre pénzük, a korházakat megszüntette, úgy hogy mi jobban nem tudnánk terrorizálni
a lakosságot, mint ő teszi. Ezért az elnökre koncentráltunk. Figyelni kezdtük a biztonsági szolgálatát.....
nem volt.
- Nincs neki? Egy ilyen diktátornak?
- Lehet hogy van, de az inkább valami fílmvígjátékba való figurák, tudja, ott ahol táncikálnak, meg
énekelnek. Nem is rejtőzködnek, mert mind ott nyilatkozik a tévében, sőt, van egy kis bajuszos
patkányképű, aki a rendőrminiszter, az is ott van az elnök közelében.
- Hol legyen?
- Hát csak azt nem értem, hogy akkor ott Vásárosnaményban mit ugrált ott az ukrán ezredes körül. Ott
bokázott, meg tisztelgett neki, és folyton azt hajtogatta, hogy értettem, értettem!
- Akkor ő akarja megmerényelni!
- Nem hiszem... Mert amíg Orbán az elnök, addig ő nyugodtan, hivatalos eljárást színlelve tud üzletelni
mindenféle bűnöző népséggel.
- Furcsa egy népség ez a magyar - dörmögte Hassan. - Ha ez így megy tovább, akkor kezdem
magamat feleslegesnek tartani.
- Bizony, uram, azt a népséget leírhatjuk. Allah szakállára, már kezdem őket sajnálni. Ali birkái a
magyarokhoz képest kapkodó idegbolondok.
- És ezt az elnököt hogy akartátok megmerényelni?
- Hát arra gondoltunk, hogy egyenesen lelőjük.
- Ez mindig hatásos, ez be szokott jönni.
- Már épp elfoglaltam a helyet, és vártam, hogy felbukkanjon az ő parlamentjüknél, mikor jöttek a
rendőrök. De nem csak azok, hanem voltak ott fináncok, tűzoltók, mentősök, meg mindenféle
kommandók. Bevallom, nagyon megijedtem, azt hittem engem lepleztek le, és síppal, dobbal
felfegyverkezve elkapnak, már pedig láttam is a távcsőben felbukkanni az elnököt, de nem lőttem, mert
rámnyitották a tűzcsapot. Elázott a felszerelésem, egy gyertyát nem tudtam volna meggyújtani, nem hogy
lőni, sz@rrá ment az összes lőszer és robbanószer. Kiderült, hogy tüntetnek, na, mondtam magamban,
ezek most helyettem nyírják ki, de mégsem. Legközelebb újra megpróbáltam, de akkor meg bohócok
zavartak meg, mindig valami piros orrú került a puskacső elé, és azt a gyaur elnököt nem is láttam.
- Kellemetlen. - vetette közbe Hassan.
- Igen, az. Utána egy Astoria nevű helynél létesítettem tüzelő állást, mert az a kedvenc helye népbutító
beszédeket tartani, erre az a gyaúr nem jelent meg, külföldre ment. Meg is találtuk egy kies osztrák
gyógyhelyen, ahol mindenfélével gyógykezelték, még áramot is engedtek rá, de nem sikerült elkapni,
mert egy nővér engem mart el, hiába bizonygattam, hogy arab terrorista vagyok, de mindenféle
Napoleon, meg Caesar nevű ember közé zárt, mondván egyel több vagy kevesebb terrorista nem
számít. Végül az egyik beöntést követően sikerült megszöknöm, a határig végig fostam az utat, majd
vártam a következő alkalmat. Meg is jött ősz elején, újra tüzelőállásba helyezkedtem, erre meg valami
énekes fesztivált tartottak az orrom előtt, valami Szolidaritás nevű isten emlékére.
- Nem hallottam még róla.
- Nem érdemes róla sokat tudni, uram. Később utána néztem, azthiszem, a balf@szok istene lehet.
Közben a biztonsági vezetőnek is utána néztünk, egy kis kommandónak nevezett vidéki
cserkészcsapatnak volt a vezetője, legfőbb tette az volt, hogy az egyik társát meglőtte, majd fiatalon
nyugdíjazta magát, és elment testőrnek ehez az elnökhöz, aki akkor még nem volt elnök. Mikor elnök
lett, akkor előléptették olyan magas rangba, hogy az egész USA hadseregét alacsonyabb rangú vezeti.
Holott csak alig ezer embere van, annak fele is csak adminisztrátor, rokon, meg baráti kör. De annyira
misztifikálja magát, hogy mindenki tőle fél. Képzeld, efendi, úgy teszi magát félelmetessé, hogy ő az, aki
elfogta Luke Skywalkert, a nagy jedi lovagot! Annyira túlszervez, és annyiszor árnyékra vetődik, hogy
mint lehetséges ellenfelet, ki is vettük a listáról, legfeljebb ő is az osztrák gyógyintézetben lehet ott az
elnök mellett, aki Nérónak képzeli magát, mint Kloss kapitány.
- Az ki? Megölni, azonnal!
- Az csak kitalált személy, régi lengyel filmből, nem érdekes.
- Na, merénylet? Hogy áll?
- Uram! Nem érdemes. A lakosság terrorizálva van, úgy hogy nem érdemes dzsihadot indítani ellenük.
Ők olyan békésen tűrik, mondom, mint a birkanyáj a sivatagban.
- És az elnök?
- Ó, nagy jó uram, tudod, hogy Allah arra tanít minket, hogy tiszteljük embertársunk elmebeli zavarát, és
beteg embert nem ölünk. Már pedig nem csak az ellenségei, hanem már saját emberei is kezdik
felismerni, hogy megkergült. Hisz láttam ott Garazban, hogy elméjében alaposan meg van háborodva.
- Na, de akkor is! És mi van azzal a volt elnökkel? Aki mondta a terroristázást? Gyurcsány?
- Ő nemsokára éhen veszik, önként ott a parlamentnél éhezik.
- Akkor mi mitévők legyünk? - kérdezte Hassan Al Markanhab.
- Nyugodtan várhatunk tétlenül, uram. Maguktól kipusztulnak.
Hassan Al Markanhab, a rettegett terrorista vezér elgondolkodott.
- Ha ez így van, mi szükség van ránk? Most már értem, hogy az a két magyar rendőr, akit elfogtunk Szíriában, és később szabadon engedtünk, miért akart még itt maradni.



Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: