Szerző: FeryFelfedeztem a Facebook-on egy képet. Nem hittem a szememnek. Komolyan nem. A parlament körbekerítve, nem könnyen elbontható beton ágyazatú kerítéssel. Nézem-nézem a képet, de valahogy nem tudok a szememmel zöld ágra vergődni. Mintha eleinte a szemem nem látná rendesen, vagy az agyam nem lenne hajlandó értelmezni a látottakat. Beton talapzat, vaskerítés. Vasfüggöny, kicsiben.

A XXI században, egy demokráciának kikiáltott Magyarországon, ráadásul mindez néhány nappal, az ország egyik legnagyobb nemzeti ünnepe előtt.

Teljesen elhűltem. Persze azért hülye nem vagyok, pontosan tudom, hogy miért készült el az ominózus kerítés. Mert fel fogják újítani a Kossuth teret. Pont most. Na ettől kiült az arcomra a vigyor, de mikor belegondoltam az igazságba, ezt felváltotta a vicsor. Mert hát ez legalább annyira hihető mint szeretett pártunk és kormányunk eddigi "őszinte mondatai". Mint például senkit nem hagyunk az út szélén. Bár végül is az igaz volt mint utóbb kiderült. Tényleg nem hagytak ott senkit. Gyorsan berúgták az árokba, mert az út szélére került szerencsétlen nincstelen emberek, igen rossz reklámarcot mutattak, ennek a rendszernek.

Miközben írom e sorokat, Friderikusz pont azt énekelte a TV-ben, hogy "Nem hiszem, hogy normális vagyok". Nem lepett meg a párhuzam, éppen ugyanezt gondoltam én is. Magamról is. Aztán persze rájöttem hamar, hogy ez akkor vonatkozna rám, ha el is hinném ezt a baromságot. Hát van egy rossz hírem eme beton kolosszust építő társulat számára. Nem hiszem el, sőt még jó néhány millió ember van ebben az országban, aki nem hiszi el. És valahogy ez engem nem lep meg.

Sőt, tulajdonképpen örülünk is neki. Tényleg örülünk. Hiszen ez beton kolosszus, hajszálpontosan mutatja a félelmetek méreteit. Teljesen egyértelműen, páni rettegés építtette veletek ezt a beton dzsungelt, a mi országunk háza köré. Érdekes fogalomzavar, ez akárhonnan nézzük. Hiszen az a ház nem a tiétek, mégis oda zártátok be magatokat előlünk. Ugyanis innentől Ti vagytok bezárva.

Mellékesen érdekes az ötlet. Orbán Viktor a demokrata, a szabadság élharcosa, aki az előző kormány uralma alatt, a rendőrsorfal ellenére bontotta le a kordont az országház körül. Saját kezűleg. Most ugyanez az élharcos, a saját népe előtt, egy betonkerítés mögött remeg az ország házában, vasfüggöny és valószínűleg sokszoros rendőr sorfal mögött.

Na, ezen döbbentem le igazán. A büszke miniszterelnök, aki háborút visel Európával, háborút visel saját nemzetével, most elbújik a vasalt betonkerítés mögé.

Hová tűnt a büszke kiállás...???
Hová tűnt a bátorság...???
Hol van a szabadság élharcosa...???

Letűnt idők dicsősége, sosem jön már vissza. Nem vagy már bátor, már félsz a néptől.

De ezt most már, a nép is tudja...

Támogasd az oldalt!