Szerző: FeryÖreg estébe nyúlt már a délután, hosszú árnyékokat vetnek az oszlopok. A kivilágított ablak mögött apóka csinálja szerény vacsoráját. Mióta egyedül maradt, kénytelen kotyvasztgatni valamit, ha nem akar éhesen lefeküdni. Szerencsére éppen ma hozta a postás a nyugdíját, legalább egy darabig biztos a vacsora. Kavargatja a szerény pörköltet, mikor belehallik a rotyogásba a csengő...
- Ki a fene lehet ilyenkor - méláz az öreg, majd kislattyog az ajtóhoz.
- Jó estét kívánok - mormolja a látogató, igazolványt mutatva a kezében - Ön Tóth József ?
Nézegeti a kisöreg az igazolványt, tamáskodik először, de aztán válaszol. - Igen, fiatalember, én volnék.
- Uram, a nyugdíj intézettől jöttünk. Meg kell vizsgálnunk a nyugdíját, mert ma délután jelezte felénk a rendőrség, hogy valahogy nagy mennyiségű hamis pénz került a postásokhoz...
Először elhűlten hallgatja a fiatalembert az öreg, de a határozott fellépés, az igazolvány, na meg a rendőrség emlegetése megtette a magáét. Nem jutott eszébe gyanakodni, a jól öltözött, határozott fiatalember láttán. Ráadásul a mellette álló emberen, mintha valami egyenruhaféle lehetett, ami azért emlékeztette az öreget, valamiféle hivatalos jellegre...
- No, várjon fiam, mindjárt megmutatom - mondta az öreg, és elővette a brifkóját. Odaadja a fiatalember kezébe a pénzt. Elveszi, nézegeti, megszámolja, még egyszer figyelmesen megnézi...Majd a mellette álló kezébe nyomja....
- Bátyám, ezt itt így hirtelen nem tudom megállapítani, de a kollégám rögtön megnézi a műszerrel a kocsiban, de addig én itt maradok önnel. - Vált barátságosabb hangnemre a hivatalosból. Kolléga el, de a fiatalember tovább kérdezősködik, barátságosan. Szóba kerül a napi politika, az asszony aki nem rég elment, itt hagyva az öreget magányos kis életében...
Miközben átsuhannak az elmúlt éveken, megszólal egy telefon...A fiatalember felkapja, belehallgat, majd odaszól az öregnek.
- Valami baj van a pénzével papa, de rögtön kiderítjük mi lehet az. - De ezt már a lépcsőházban lefele menet köpte vissza az öregnek, a fogai közül....

Egy kies folyosó, szépen fehérre meszelt falakkal, öreg fémvázas székekkel. Józsi bácsink elmélkedve koptatja az egyiket, és azon gondolkodik, hogy ha az asszony nem megy el, bizony sosem történik meg ez vele. Mikor nevén szólítják, betipeg és leül a törzsőrmesterrel szemben. Elmeséli a történetet, és rendőr sűrűn bólogat, miközben géppuskaként kopog a keze alatt az elnyűtt írógép. Bizony nem először gépeli le ezt a történetet. Szegény Józsi bácsi - gondolja magában, a rendőr, miközben egy kemény mozdulattal kirántja a papírt a gépből - bizony sokadik áldozata már ennek e két embernek.
- Ne búsuljon bátyám, majd csak megfogjuk őket. Az öreg hiszi is meg nem is, de azért megpróbál kínjában mosolyogni...
- Tudja bátyám - vigasztalja a rendőr - Olyanokkal is megcsinálták, aki bankszámlára kapja a pénzét.
- Azt, hogy ...??? Döbben meg az öreg...
- Nagyon egyszerű, lekísérték a hiszékeny áldozatukat a bank automatához, és megkérték hogy vegye ki a pénzét, megnézik és utána visszateheti, ha minden rendben van. Aztán ugyanúgy megléptek, ahogy magától...
Gondolta a rendőr, hátha kevésbé hibáztatja magát a kisöreg. De tévedett, mert még jobban elszomorította a jószívű, idős bácsit....
- Na, itt írja alá Józsi bátyám, és legközelebb ne legyen ennyire hiszékeny...
Alá körmöli az öreg, még mondaná, hogy milyen jól csinálták, hogy abszolút hivatalosnak tűnt az egész vizsgálat, de aztán legyint egyet, majd kezet fog a rendőrrel, és kisétál a rendőrségről. Ahogy a város szélén ki ér a csalitosba, kárörvendőnek hallja a kabócák zenéjét, és a langyos szél is mintha azt muzsikálná, hogy ezt bizony megetted öreg, tényleg jobban kellene vigyázni.

Majd hazasétál szomorúan, sokat gondolván az emberi aljasságra....

Támogasd az oldalt!