Szerző: FeryPetőfi ugrik be elsőnek a dologról - Minek nevezzelek...???

Hiszen BÉKE van. Minek kellene menetelni érte, mikor mostanában nem is dörögtek a fegyverek. Béke van. Persze Orbán Viktor szabadságharca, sokak szerint csak békétlenség, azért még nem kellene menetelni.

Elsőnek elkezdek kutakodni a brifkómban. Persze nem pénzt keresek - ne röhögtess, olyant régen láttam benne - hanem valami olyan papírományt mely helyre tenné honom béli identitásomat. Keresgélem a szavakat formáló betűket, de valahogy mindig valami magyar jön ki belőle. Értetlenül nézem az iratot, hiszen állítólag magyarhonban demokrácia lévén, miért is éltetik Békemenettel a Kedves Vezetőt...??? Nem értem. Észak-Koreában, Kubában érzem magam, de a papirományaimban valahogy nem ez szerepel. Ott makacsul Magyarország leledzik, de a Békemenet, még mindig gyanúsan valamely Banánköztársaságra emlékeztet...

Mert azért mostanában körülnéztem néhány demokráciában. Érdekes módon, az Angela Merkel vezette Németországban nem kell éltetni a Kedves Vezetőt. Barack Obama mellett sem tüntetnek tömegek....Mert egy demokráciában erre egyrészt semmi szükség, másrészt nincs is létjogosultsága. Hiszen egy megválasztott miniszterelnök, a nemzet szolgálója, teszi a dolgát amivel az ország megbízta, sorsának jobbá tétele érdekében.
Nem hatalmaskodó, basáskodó despotává választották, még kevésbé uralkodónak, hanem kormányosnak, ki az ország kormányrúdját fordítja mindig abba az irányba, ahol népe jóléte biztosítva volna.

De ez az ország, mindig kitűnik valamiben. Itt uralkodót választanak, aki megtapossa népét, és még éltetni is kell mint Rákosit, vagy Sztálint, mert a Kedves Vezető kiköveteli magának a személyi kultuszt. És ez bizony fémjelzi ezt a népet, legalábbis egy részét. Pláne azt a részét, amely képes kimenni, felvonulva éltetni a vezérürüt, biztosítani támogatásáról.
De azért ahogy látom, erősen kopik az imázs. Helyette virágzik a politikai turizmus, jönnek a Román és Lengyel vendégmenetesek, hogy lenyomjanak itt is egy menetet, Viktorral....
Még jó hogy nem szép a magyar lányokkal.

Kivezényelt közmunkások, oligarchák dolgozói, ha nem jelennek meg, lehet hogy holnap nincs állásuk, megélhetésük, Kézben tartott tízezrek, félelemből, unott pofával menetelnek egy szűk mag körül, kik lelkesek még. Lelkesek, mert megkeresték a magukét, a tűz közelében, jutott nekik annyi, hogy legyen mit aprítani a Johnny Walker-be...
S mindezekért éltetik a Kedves Vezetőt, ki megrogyva bár de törve nem, nézi vigyorogva az érte menetelő tízezreket...

És a vicc az egészben, hogy jó részének, fogalma sincs, hogy mit keres ott. Kántálják az idióta szlogent, hogy " Nem leszünk gyarmat " holott a Kedves Vezető, éppen most tette Orosz gyarmattá országunkat, évtizedekre eladósítva a nemzetet...

Még az unokáink is fizetni fogják, azt, amit már elkezdtünk fizetni, holott még egy tetves ceruza vonás nem készült a Magyar Atomhatalom tervein. De már fizetünk mint a katonatiszt...

Majd félévszázadon keresztül vonultattak ki minket Május 1-én, éltetni a szocializmus eszméjét, éltetni a pártot, melynek a néppel együtt jutott az út, s a jelszavuk munka és béke...
S vezetőit, kik egyeduralkodók voltak évtizedekig...Pozsgai és társai. Kik érdekes módon ma a Fidesz erejét gyarapítják, elővéve Május 1.szellemét.
Sokszor mondtuk, Május 1-e a haza szeretet és a kikelet ünnepe...
Persze, az volt, hiszen mindenki haza szeretett volna menni, de ki kellett vonulni.

Szóval ki ne találja nekem senki, hogy egy demokráciában éltetni kell egy miniszterelnököt. Semmi éltetni való nincs benne. Sem rajta.
Ahelyett, hogy ünnepeltetné a fizimiskáját, dolgozni kellene. Dolgozni az ország felemelkedésén, dolgozni, hogy növekedjen az emberek életszínvonala. Megdolgozni a becsületért, az elismerésért. És akkor nincs szükség manipulált választásokra, nincs szükség békemenetelésre, nincs szükség lefizetett tapsolókra.
Mert akkor jön az elismerés és a taps szívből, akkor tudni fogják az emberek, hogy hová kell húzni az X-et.

Nagyon remélem, így is tudni fogják. De ha igen, most elkeseredésükben fogják tudni, mert utálják a Kedves Vezetőt. Utálják, mert éltetni kellett az állásért és a megélhetésért, éltetni kellett félelemből...

De a szavazó fülke magánya, most megadhatja a bosszú édes örömét, a visszavágás elégedettségét. S rejtett félmosollyal és egy tollvonással adhatják tudtára az emberek, hogy EDDIG ÉS NE TOVÁBB...

Támogasd az oldalt!