Szerző: FeryEgyre érdekesebb lett ez az ország. Megdöbbenve hallgatom a híradóban Schmitt Pál nyilatkozatát, néhány odaköpött mondatát, annak is főleg azt a részét, hogy ami jár az jár...

Kicsit azért fennakadtak a szemeim. Na igen, a törvény aminek a betartását sulykolják az állampolgárokba, szankciókkal, büntetések tömkelegével. Nem is lenne ezzel baj, hiszen egy normális országban a törvényeket az állampolgárok érdekében hozzák. Az alkotmány biztosítaná az állampolgárok jogait és kötelességeit az állam felé, míg a törvények arra hivatottak, hogy mindezt megfelelően szankcionálják, amennyiben ezeket az állampolgár nem tartja be.

Sajnos valahogy nálunk ez kicsit ki van csavarodva. Nem is olyan kicsit. Alkotmányunk már nincs. És ez nagyon nagy baj. Kicsit járjuk csak körül ezt a szót: Alkotmány. Önmagában nem csak a jelentése, hanem a hangzása is emberi. Nekem az Alkotmány azt idézi, hogy egy országban az állampolgároknak jogai és kötelességei vannak. Jogai amelyek védik, és kötelességei amelyek biztosítják a normális együttélést. Amolyan emberi hangzású megfogalmazása egy Állam alapító okiratnak. Őszintén mondom, szerintem ez az amerikai alkotmány preambulumában van talán a legszebben megfogalmazva a világon:

"Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát."
Az USA Alkotmányának preambuluma.

Nekünk van alaptörvényünk. Már a megfogalmazás is rideg, elborzasztó, hiszen a törvények általában arra születnek, hogy szankcionálják azokat akik valamilyen formában valamit tesznek a köz vagy ember társaik ellen. Gyakorlatilag senki nem gondol a jogaira, a kötelességeire a törvény szó hallatán, csak szankcionálásra, a büntetésre. Bűntudatot idéz a megnevezés, alapjogon. És ez baj. Lehet, hogy ez csak játék a szavakkal de igen fontos szavakkal játszunk, hiszen ezeknek a szavaknak kellene megfogalmazni egy ország életét. Szóval már csak ezért is, nekem nagyon pejoratíve hangzik a szó: Alaptörvény. Egy olyan gyűjteményre hajaz, amely nem az emberi méltóság szerinti életet sugalmazza hanem törvényeken keresztül betartatott életvitelt, szinte jogok nélkül, kötelességekre halmozott törvényi szankciókkal.

És itt visszajutottunk mondandónk elejére. Sajnálatos módon ebben az országban egy olyan ember akiről kiderült hogy csalt, fondorlatos módon megszerzett egy doktori címet, s miután kinevezték az ország első emberének kiderült a turpisság. Mindezek után kijelentheti, hogy ami jár az jár. Havonta másfél millió, titkárság, ház, autó, stb...

Na valahol itten van nagyon kicsavarodva az ország, hiszen a népet kőkeményen megszorító kormány, csak úgy dobálózik a milliókkal, milliárdokkal annak a népnek a kárára amelynek szolgálatjára rendeltetett, nyomorba taszítva azt, saját jólétének biztosítása érdekében. És kicsit gondoljunk csak bele. Egy komolyan vett Alkotmány, amely az emberi méltóságra épül, vajon megengedné ezt...? Nem hiszem. De az alaptörvény szó már önmagában is ezt sugallja. A népnek nem jár az emberi méltósághoz való jog, nekik a rabszolgamunka, az éhbér jár. És azokat kell minden áron úri módon eltartani, akik az alaptörvényt megalkották. Ennek az alaptörvénynek a néphez és az emberekhez semmi néven nevezendő köze nincs.

Az Alkotmánynak volt...

Támogasd az oldalt!