Probléma megoldva


Létrehozva: 2014. június 30. 12:00:38 | Megtekintve: 1056x | Kategória: Mindenféle | Utolsó módosítás: 2014. július 6. 20:54:21 []


Szerző: Matteo
Nyakas Rezső bement a trafikjába már kora reggel. Nem az övé volt papiron a trafik, hanem a sógoráé, de annak nem lett volna se pénze, se lehetősége úgy megmutyizni, mint Nyakasnak. A sógor meg úgy is egy csavargó alkoholista a megyei székhelyen, nem érdekli az ilyesmi. Terike, a szomszédasszony lánya dolgozott a trafikban épp hogy minimálbérért, az meg örüljön, hogy kap valahonnan pénzt. Néhány vakkantással utasította a lányt, takarítson fel, majd felkapta az egyik megyei újságot, és elindult polgármesterkedni a kisvárosa hivatalába. Az újság cimlapján már ott is a cikk, hogy a gyermekéhezés felszámolására a kormány eu-s pénzekből intézkedik majd.
A titkárságon már Örzse ott tett-vett, Nyakas odaröffentett valami köszönésfélét, majd nagy hasával lehuppant a főnöki székébe, amit az hangos recsegés-ropogással viselt el. Mégegyszer elolvasta a cikket, aztán kiordított a titkárságra.
- Őrzse!
Az idős alacsony asszony bekukkantott az ajtón.
- Igen főnök?
- Nézze má mög a számítógépen ezt a gyerök dógot! Itt az újság, abban benne van ez a DAROP 25.... vagy mijaf@szom ez a sz@r.
Nyakas nem értett a számítógéphez, világ életében paraszt volt, már a kapa is bonyolult szerkezet volt a számára. Hangosan tudott hőbörögni, másokat lealázni, megfélemlíteni, mégis valahogy polgármester lett, mert a kevés híve elég volt ahhoz, hogy a fásult választók távolmaradásával nyerjen.
Azért csak tett valamit a városkáért, kifesttette a templomot, meg díszteret avatott, és a piac egy részét is lefedette egy palatetős színnel. Sőt, a helyi focipályát is felújíttatta, kapott rá 650 milliót, amiből a közmunkások füvesítettek, meg a Tisza árteréből hozott rönkökkel egy lelátót is összeeszkábáltak, amin akár húsz néző is leülhetett öngyilkossági szándékkal. De minden rendben van, a számlák megvannak mind a 650 millióról. Pénz meg nála, meg néhány cimboránál.
- Mi van má? - bődült ki Nyakas a titkárságra.
Örzse már hozott is néhány kinyomtatott lapot. Míg az asszony ki nem ment, Nyakas hozzáértést tetetve szemlélte az írást, és csak annyi jött le belőle neki, hogy kilencszázmilliót különítettek el a gyermekéhezési projekt felmérésére. Nyakas már érezte, hogy vastagszik a pénztárcája.
Később bejött Dunyhás, a helyi hentes és képviselő, akinek húga vezette a járási hivatalt.
- Tudsz róla? - dobta Dunyhás elé a pályázati hirdetményt.
- Ja. - bólogatott amaz. - Tegnap volt nálam Ági, a húgom, mondta, hogy küldjük be a pályázatot, és nyerünk rá negyvenmilliót. Már le van szóban igényelve, odafönt meg rá is bólintottak.
- Mit kő csinyáni ezé a pézé? - kérdezte Nyakas.
- Aszongya Ági, hogy a járásban mérjük fel a szegény családokat, munkanélküli szülők, meg a segélyen lévők, az iskolák közétkeztetése, meg ilyesmi. Ez a negyvenmillió erre kell.
- És? Éhezik a csőcselék? Fasznak nem mönnek el kapálni? Ott a főd, termeljenek tököt mög paszúlyt, oszt lösz mit önni.
Dunyhás vigyorogni kezdett.
- Mit röhögsz?
- Tudod, hogy a mienk az összes föld!
- Na ja. De dógozni akkó se akarnak. - legyintett Nyakas. - Majd ha jön a Kese Peti, akkor aggyátok oda neki ezt, írja mög a pályázatot. Addig ki kő tanáni, hogy csinájjuk.
A délelőtt folyamán a helyi képviselőket összetrombitálták, megbeszélték, hogy pályáznak. Ketten akadékoskodtak, hogy mire kellene ezt a pénzt költeni, miszerint a közétkeztetés konyháját kellene bővíteni, illetve a szoc osztály az ovodákkal, iskolákkal mérje fel, mely gyerekek, családok, akik rászorultak lennének, de Nyakas leintette őket, hogy majd azt elintézik. Telefonon felhívták a többi járásbeli falut, egy-egy perc alatt megbeszélték, ott is vannak családos éhenkórászok.
Ebédelni a szomszédos abc élelmiszer bolt fölött lévő étterembe ment, a tulaj persze pártbeli és szintén képviselő, ahol jóízűen elfogyasztott egy aperitiffet, egy sört, egy velőspirítóst, egy pacalt, még egy sört, majd egy tormáscsülköt, és még két sört. Természetesen nem fizetett, majd Tálassal megbeszéli. Hangosan böfögve és szellentve ment vissza az irodába ahol Kese Péter a pályázatíró, Nyakas feleségének a barátnőjének férje várta.
- Megírtam a pályázatot, főnök. - adta oda a paksamétát hajlongva.
Nyakas berendelte az irodába, átnézte a papirokat. Igen, rendbenvalónak látszik... felmérés, projekt, megbízások, ankét a jövőhónapban, meghívottak, tanulmányutak... jó, rendben. Még belekötött egy két dologba, de nem érdekelte. Legyen meg a lóvé, a többi részletkérdés.
Dunyhás délután visszajött hozzá, és megbeszélték a részleteket.
---
Két hónap multán a helyi focipályán került sor az EU gyermekéhezés felszámolására tett intézkedések záró rendezvényére. Napos májusvégi, pénteki idő volt, az egyik kapu előtt a tizenegyesnél volt a helyi potentátok asztala, ami fölött kifeszített fehér ponyva védett a tűző naptól, mellette Dunyhás egyik hűtőkocsija állt, másik oldalt meg grill asztalok, bográcsozó volt kialakítva. A tizenhatosnál dupla kötélkordon volt kifeszítve, nehogy illetéktelenek merészkedjenek be. A pálya tulsó térfelén iskolások, óvodások kezdtek összegyűlni a pedagógusok vezetésével.
- Szép napunk van. - Mondta Dunyhás Nyakasnak.
- Az. - hagyta jóvá nyakas. - Mit eszünk amúgy?
- Látod, felsorakoztattam az üteget. Lesz grillezett hús, kolbász, lett rántott, meg töltött hús, sültcsirke, meg itt van a kolbász, sonka.
- Bazmeg, mennyi lesz ez?
- Nem sok. Úgy is csak nekünk kell, a kölköket meg úgy is elzavarjuk a fenébe nemsokára. - Direkt úgy időzítettem, hogy a rövid kis ünnepség után a szülők várják haza a gyerekeket.
- Jól kifundáltad. - veregette válon Nyakas. - Sok beszéd lesz?
- Francot! Jön majd a plébános, celebrál valami sz@rt, aztán te is mondasz valami beszédet, aztán zabálhatunk.
- Mijaf@szt mongyak?
Dunyhás elővett két papírlapot.
- Ezt. Leküldték a pártból, hogy ez a szabványszöveg. Felolvasod, aztán kész.
Nyakas belenézett, látta, nem vészes a dolog, jó nagy betűkkel írták, két perc alatt végez.
Közben megérkezett még néhány testületi tag, meg a szomszéd falvakból is a polgármesterek. Pálinka, pezsgő, néhány falat fasírt, vagy kolbász, aztán leültek az elkerített részen a ponyva alá, mert már igen csak égette a fejüket a nap. A túlsó térfélen a kölkök már alig akartak egy helyben maradni, az óvonők épp hogy rendet tudtak tartani.
Megérkezett a plébános is a reverendájában, Nyakas azonnal magához is intette, hogy megbeszélje vele a teendőket. Nyakas beszéde után mond egy-két szót a keresztényi szeretről, majd a pálya mellett megszenteli a játszóteret, aztán gyorsan végezzen vele, mert itt a napon hamar megszomjaznak.
Aztán kezdetét vette az ünnepség, Dunyhás Ágnes járási hivatalvezető méltatta a kormányt az éhezés felszámolásáért, mert bezzeg Gyurcsányéknál volt, és a Bajnai is ellopta a sültlibákat. Aztán Nyakas felolvasta a kormány által küldött sablonszöveget, majd a plébános tartott példabeszédet Jézus borrá változtatott vizéről, és a halászok teli kosaráról a disznósültekkel. Igazán nem tartott sokáig, húsz perc volt az egész, ez idő alatt a díszpáholyban már fel is zabálták a megterített asztalt, és Dunyhás melósai alig győzték az újabb pecsenyéket feltálalni.
Aztán a plébános felvezetésével böfögve jóllakottan a pálya melletti játszótérhez mentek, amit Díszes Sanyi szerzett a szomszéd megye egyik fémhulladék telepéről, gyorsan felszentelték, majd siettek vissza a sátorhoz. Akkor látták, hogy vagy ötven gyerek lepte el a sátort, és tömik magukba a kaját.
- Felháborító! - kiáltott fel Nyakas. - Büdös kölkök felzabálnak mindent!
A megszeppent pedagógusok elzavarták a kölköket, a pap is átkozódva rázogatta a pásztorbotot. Dunyhás melósai rendet tettek a sátorban, majd a friss húsokat, pörköltet már készítették is elő a tálaláshoz. Mire újra terített asztal és friss italok álltak készenlétben, a kirendelt diákság is elvonult.
Mindenki nekiesett a feltálalt finomságoknak, morogva-csámcsova tömték magukba a zsíros kajákat.
- Na, hogy állunk a pályázati pénzzel? - kérdezte később Nyakas Dunyhás Ágit.
- Hát, ahogy látom, sikeresen és eredményesen elköltöttük.
- Számoljuk össze.
Dunyhás Ágnes nekikezdett.
- Kaptunk a gyermekéhezés felszámolásának előkészítésére negyvenmilliót. Pályázatírás kétmillió, az ellenörzés és kiutalás a minisztérium részéről négymillió-ötszázezer. Szárnyassy ügyvédi irodája egymillió, majd a létrehozott Felmérés kft végett másfél millió, a felmérés ötmillió kétszázezer plusz áfa.
- Milyen felmérés?
- Mindegy, volt felmérés, a férjem főnöke végezte. Tudja, mikor hétszázötvenezret adtunk oda....
- Ja, tudom... - hallotta Nyakas a papírpénzek surrogását.
- Aztán tanulmány út a szlovén Ljubljanában, az is négymillió, öt szervezői ankét Sopronban, Debrecenben és Visegrádon nyolcmillió, és a zárórendezvény másfél millió megint. Ehhez még hozzájön a szükségben lévő családok vendégül látása kétmillióért.
- Az mikor volt?
- Ez itt most.
- Kétmillió ez a kaja? Ötszázezernél nem több!
- Na, mindegy. - legyintett Ágnes. - Ezen felül volt a rendezvényekre helyiségbérlet, utazási költség, szállás, étkezés, a távolléti pénzek, és túlórák. Az alkalmazottak bére és járadéka. Ez mindösszesen tizenkétmillió.
Nyakas a szalvétára írta a számsorokat, összeadta.
- Ez már negyvenegymillió-ötszázezer.
- És még a játszóteret hozzá se számoltuk, az hárommillió.
Nyakas nyögött egyet, tudja ő is, hogy az ócskásnál alig százezret hagytak a vasakért, a közmunkások meg ingyen lefestették még a tavalyról a piaci esőbeállónál megmaradt festékkel.
- Jó, kezdjük újra. - mondta Nyakas. - Pályázatírás, azt Peti elintézte. Kétmillió, de ez munkaköri feladata. A minisztériumnak, meg a kancelláriának ment a négy és fél millió, azt vissza kellett adni. Rendben. Szárnyassy ügyvédi irodája, meg a kft létrehozása hét egész héttized millió összesen, vagyis alig százhúsz ezer, marad mondjuk hétmillió. Ez eddig kilencmillió. Mert felmérés nem volt, ezt tudjuk. Tanulmányút Szlovéniában... Vagyis ott voltál a férjeddel két hétig utazgatni, maradt abból hárommillió, öszesen tizenkétmilliónál tartunk. A szervezői ankétok nyolcmilliójából a tesóddal, meg Krizsánnal voltam Füreden egymilláért egy hétre, marad hétmillió, vagyis már tizenkilencmilliónál tartunk. Meg itt van a végén ez a melósok, meg költségelszámolás tizenkétmilliója. Semmi nem volt. Tehát megmarad harmincegymillió.
Dunyhás Ági bólogatott.
- Igen, így van. Viszont ha számlákat nézzük, akkor túl léptük a keretet másfél millióval.
Nyakas a vállát vonogatta.
- Mindegy, majd a város kifizeti. Szóval akkor nekem a fele, a többit meg elosztjátok.
- Hát... az a helyzet, hogy ezt tudják odafönt is.
- És? Megkapták a részüket!
- De az úgymond hivatalos volt. Kérik a harminc százalékát.
- Mi? Eddig húsz volt! - háborodott fel Nyakas. - Mit tudnak?
- Hát még nem az egészet. Ezért arra gondoltam, hogy az osztásnál lenne Magának harminc százalék, és a többit mi osztjuk el. Akkor fölfelé tudnám azt jelenteni, hogy csak huszonkét millió maradt, és nem kellene annyit fizetnünk.
- Látod, sóhajtott fel Nyakas. - Milyen nehéz egy polgármester élete, még azt is nekünk kell megoldani, hogy a csőcselék zabálni tudjon, mert a kormány elviszi a pénzt.
Nyakas a tálból elővett egy kocsikeréknyi grillezett tarját, és magaelé tette. Elégedetten rágva nézett a játszótérnél maradt néhány sovány gyerekre, akik őt bámulták nyáladzva.
Igen, megoldották a gyermekéhezés kérdését. Este már a gyűjtőszámláról utalják a neki járó tízmillió-hatszázötvenezret, mert ez jár az áldozatos munkáért. Még egy harapás csípős kolbászt vett a pofájába a hús mellé, és elmarta a hűvös söröskorsót.

.

Kulcsszavak: Nyakas, Dunyhás


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: