Így történt


Létrehozva: 2012. augusztus 31. 15:55:02 | Megtekintve: 2427x | Kategória: Mindenféle | Utolsó módosítás: 2012. augusztus 31. 18:03:38 [Fery]


Szerző: Matteo
Orbán-hívők szerint az első millenium idején Szent István, akkor még mint Vajk, pont Alcsútnál ajánlotta az országot Szűz Mária kegyelmébe.

...

Hosszú menet bandukolt az úton Fehérvárról Buda felé. Sok lovaskatona bőr vértekkel, csúcsos sisakokkal, lándzsákkal felfegyverkezve poroszkált elől, utána több díszes sátras szekér, mellettük két-két sorban íjjászok, hátul ugyancsak lándzsás lovasok.
A legdíszesebb sátras szekérben Vajk és testvére Koppány, meg néhány vezér utazott, végigdőlve a szalmazsákokon kókadozott, együtt ringva a szekér döccenéseivel.
- No, Vajk, Mit szolsz az új istenedhez? - kérdezte Gellért.
- Majd megszokom. Legalább azok a hülye sámánok nem sorolják napestig az isteneiket, meg ugrabugrálnak a tűz körül.
- Nem addig az! - tiltakozott Koppány. - Azok még is csak a mi isteneink, akik segítették utunkat idáig!
- Segítették a lóf@szt! - horkant fel Szabolcs vezér. - A tatárok, meg a besenyők kergettek idáig, meg még a bolgárok is kibabráltak velünk, mikor segítettünk nekik az iszlámokat legyűrni!
- Hátha ez az isten majd segít majd rajtunk. - sóhajtott fel Vajk.
- Segíteni fog. - jelentette ki Gellért. - Elvégre Róma adta a koronát, napnyugaton már mindenki keresztény, s ha mi is azok leszünk, közösen felléphetünk az ellen ellen.
- Milyen isten segíthetne! - hördült Koppány. - Akkora lakoma meg ivászat volt tegnap, hogy fáj a fejünk, csikar a hasunk! Legalább egy sámánt hoztunk volna, ki meggyógyít!
- Ne ugassá mán, Koppány! - kiáltott fel Vajk. - Majd besz@rok én is, de sehol valami lapulevél. Na, majd lebaszom a kulcsárt, hogy nem gondoskodott ilyenről jó előre!
- Én is nagyon benyomtam tegnap. - tapogatta meg fel-felmorduló hasát békésen Csaba. - Asszem, én is követem fővezérünket a nagy gyurmázásba.
Mindenki magábaszállt egy kicsit, de nem akarta senki a menetet megállítani a fővezér előtt, hogy könnyítsenek magukon.
- Oszt milyen nevet is mondtak rád a koronázáskor? - kérdezte vezérét a békés Csaba.
- Szent Stephanus. - törte a szavat Vajk. - nem jó ez így, mire kimondom, eltörik a nyelvem. Valami magyarosabb kell.
- Legyen Stefánusz! - javasolta Gellért.
- Nem jó, az is olyan külföldies.
- Pityu!
- Pista!
- István!
- Sztyopa!
A sok javaslat csak úgy röpködött, majd megállapodtak az Istvánnál.
- Szarni kellene már nagyuram! - mondta Koppány. - Megállunk-e?
- Most hogy mondod, bátyámuram, megállunk, mert igen tekeri a belső berendezést a muszály!
Gellért előre ment a szekéren, és a ponyvát félrehúzva utasította a kocsist, hogy álljon meg. A had vezére, aki a szekér mellett lovagolt, felüvöltött.
- Sereg állj!
Megállt a had, vele a szekerek. Rögvest mindenki jobbra-balra szaladt, hogy szorító dolgaikat enyhítse, s mire Vajk is lekászálódott, már csak zsenge kis fű apró leveles bokrok maradtak. Hiába is keresgélt, nem talált lapulevelet, pedig már mélyen bent járt az erdőben, és igencsak bugyborékolt a hasa, hogy megszabaduljon a fölösleges terhétől.
Már majdnem szégyenszemre a bőrgatyába csúszott a rakomány, hiába dörmögte végig isteneit, mikor észbekapott, hogy neki egy istene van, és annak is a messiása, főleg tiszteletet adva annak szüléjére, Szűz Máriára.
- Édes jó istenem - fohászkodott Vajk. - Országomat felajánlom Neked, ki világra hozta a Megváltót, ha csak egy lapulevelet is adsz nekem!
És Vajk ebben a pillanatban egy nagy tölgyfa árnyékában meglátta a lapulevelet.
- Úgy legyen! - nyögte Gellért, aki a fa tuloldalán guggolt.
Nem sokára megkönnyebbülve és kicsit gyorsabban haladt a had, a vezérek felvidámodva borozgattak a sátras szekérben.
- Felajánlottam országomat Szűz Máriának egy lapulevélért. - mondta Vajk, aki mostmár István is volt.
- Hallottam! - igazolta a vezért Gellért. - ezzel a két fülemmel hallottam! Ebből még histórikus esemény lesz!
- Majd állíttatunk ide egy Turult. - javasolta Koppány.
- Mi ez a hely itten, ahol eme nagy esemény történt? - kérdezte Vajk.
Szabolcs hátul széthúzta a ponyvát, és egy parasztot kérdezett meg, aki épp az út mellett szedte a kölest.
- Alcsútnak híjják, nagy jó uram! - jött vissza a hírrel.
- Vajon lészen-e majd nagy szülötje ennek a helynek?
- Miért lenne? - kérdezte Csaba. - Már van! Két véka rakást hagytam az út mellett!
Felnevettek a vezérek, majd a hely keresztelőjén gondolkodtak, miszerint Szent Szar Szer lesz, lévén itt ejtették szerét ama híres trágyázásnak, mint annó Árpád és vezérei a vérszerződést a szeri pusztán.
- Megszentelt hely lesz ez! - mekegte Gellért. Nagy emberek fognak itt születni.
Ittak erre a jövendölésre.
- Vajon ki a szentsz@r lesz az? - kérdezte Vajk.
- Mert akkor sz@rban leszünk!

...

Hát, így történt.

Kulcsszavak: Vajk, Csaba, Koppány


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Fery2012. augusztus 31. 17:53:51Válasz
Hoztad a formád, Máté....:-)
Ez ott van a helyén, a Szent Sz@rra esküszöm.....
borbala2012. november 25. 13:30:51Válasz
:DDDDDDDDDDDDDDDDDD Egyenlore nem latok a konnyeimtol. Olyan elbezelo kepessegel irtal Mate, hogy nemcsak, hogy lattam a 'lelkiszemeimmel' a Szentrakast...de meg a szagat is ereztem:) Nagyon jo iras! Gratulalok!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: