Forr a Dalom 56


Létrehozva: 2016. október 25. 10:58:24 | Megtekintve: 302x | Kategória: Politika


Szerző: Fery
Nagyon vegyes érzéseim vannak az idei Október 23.-i ünnepekkel kapcsolatban. Már az előszele is félelmetes volt. Minden, csak nem ünnepi.
Állami ünnepek fellobogózva, és fütyülésre összehívott tömegek.
Valahogy egyik sem illene igazán az ünnephez.
Egyrészt azért, mert ha már arról van szó, 1956 a szabadság ünnepe, akkor egy diktatórikus államberendezkedés milyen alapon ünnepli fellobogózva. Arról nem is szólva, hogy az 1956-os események sem voltak egy patyolat tiszta forradalom ismérvei.

Tekintsünk most egy pillanatra el attól, hogy 1956-ban mindössze néhány száz vagy ezer valódi forradalmár, a Rákosi rendszerrel szemben álló valódi hős volt.

Mert a többiek igen nagy része, köztörvényes felfegyverzett bűnöző volt, akik tombolva Budapest utcáin, ártatlanokat végeztek ki, akasztottak fel és gyaláztak meg. Magam részéről ezt nem is akarom ünnepelni, mert pont az ilyen Orbán-féle kormányok ünnepe ez.
Egy humanistának nem lehet ünnep az, mikor vér és könny áztatja egy város utcáit.

Másrészt viszont visszataszító, hogy a demokrácia ünnepeként nyilvántartott napot, - függetlenül most a fentebb írtaktól - pont egy Orbán kormány ünnepeljen a híveivel.

De ami valóban történt az ünnepen (sic!) az végképp megdöbbentett. Nyugdíjasok görbe bottal, kommunistáztak, neki estek a fütyülőknek. Pedig ők nem a szabadságot, nem a demokráciát, hanem Orbán Viktor szavait fütyülték ki, amit mellesleg meg is értek. A mai viszonyok között, ez az orosz barát kormány fél Brüsszel elszovjetesedésétől, ami már önmagában is egy eget rengető baromság. Arról nem is beszélve, hogy az a háború, amit az oroszokkal kötött atomüzlet égisze alatt, elszovjetesedett kormány, ugyanazon okból vív Brüsszellel, az enyhén szólva nonszensz.
És mindezek után, a kitörő bántalmazás, összeugrás az emberek részéről, számomra végképp egyértelművé teszi, hogy tulajdonképpen itt nem is igazán Orbán a legkomolyabb probléma.
Hanem a társadalom. Ez a végletekig megosztott társadalom, amelyben nagyon kevesen akarnak demokráciát. Éltetik a despotát, minden körülmények között. Nyugdíjasok verekedtek érte, elfeledve a megalázó 0,9 %-os nyugdíjemelést is.

Bálványimádók tömege csápol az ünnepeken, elfeledve mindazt, ami az elmúlt években történt.

Megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is. Ez a mentalitás olyan mélyen beette magát a magyar társadalom lelkébe, hogy gyakorlatilag kiirthatatlan...
Nem akar ez az ország demokráciát, ez 23.-án tisztán látszott. Pár százezer ember akar, a majd tízmillióból. Néhány milliót egyáltalán nem érdekli mi történik, a maradék meg nagyon jól elvan ebben gyűlölettel teli, fasisztoid totalitáriussá terebélyesedő miliőben.
Lehet gyűlölni a fütyülőket, a zsidókat, a cigányokat, az idegeneket, a migránsokat. Bárkit, nyugodtan, mindenféle következmények nélkül. Csak gyűlölet legyen és jól elvannak.
Uralkodót akar a feje fölé, mert akkor nem kell gondolkodni, akkor a szabad gyűlölni mindenkit aki nem bálványozza az uralkodót. Hihetetlen a XXI. században az ilyen irányú bálványimádat, mikor már ismert a demokrácia, a liberalizmus, mégis tömegek dobják el a szabadságot és hajtják igába a fejüket. Önként és dalolva...
Ami viszont a legmegdöbbentőbb számomra, hogy Orbán imádókkal szemben, pontosan ugyanezen jegyek ismerhetők fel a Gyurcsány imádók között is. Tulajdonképpen mindegyik, ugyanúgy anyatigrisként védi bálványát, legyen bármelyik oldalon. Bármekkora a hülyeséget is csinál a bálvány, az imádó nem hallgat érvekre, nem fogadja be a kritikus információt és képtelen bármilyen szinten elvonatkoztatni attól, ami nem illik be az általa felállított mércébe.

És ebből még nagyon komoly problémák lehetnek, mert háborúba sodorhatja az országot. Mert ez nem jó. Nem erről, nem a bálványimádatról szól a demokrácia. Hanem a konszenzusról, a megegyezésről, a kormányzásról.
Nem az uralkodásról, nem az uralkodó bálványozásáról, nem az alattvalói szerep elfogadásáról, nem az önként vállalt szabadságmegvonásról.
Környezetünkben Európában, remekül működő demokráciákat látunk. Fiataljaink jó része már ott él és dolgozik, boldogul hazájától távol. Képtelen vagyok megérteni, hogy ez ennek az országnak miért nem jó ?
Mi baja van az embereknek azzal, hogy szabadon élhetnének, hogy a szabadság áldásait élveznék, hogy beleszólásuk lehetne a sorsukba. Én ezt mind nem értem.
Persze, azt értem azért, hogy a bálványimádat jó dolog sokaknak. Mert nem kell gondolkodni, mert nem kell tervezni a jövőt, majd a bálvány megmondja, hogy mikor mit szabad gondolni és miként kell cselekedni...
Nemrég olvastam valahol, hogy a magyar szolgalélekkel született nép, annak minden velejárójával együtt. Persze az általánosítást én sem szeretem, de ez a magyarok egy igen nagy részére vetítve, bizony úgy igaz ahogy van.
Mert a bálványimádó mind szolgalélek, uralkodót kíván a feje fölé. Na, most megkapta velünk együtt, pedig nekünk, demokratáknak soha sincsenek és nem is voltak ilyen kívánalmaink...

Szóval szépen megünnepelte az ország a megünnepelni valót. De azt hiszem a körülmények ismeretében nem is igen számíthattunk másra.


Kulcsszavak: okt 23, Ünnep, 1956


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: