Szerző: FeryMostanában szokás nekrológot írni. Én még abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megírhatom a sajátomat, mielőtt valami idióta képes lenne szomorú szavakkal búcsúztatni.
Végig humorkodtam az életem, amiből csak lehetett viccet csináltam. A búcsú miért is ne lehetne vicces.

Elöljáróban azért gyorsan leírom, hogy hosszú és eredményes életem volt /van / Egyenlőre. Egy szívinfarktus utáni szívműtéttel kaptam némi haladékot. Ha nagy szerencsém van, akkor éveket, ha kisebb akkor hónapokat, ha az sem, akkor napokat, heteket.
Mivel a humor és a nevetés meghosszabbítja az ember életét, még esélyt is ad...

De az is valami. Szomorúnak kellene lennem, de az nem megy. Össze kéne roskadnom, de az sem megy. Jó kedvem van. Olvasgatom a f@szbúkot, annyi elmebeteg politikai cikkel futok össze, hogy folyamatosan röhögök. Ezek között egy azaz összesen egy darab épelméjű fazon nincs. Mind sárga házba való lenne, ha Gyurcsány nem követi el életének legnagyobb baklövését. Mármint hogy bezáratta a Hárshegyi vigyorgót és áthelyezte a Parlamentbe. Mert most ott tombolnak az elmebetegek.
Sajnos az igazi baj az, hogy ezek nem jámborak, mint az általában leszedált, nyugtatózott elmeháborodottak, hanem velejéig gonosz őrültek, tisztelet a nagyon kevés kivételnek Bár a kivételek fehér holló szindrómában szenvedve, olyan létszámban is vannak jelen.
Ennyi a véleményem a mai politikáról.

Remek életem volt, igaz még van is. De fiatalom, extrém sportokat művelve, adrenalin függőként, totál biztos voltam benne, hogy harminc évet, biztosan nem érem meg. Hegymászó voltam évekig, meg még kipróbáltam sok veszélyes sportot. Mindent kipróbáltam, amihez a veszély vonzott, ami érdekelt. Mindent túléltem, a szerencsémnek, az akaraterőmnek és a reflexeimnek köszönhetően. Mert azt mondtam, hogy túl kell élnem.
Volt pofám beleröhögni a halál arcába.

Aztán jöttek a nyugalmasabb évek. Megismertem a páromat, akinél, jobbat sosem találtam volna. Nem akarom a világ összes nőjét megbántani, hiszen szeretem és tisztelem a nőket.
De egy olyat nem találnék a majd 3,5 milliárd nőből, aki számomra többet érne. Mert lehet, hogy van, de az én számomra nincs.
És ha mennem kell, abban a boldog tudatban távozom, hogy legszebb, legaranyosabb, legkedvesebb és legjobb társ állt mellettem 27 éven keresztül. Csodálatos életet biztosítva. Jóban-rosszban.
Ezért sincs miért szomorkodni. Három gyönyörű gyerek, két és fél unoka jelenleg. Októberre egész lesz a harmadik is.
Erről sem írok többet, a családom tudja, hogy nagyon szerettem őket...

Ezt hívják Hosszú és Eredményes Életnek.

Le akartam írni ezeket a sorokat, mert nem tudom előre, mennyi lesz a haladék és tudom, hogy ha elmegyek, nagyon bonyolult lesz hozzáférni a számítógépemhez.
Jó eséllyel el fogom felejteni a f@szbúk jelszavamat.
Bonyolult olyankor irkálni, kinyúlkálni az örökkévalóból ide a való világba. Persze amilyen eszement idióta voltam egész életemben, biztosan meg fogom próbálni. Mit veszíthetek ? .....

Amúgy nyugi. Csak azért írtam le ezt a pár sort, hogyha netán hirtelen borulok pofára mint a zsíroskenyér, akkor itt legyen.
Bizakodok, élek és remélem még sokáig fogok is.

Ui: Bárkit szívesen látok majdani temetésemen, de egy dolgot végakaratomként megtiltok mindenkinek. És ez nem vicc, ez komoly.
Kéretik tiszteletben tartani.

SENKI NEM JÖHET FEKETÉBEN.

Bármilyen színű ruhában jöhet, felőlem hupililában, pálinkaszínűben, marslakó öltözetben is. Csak feketében nem.

És ha egyszer csak eltűnök, akkor Szevasztok. Jó volt veletek.

Támogasd az oldalt!