Szerző: MatteoA harckocsizó dandár felsorakozott a kunsági pusztaságon. A lövegcsövek a reggeli nagy fényben hosszú árnyékot vetettek a járművek előtt felsorakozott személyzetre, és az előttük szakaszonként tagolt gépesített lövész ezredekre. Szemben díszes emelvényen a "honvédelmi" miniszter kövér kopasz feje ragyogta be a körülötte állókat, akik a ceremónia végén egy-egy pillantást vetettek az álványzat előtt álló plébánosra, aki füstölőjével integetve megáldotta a sereget.
A katonák lent a füves-szikes talajon állva nagyon unták az egészet, már pirkadatkor ide álltak. Mindenféle nyikhaj államtitkárocskák, és frissen, civilből kinevezett al-, és fő tábornokok, az uralkodó klikk rokonai, egzecíroztatták őket. A hadtest parancsnoka, a harckocsizók öreg Varga ezredese elüvöltötte magát.
- Diszszemleeeee.... Vigyázz!
Bokák csattantak, fejek emelkedtek, kezek csapódtak a géppisztolyokhoz.
A "honvédelmi" miniszter a mikrofonhoz hajolt.
- Mit? Mit Bélám? Mit kell mondani? - erősítették fel a megafonok a miniszter zavarodott szavait. - Ja, igen..... - aztán üvöltés töltötte be a pusztát. - Katonáááák.... Harchoz!
A három órája ott szobrozó katonák nehézkesen hátraarcot csináltak, a személyzet nyögve bemászott mind a hat selejtezésből felújított T-55-ösökbe, a gépesített lövészek pedig jármű híján megindultak gyalog. Mind az ötvenen.
Az Öreg Ales csatornát váltott, és a harcban lévő alparancsnokoknak adott utasítást.
- Srácok! Az ott a szemben lévő erdő már Szerbia. Átmegyünk az erdősáv tuloldalára, és ott megállunk. További parancsok ott.
Mikor a parancsnoki tank elindult az élen, a másik öt mellette haladt, a gyalogság pedig csörögve követte, ahogy a rájuk aggatott felszerelések ide-oda lóbálóztak rajtuk.
Az Öreg bemászott a toronyba, és a rádióba szólt.
- Itt Kakadu, itt Kakadu. Hívom Faszkalapot... ja, nem... Vaskalap, Vaskalap, itt Kakadu. Vétel!
- Itt Vaskalap. Hol járnak?
- Ha dél felé nézel te Faszkalap, akkor előtted kétszáz méterre.
- Kakadu! Tartsa be a forgalmazás szabályait!
- Vettem Faszkalap!
Öt perc mulva az erdő szélére értek, majd a ritkás fák között kerülgetni kezték a fatörzseket. Még ha neki megy valami csemetének, félő, hogy lefullad a tank. Az újításhoz nem volt már alkatrész, ezért nemes egyszerűséggel a Mészáros és Mészáros and Simicska cégen keresztül rendeltek hat Zaporozsec motort, azt építették be.
Az Öreg a katonai térképet böngészte. Az erdő végének itt kellene lennie, de nincs. A fenyők is tölgyesre váltottak, pedig itt a térkép szerint egy fatelepnek, és egy ipari kisvasútnak kellene lennie. Megnézte jobban a térkép szegélyét. "Magyar Néphadsereg Térképészeti Osztály, 1952". Nabazmeg!
Még két órát búklásztak az erdőben, lassan, alig ötszáz métert téve meg, mikor végre kiértek. Egy erdőszéli kis köves útra értek, és egy szántóföld terült el előttük. Egy John Deere traktor füstölgött előttük lazán a hatsoros ekével fordítva a földet. A traktor megállt, felemelte az ekét, és megfordulva eléjük jött.
Az Öreg beleszolt a rádióba.
- Faszkalap, itt Kakadu, vétel!
- Jelentsen Kakadu.
- Jelentem harcban állunk, az ellenséget tűz alá vettük! Vétel.
- Helyzet jelentést kérek!
- Bumm, bumm! - üvöltött az Öreg a mikrofonba, majd kikapcsolta. - Lóf@szt nektek - mondta utána.
A traktor oda ért melléjük, az Öreg felnyitotta a fedelet, és lemászott oldalt.
- Aggyisten bátyám!
- Dobar dan! - köszönt vissza a kábé hetven éves bácsi.
- Tud magyarul?
- Hogy az istenbe ne! - vigyorgott a bácsi. - Sok magyar ismerősőm van. Egyébként Dusan Mikovity vagyok.
- Én meg Varga János.
Lekezeltek, aztán mintha csak a határt szemlélnék, csípőre tett kézzel szétnéztek.
- Filmet forgatnak? - kérdezte a bácsi.
- Tulajdonképp... hát nem. Megadjuk magunkat.
- Mi?
- Van telefonja, papa?
- Van hát, kettő is.
- Akkor hívja már fel a hatóságokat, hogy a hadsereg megjött Magyarországról, és megadják magukat.
- Hehehe. - kuncogott a papa. - Ez valami kandi kamera?
- Nem, tök komoly. - az Öreg Ales kiköpött maga mellé. - Van itt a közelben valami település?
- Van hát! Ljutovo itt van az útkanyar után kétszáz méterre.
- Aha.... Kocsma is van?
- Van.
A rádió megint megszólalt, recsegve, akadozva.
- Kakadu, Kakadu, vétel!
- Itt Kakadu, mi van Faszkalap?
- Helyzetjelentést kérek!
-Harcban állunk! Ratata.... Bumm!
Az Öreg a papához fordult.
- Milyen város van még a közelben?
- Hát Bajmok itt van öt kilóméterre...
- Kakadu jelenti Faszkalapnak ... Bumm! .... Bajmokot bevettük!... Ratatata! - kikapcsolta a rádiót.
- Na, Papa, akkor szóljon a hatóságoknak, hogy az inváziós magyar fasiszta hadsereg a kocsmában várja a fegyverleltételt.
Az öreg felmászott a tank tetejére, és szétnézett a katonákon. Néhány csoport kártyázott, páran fociztak a szántás szélén, megint néhányan félmeztelen napoztak.
- Katonák! - a többiek felnéztek. - Katonák! A csatát elvesztettük a túlerővel szemben! Ezért mindenki a felszerelését tegye le, a géppisztolyokat gúlába, a hadi felszereléseket mellé. A szerelvényen lehet lazítani.
Néhányan még a surranót is elhajították, majd előszedték a hatázsákba dugott edzőcipőket, strandpapucsokat.
- Katonák! Négyes oszlopba sorakozó.... Vigyázz! Jobbraaaa ... át! Irány a kocsma, lépéééés in-dulj!

..

Támogasd az oldalt!