Szerző: FeryEljött a várva várt pillanat. Összeröffen a magyar, ki ezért, ki azért. Ki békét menetel, mikor nincs is háború. Ki provokálja az Mszp-t, mikor nem kell neki provokátor. Ki Mszp-s zászlóval ordít, hogy összefogást, ki megsértődik, mikor számon kérik rajta az ígéreteit. Mint az oviban.
Magam részéről, betegre röhögtem magam a megsertésedett Mesterházyn. Nem mondták neki az oviban, hogy ezt a fajta viselkedést ki kellene nőni végre. Jó, hát istenem hanyag volt az óvónéni, de attól még fel kellene már nőni végre, ha máshoz nem is, hát a feladathoz. De ahhoz nagyon. Mert egyenlőre úgy néz ki, a feladat nőtt fel, persze nem akárkihez.

Olvasgatom a véleményeket, megáll bennem az ütő. Aztatat mondogatják a pártbéli népek, hogy megállapodtak, hogy nem forszírozzák az összefogást, hogy nem piszkálnak bele a két párt mutyijának égisze alatt köttetett kényszerházasságba.
Megállapodtak. He-he....Ez csak annak lehetett érdeke, aki belül azért érzi, hogy ez a mutyi szerződés kísértetiesen hasonlít a trafik mutyiként elhíresült, üzletszerű pártpolitikai kéjelgésre.

Persze Mesterházy arra gondolhatott, 56 emléke úgy elhomályosítja a könnyes szemeket, hogy majd az emlékezés ösvényein eltévedve, fel sem merül a téma. Persze azt azért meg kellene tanulni, hogy ha valaki qrvának áll, akkor azért ne legyen meglepődve, ha jól megdugják. Vagy rosszul. De azt nem kicsit, nagyon.
Érdekes megállapodás ez egy olyan ünnep előtt, amikor az emberek pont azért mentek oda, mert azt szerették volna hallani, hogy végre is összefog az ellen ellen az ellen, és teljes harci díszben egymást támogatva, mint a kocsmából hazafelé, teljes egyetértésben adják át az asszonykáknak a részeges hazatérőket. Na, a kocsma megvót, a hányinger szintén. De az asszony nincs meg, nincs kinek adni a részeg férjet meg a stafétát. Sőt harci dísz sincs sehol, egység szintúgy sehol, marad a nihil, marad nekünk az összefogás helyett egy megsertésedett Mesterházy, s a pódium mellett álló sokaság, akik leordították a fejét azért, hogy számon kérjék ígéretét, mely szerint az összefogott formációk indulnak csatába, eluralván a csatamező szegleteit, győzelemben bízván.

Mesterházy úriember. Ez teljesen egyértelműen kiderült, tegnap, mikor egy laza mozdulattal, az MSZP szimpatizánsainak legalább 10 százalékát odatolta a DK-nak ajándék gyanánt, csak úgy az ünnep örömére. Nem tudom mennyire örült ennek Gyurcsány és DK, de az biztos, hogy élni fognak a lehetőséggel alkalomadtán. Mert mintha ez a fajta párt mutyi a hallgatásról, Gyurcsányt nem hatotta volna meg igazán. Ő arról beszélt amiről akart, arról ami az ott ácsorgó embereket érdekelte, amiért kimentek oda. Az összefogás szükségességéről, és egy olyan vezetőről, aki képes lenne összerántani a bandát egy utcsó koncertre, egy lehengerlő előadásra. Érdekes volt látni a kettejük közötti különbséget. annak ellenére, hogy folyamatosan olvasom millió helyen a Gyurcsány utálatot, tisztán látszott, hogy Gyurcsány egy hallgatósághoz beszélt, míg Mesterházy, az ott ácsorgó, beszélgető emberekhez. A többiek nem sok vizet zavartak, elmondták a mondókát, a nép ad acta tette a cuccost. Néhány langyos szösszenet, nem igazán hozta tűzbe a nagyérdeműt, bár egy két jó mondata, volt Bokrosnak is.
Mesterházy mellékesen valami döbbenetesen rossz szónok. Politikusnak sem az igazi, de olyan szinten volt képtelen lereagálni az emberek nem tetszését, hogy már kezdtem arra gondolni, hogy nem is hallotta, mikor leordították a fejét, összefogást követelve. Mintha ott sem lett volna a tömeg. Szépen elhadarta amit szent penitenciaként kőbe véstek néki egy papiruszra, majd lazán távozott, komoly űrt hagyva maga után, mit Gyurcsány szelleme be is lakott rögtön az emberek fejébe.

Igazság szerint halvány lila fogalmam sincs, hogy mi jön ezután. Ahogy hallgattam a hangorkánt tegnap, az emberek összefogást akarnak. Azok is jó részt, kik tegnap elmondták mondókájukat a színpadon, jó, rosszul. Szinte mindnyájan.

Kivéve a gyevi bírót. Mesterházy hálátlan szerepre adta a fejét, bevállalt egy olyan forgatókönyvet mely a népszerűség csúcsáról, a súgólyukba taszíthatja pártját, identitását...
Nem hiszem, hogy ez lenne álmai szerepe, de hát a ripacsok sorsa általában nem egyezik meg a sztárokéval. Alulfizetett rendezők között tengetik életüket másod és harmadrendű mozikban. Mesterházy remek érzékkel viszi a külvárosi mozikba az Mszp-t.

Azért reménykedek abban, hogy ez első megsertésedés után feleszmélve, rádöbben mekkora pofont kapott tegnap. Bár nem egészen értem, hogy miért is nem zúg a füle a maflás után, de azt hiszem észre fogja venni rövidesen, hogy rossz lóra tett.
Miután lement a futam, dobhatja a nyeretlen ticket-et a kukába, s kóvályoghat haza, nyeretlenül.
Vagy elkezdhet gondolkodni, hogy mit akarnak az emberek, hogy miért is mentek tegnap a rakpartra, és miért is ordították le a fejét. Keresgélheti a válaszokat, keresgélheti a megoldást.

Meglehet találni. Ráadásként halandóknak egyszerű a képlet, bár aki istennek hiszi magát, annak kifejezetten bonyolult.

Egy kicsivel kevesebb egó, egy kicsivel kevesebb, öncélú mutyi, kicsivel több alázat a választók felé és lőn világosság...

Támogasd az oldalt!