Egy laza Ragu, vagy nem


Létrehozva: 2015. október 1. 10:59:22 | Megtekintve: 476x | Kategória: Finomságok humorosan | Utolsó módosítás: 2016. április 7. 21:12:18 []


Szerző: Fery
Gondolkoztam némi finomságon a szülinapi bulira. Nosza nekiálltam kibelezni a fagyasztót, keresvén valamit, amire persze inni is lehet. Mert hát nem árt ha az ember nem fekszik a padlóra és nem lép rá senki fülére, már az első feles után.
Pardon, az első négy cent után, mivel a mérték újabban változott...
Tehát négy feles pont annyi mint újabban öt négycentes. Hogy ez mire jó, fel sem foghatom, hacsak arra nem, hogy a masszív alkoholisták ezután jóval több pohár elfogyasztásával dicsekedhetnek mint eddig, holott ugyanannyit isznak mint eleddig....
Persze mindig meg is fogadják, hogy többet nem isznak. Szerintem kevesebbet sem...

Na, de térjünk vissza a hamihoz, mert a nagy piálás csak utána jöhet. Leltem a fagyóban némi didergő verebet, csirkecomb felbontásban. Mivel megfelelőnek találtatott az akcióhoz, a melegedés útjára térítettem.
Persze közben törtem a bucimat, mert a csirkét annyiféleképpen el lehet készíteni, hogy dömping volt a választékban.

Viszont valami olyat szerettem volna amit mostanában nem ettünk. Tovább vájkáltam a fagyasztó lelki életében, s találtam némi zöldárút is, nyári napsütésre várván. Na, ha napolajat nem is, de némi meleget azért adtam nekik.
Aztán jött a spájz. Miután az oroszokat kizavartam a lekvár mögül, találtam némi konzervgombát, egy kis vörös babkonzervet, hagymát, fokhagymát, paprikát, paradicsomot...
Meg egy fél üveg pálinkát, ami talán a legfontosabb volt az étel elkészítéséhez, lévén ha szomjan halok, nem tudom befejezni a kaját...

Lassan összeállt a kép, Csináljunk egy raguszerű képződményt. Persze egész csirkecombok meredeztek ki a fagyóból, és ez okozott ragu ügyben némi fejtörést.
De azért elkezdtem pörköltszerűen összerakni a cuccot, össze dikicselve a szalonnát, hagymát, paprikát és paradicsomot. Mire összeállt ez a pörkölt szerű cuccos, összeállt a kép is a fejemben Nagyjából.
Persze füszerek, visszerek nem hiányozhatnak, gazdagon megkínáltam Major Annával, borssal, némi bazsalikommal, csipetnyi összezúzott köménnyel, fokhagymával, egy kis Delikáttal ( Ez itt a reklám helye ) meg minden egyébbel, amit az oroszok még hagytak a spájzban. Na jó a lekvár és a méz kimaradt.

Kész lett a cucc, jó sok lével, mint afféle csirkepöri, hiszen el kell hogy lepje a verebet a lé. Pont erre számítottam, pörköltként már kezdett jó íze lenni a cuccnak, majdnem elcsábultam, hogy úgy hagyom ahogy van és bezabálok, mint a vaddisznó a makkosban. Aztán persze erőt vettem magamon a fagyóból kirángatott cuccok láttán.
És azt sem szerettem volna, ha feleslegesen zavartam volna el az oroszokat a Spájzból...

És jött a nagy ötlet. Kihalásztuk a csirkét a léből és elkezdtük kisebb formátumba konvertálni a verebet. Letépkedtük cafatokban a husit a csontokról, melyeket epedve vártak az asztal mellett, a kutya és macska hadsereg.
Miután csontok lerendezve, górcső alá vettem a lét és kiolvasztott zöldárút. Jaaa, és a hűtőben tett látogatásom alkalmával, össze futottam egy mexikói szósszal, mellyel miután jó barátságba keveredtem, magamhoz szólítottam.

Nosza csapjunk bele a lecsóba...Bár itt támadt némi képzavar, mert a keletkező kulimájsznak pont annyi köze van a lecsóhoz, mint politikusnak az igazmondáshoz...

Szóval miután a lé rám várt, na meg a zöldség dömpingre, nekiláttam feltölteni. Beletoltam egy fél kiló zöldborsót, egy fél kiló kukoricát, mexikói szószt, vörös babot, na meg a gombát. Kellett ennyi mert úgy jó négy kiló volt a Tás. Igaz ezt nem VUK fogta.

Ezután a cafatokra konvertált verebet visszahajigáltuk otthonába. Kezdett gazdagodni a cucc. Már olyan gazdag volt, hogy vannak olyan csajok akik már kikezdtek volna vele, vagy legalábbis férjül vették volna. Elég jól be is sűrűsödött a cucc, de még azért egy kicsit emlékeztetett a levesre.
Nosza, ezzel kezdeni kell valamit, hiszen levesre pálinkát, Whisky-t inni nem az igazi. Sört meg pláne.

Na, fogtam a pálinkásüveg.....helyett a tejes zacsit, és kiöntöttem egy jó másfél deci tejet, majd beletoltam 3 teás kanál lisztet. Ezt addig kutyultam míg kioldódtak benne a gordiuszi csomók, és beleöntöttem a csendesen rotyogó kulimájszba, sűrű kevergetés mellett...
Pár perc múltán, kezdett szépen besűrűsödni, ekkor elfújtam a gáztűzhelyet és nagyjából késznek nyilvánítottam művemet.
Igaz, hogy nem igazi Ragu, de igen finom lett, más nevet meg nem volt érdemes neki keresni, igen rövid életéhez képest.
Csináltunk hozzá vegyes köretet, rizst meg sült krumplit.

És utána szülinapi mulatságként, megittuk hozzá az árvák könnyét is...




Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

picike2015. október 1. 15:55:53Válasz
Feri, hatalmas vagy! Olyan érzékletesen írod le az egészet, hogy látom! Nagyon tetszik az alkotásod!
Kérünk még ilyet! Sokat! :)
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: