Szerző: FeryGenerációk nőttek fel árnyékában, megihletett zenészeket, költőket, színházat, sőt a film világa sem tudott elmenni mellette. Aki csak egyszer járt ódon fái közt, aki csak egyszer hallgatta a felcsendülő kacagásokat, az önfeledt vidámságot, sosem feledi. Évtizedek múltán is eszébe jutnak a nagyszerű játékok, a feledhetetlen kalandok, az ott szövődő szerelmek...

A vidámság fellegvára, 175 éven keresztül, generációk szórakozását biztosította. És most vége.

Bezárta kapuit az egykori Angol Park, amely manapság a Budapesti Vidám Park néven várta, tárt karokkal a nagyérdeműt, egészen mostanáig.

Megmagyarázhatatlan és védhetetlen döntés. 175 évet kidobni a múltunkból, olyan 175 évet, amely a szórakozásról szólt, amely a vidámságról szólt, egész egyszerűen számomra ocsmány és vállalhatatlan .Persze volt akik vállalták, hiszen a lakat, már lebonthatatlanul díszeleg a egykori Vidám park kapuján.

A hullámvasút hazája, melyet annyiszor foltoztak már meg hogy se szeri, se száma, hiszen olyan kultikus értéke volt, mely pénzben egyszerűen felbecsülhetetlen. Az egykori elvarázsolt kastély, melyet szintén pénzügyi okokból nem építettek újjá egy tűzvész után, érthetetlenül és értelmetlenül tűnt e az enyészetben.

Egykori munkahelyem, a Sikló...A maga korában Európában egyedülálló volt, sehol nem volt még hasonló sem. És ki ne emlékezne a dodgem-re, a kis villanyautóra, vagy a szellemvasút hangulatára. A versenyautó száguldására, és a később felépített Ciklonra, mely mindig a sikongásoktól volt hangos. Az óriáskerék, melyről beláttuk a várost, és amelyen a figyelő szemek elöl eltűnve, össze lehetett bújni egy lopott félórácskára.

Bohócok járták egykoron a parkot, vidámságot lopva generációk életébe. Kioszkok kínálták a sört, a virslit. Sült kolbász illata lengte be a lövöldék légpuskáit, és a célba dobálók vihogásától volt hangos a park.
Lökdöstük a vas kecskét, bizony ritkán sikerült vele megkongatni a harangot. A szerencsés halászat, a zsákbamacska rejtélye, a céllövöldék csattogása, ugyanúgy hozzátartozott a park hangulatához, mint a vattacukor és a fagylalt vagy a zeneszó, mely folyamatosan szólt a park hangszóróiból. Kedvenc slágereink, reklámok, felhívások, közérdekű információk. Időnként recsegett ropogott, de azért mindig szólt belőle valami, amire felkaptuk a fejünket.

Ezernyi emlék jön elő, ezernyi élmény, melyet most megtagadnak a következő generációktól....

Az én korosztályom számára a Vidám Park, maga volt a végtelen szabadság, maga volt a féktelen ifjúság és az önfeledt szórakozás. Köszönjük....

Isten veled, Vidám Park...

Támogasd az oldalt!