Szerző: MatteoŐ, az Egyetlen, a Teremtő épp ráért. Végigtekintett világain, és nagyon elégedett volt magával. Már a múlt hónapban körbejárta teremtményeit, és nagyon büszke volt magára
Elővett egy üveg konyakot, és egy szivart, bekapcsolta számítógépét, és passziánszozni kezdett.
Már a felénél járt a kirakásban, mikor eszébe jutott, hogy van egy Föld nevű bolygó, ott a Tejútrendszerben, azt még nem nézte meg tüzetesebben.
Hogy kibabrált azokkal a teremtményekkel korábban, mikor úgy nyolcvanezer nap körüli fordulat után összekavarta a beszédüket! A nyavajások fogták magukat, és egy óvatlan pillanatban szétszéledtek, elözönlötték az egész környéket, és még onnan is továbbáltak.
Úgy gondolta, nem terelgeti össze őket, hanem kísérletezik, vajon mi lesz velük. Sok más egyedet a széles Univerzumban sikerült egybentartani, és lám, milyen jól boldogultak, és milyen jól megy nekik, és vannak most is, akiknek már nyílik az értelmük.
De a Földet hagyta magára, meg azokat a kis szörtelen lényeket is. És mit csinálnak erre? Követ, fát raktak egymásra, meg is munkálták, stabilan állt, és az csak magasodott. Fogadalma ellenére, egy részeg pillanatában csak beleavatkozott, összekeverte a beszédüket. Röhögve nézte, hogy az építkezés leállt, mert nem értették meg egymást. Szét is futottak a kis hülyék.
De ez rég volt, azóta nem is nagyon figyelt rájuk, de majd most megnézi őket megint.
Ivott egy keveset a frissen bontott üvegből, majd inkognitóban leereszkedett az emberek közé, akiket saját képmására teremtett. Lóf@szt. Ha megjelenne előttük igaz mivoltában, kitörne a pánik.
Rövid vizsgálódás után már oda is manifesztálódott emberi kinézetben egy városba.
....
Kilépett a kapun, és sietős léptekkel a villamosmegállóba ment, ahol a beérkező járműre már fel is léphetett. Állva maradt, mert minden ülőhely foglalt volt, így két öregasszony mellett épp hallhatta azok beszélgetését.
- De jó Mariskám, hogy van ez a rezsicsökkentés!
- Jó ám, Pirikém, mert én is eddig a villanyért fizettem nyolcezret, és most csak hétezer-hétszázkilencvenet kell! Tíz százalékkal csökkent!
Számolni kezdett, valami nem stimmelt.... milyen számrendszert is használnak itt?
- Igen, én is a gázra nyolcvannal kevesebbet fizetek!
- Még jó, hogy a csúnya bankoktól levettem a számlámat, így nem kell arra a tízezres számlára hat ezreléket fizetnem! Átutaltam tízezer forintot mulkorjában is, és tízezer-tizenhat forintot mutatott a számlaegyenleg!
- Igen, én is pont annyit fizettem szerdán, de a postás már hozza a nyugdíjat huszonötödikén, és inkább megyek a postára befizetni. Vártam is másfél órát a sorban, és a tízezerre fizettam hatszázöt forint sárgacsekkest.
Megint számolt. Hisz itt tizes számrendszert használnak, itt valami nem stimmel... Vagy mégsem tizes rendszer? Elgtondolkodva szállt le a villamosról, na erre meg kell inni egy pár féldeci pálinkát.
A kocsmában csak néhányan támasztották a pultot, így akaratlanul is fültanúja volt néhány ember beszélgetésének. Tudta, miről beszélgetnek, nem hiába ő az itteni szóhasználat szerint az Atyaúristen, sőt, legtöbbször mint Betyárqrvaisten volt emlegetve.
- Aszongya a Viktor, hogy jobb a zemböröknek.
- Ja. Biztos jobb. Én ma már a hatodik unikumot iszom.
- Milyen íkumod?
- Unikum, wazze. Me azok a multik nem nyomnak el.
- Ja. Az tehet a zegészről, meg a Gyurcsánybajnai.
- Az hát. A tévében is mondták. Tegnap is, meg tegnapelőtt is.
- Én már múlt héten hallottam.
- Én is. Csak nem akartam mondani. A nyuggerek is mondták.
- A nyuggerek tehetnek róla, ja!
- Kapják a nyugdíjat a nagy semmire. Oszt még így is sírnak.
- Ja. Meg ott vannak a tanárok, azok is csak bemennek a suliba, meg hazajönnek, a kölök meg sorban kapja az egyeseket, hiába pofozom nap mint nap.
- Meg a rendőrök se csinálnak semmit. A tűzoltók se.
- Nem is volt tűz!
- Nem hát... A gyurcsány tehet erről, meg a Bajnai. A rádió is mondta.
Gyorsan megitta a maradék pálinkát, és kijött a kocsmából. Itt tényleg nem stimmel valami, hisz társaik már a szomszédos bolygókat kutatják kifinomult szerkezetekkel, de az előbb hallott diskurzus alapján érthetetlen, hogy ennyi értelemmel ez sikerülhet nekik.
Egy nagyobb térhez érve, ahol a teremtmények ősei voltak kőből kifaragva, egy sötét ruhába bujtatott csoport masírozott. Hát nem volt olyan katonás, ami az újoncoktól elvárható volna egy ilyen formációnál.
Egy emelvényen ugyan olyan ruhát viseló ember kezdett szónokolni, aki aztán megnevezte az ellenségeket, harcra buzdított, szebb jövőt ígért, és egyáltalán, életét és vérét adná.... Megállt két hasonló ruhába öltözött ember mellett.
- Jól mongya.
- Jól. Piszkos zsidók elveszik a munkát!
- Mit?
- A munkát.
- Az mi?
- Mit tudom én! Állítólag úgy is lehet pénzt szerezni.
- Ja, meg a multik is elveszik! Nincs árú, az emberek meg nem tudják megvenni. Piszkos románok!
- Az! Édes Erdély! Ha a románok nem veszik el....
- Vissza kell szerezni!
- Ja akkor lesz munka!
- Te... Dezső.... Te dolgozni akarsz?
- Akar a fene. Mi vagyok én?
Onnan is eljött.... valami tényleg nem stimmel, nem logikus itt valami, ahogy a Vulkánon mondanák. Egy másik téren szintén nagy tömeg volt, narancsszín tranzparenseken éltették a pulpuituson álló hadvezért. Annak kell lennie, elvégre valami harcról beszél, háború Brüsszellel, meg csata a rezsi frontján... Sok minisztere is ott állt a szónok mellett, akik úgy vigyorogtak, mint akik ezután szexuális örömök elé néznek. Belépett az elméjükbe.... Aztán gyorsan kimenekült. Lucifer hozzájuk képest egy ma született bárány. Csak a harács, a bűn, mások lenézése, kihasználása. És a nagy üresség. Akkora, mint a kozmosz eddig kihasználatlan része. Még csak egy szikrányi energia sem, amiből kirobbanhatna az Univerzum.
És az ilyeneket hallgatják... és mi a legborzasztóbb? Hogy őrá hivatkoznak! Fúj!
....
A Nagy Mindenség megteremtője odament az Idő Kerekéhez. Visszaforgatta 62.197.864 évvel, majd a Földet magába foglaló Naprendszerre fókuszált.
Egy nagy aszteroida száguldott a Föld felé fenyegetően. Még pár óra, és ütköznek.... Csak egy kis pöccintés az aszteroidán, ami alig észrevehetően irányt váltott.
....
A brontosaurus csorda a fák leveleit tépkedve legelt, de fél szemüket a három t-rexen tartották. Éhesek azok is, és itt nemsokára menekülni kell. A három nagy ragadozó nyálcsorgatva közeledett, szétváltak, a menekülési utat próbálták elzárni. Valami felfénylett az égen, pár perc multán a t-rex bömbölését is felülmulva robaj hallatszott. Az égi tűz vakítóan elzúgott, majd elhalványult, és egy lombrágcsálásnyi idő mulva el is tünt.
A három t-rex megtorpant. Újra összeverődtek, majd a brontosaurus csorda mellett elhaladva a kisebb fák, pokrok leveleit kezdték magukba tömködni.
Egy kicsi, szőrős lény szaladt el mellettük, az egyik t-rex oldalra kilépett.... RECCS!
Az emlősök nem fejlődtek ki soha többé.

.

Támogasd az oldalt!