Kettős mérce


Létrehozva: 2013. szeptember 2. 09:19:21 | Megtekintve: 2547x | Kategória: Politika


Szerző: Fery
Tegnap délután, sokáig törtem a fejem, hogy leírjam-e azokat a gondolatotokat, amelyek az ellenzéki együtt működéssel kapcsolatban foglalkoztatnak. Tépelődtem. Visszagondolva néhány évtizedet, emlékeim meggyőztek, hogy ha már írok, akkor az igazat, akkor azt, amit valóban érzek, még akkor is ha esetleg tévedek. Mivel rosszindulat nincs bennem, de attól, hogy politikát lehetőleg a logika oldaláról próbálom megközelíteni, még tévedhetek. Egy politikai lépés megítélése soha nem lehet egysíkú, lévén több változós, többszereplős játék. Sajnos mostanában leginkább, játék az életünkkel, játék életünk minőségével.

Valószínűleg még sokáig írni a fogom a magamét, legalább is amíg tehetem. Kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy meddig tehetem. Mivel a 2014-es választásokban, egyre szignifikánsabban van jelen a bukás lehetősége, nem tudom mi lesz utána. Ha Orbán Viktor nyer, azzal az ország legitimálja az elmúlt négy évet és vérszemet kapva...Bármi megtörténhet.

Mielőtt tovább megyek, néhány szó magamról. 57 évvel ezelőtt, nyílt szemem erre a csodálatos világra, amely bolygók milliárdjaiból, kiválasztódva, képes életet hordozni. Életet, amelyből mindenkinek csak egy van. Életet, melyet nem becsülünk meg.
Gyerek koromban óriási szerencsém volt. Szerető családban nőttem fel, sokak által ismert szörnyűségek maradtak ki az életemből. Kimaradt a szülők alkoholizmusa, válás, viták, veszekedések. Jólétben éltünk. Nem milliomosok voltunk, mert szerintem a jólét, nem azt jelenti. Nem nélkülöztünk, normálisan éltünk. Mindig körülvett a megértés, az emberek jósága.
És itt el is jutottunk ahhoz, miért is vagyok ma ellenzéki. Mielőtt valaki rögtön rávágná politikai hovatartozásomat, elmondanám, hogy nincsen. Nem vagyok sem bal, sem jobboldali, se szociáldemokrata, sem liberális. Egyik pártért sem rajongok, nem vagyok az a típus sem, aki képes vakon rajongani egy politikusért, pláne nem vakon bízni benne. Hogy miért vagyok ellenzéki ? Végtelenül egyszerű....
Ha egy 9,5 milliós országban az ország 10 százalékának a kezében van a az ország vagyonának a 90 százaléka, és ez mellett 4 millió mélyszegény tengeti életét, ott nagyon nagy baj van. Az mellett képtelenség szó nélkül elmenni.
Régebben azt hittük, hogy a technika fejlődése, jólétet fog teremteni. Hittük, sőt akár történhetett volna úgyis. De a technikai vívmányok helyett, kitermelődtek a kor kiskirályai, kik mindenen átgázolva törtetnek a meggazdagodás után, nem kímélve embertársaik életét sem. S miután befészkelték magukat vagyonukkal a politikába, ők hozzák azokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik számukra azt is, hogy az életünk árán harácsolják össze azt is, amire tulajdonképpen az életükhöz már nincs is szükségük. Nincs bizony, hiszen van a vagyonosodásnak egy határa, ami már túl megy minden vágyálmon az életminőséggel kapcsolatban. Utána már másra kell a vagyon. Hatalomra, uralkodásra, akár emberek eltiprásán keresztül, mindenáron.

Érdekes, hogy emberek tömege rajong az ilyen emberekért, követik vakon, még akkor is, amikor a kifosztásban már Ők kerülnek sorra. Mert tévedhetetlennek hiszik a példaképet, minden körülmények között.

És ez sajnos az ellenzékre ugyanúgy igaz.

Szeretek igazat írni, mert tudom, hogy a hazug ember és a sánta kutya között, van némi összefüggés.
Sokszor írtam ellenzéki oldalakra, a jelen kormány viselt dolgairól. Csináltak ostobaságot dögivel, nem volt különösebben nehéz mazsolázni közülük. Annyi baromságot, blődséget műveletek az elmúlt években, hogy ha mind le akarnám írni, talán már a monitorom széle is betűkkel lenne tele. Érdekes módon, a reakciók az esetek többségében, a várható helyeslés volt, amin nem is lepődtem meg, hiszen az emberek a bőrükön érezték ezek hatásait. Persze az ellen oldal kardot rántott, és voltam bolsi, komcsi, hiperlibsi, meg hazaáruló, mert hiszen akik hisznek vezérük tévedhetetlenségében, azok természetesen tagadják az ilyen vádakat. Nem is lepődtem meg túlságosan hiszen a tagadás a legkiszámíthatóbb emberi reakció.
Ami az érdekes a dologban, hogy ez fordítva ugyanúgy igaz. Emberekről írok általában. Ebbe nem csak a kormány idiotizmushoz közeli emberei tartoznak bele hanem az ellenzék is.
S milyen meglepő,az ellenzéki politikusok is emberek, érdekes vagy nem érdekes módon, Ők is csinálnak ostobaságokat. Néha bizony nagyon nagy ostobaságokat, és legalább annyira nem tévedhetetlenek mint az ellen oldal politikusai. Mégsem nézzük őket ugyanolyan kritikus szemekkel, hanem érzelmektől elködösülve, szépnek látjuk azt is, ami ocsmány és undorító.

Ráadásul ami a legjobban megdöbbentett, az az volt, hogy ha véletlenül az ellenzék ostobaságairól írok, akkor az első reakciók egyike az volt, hogy töröljem. Elképedtem,. hiszen a demokrácia egyik alap pillére a szabad vélemény nyilvánítás.
Sokan döbbenetes tévedésben vannak azzal kapcsolatban, hogy ki követ el ostobaságot. Nem az aki leírja más ostobaságát, hanem az aki mindezt a szőnyeg alá akarja söpörni.
Csinált baromságot ellenzéki politikus, és mikor megemlítettem, akkor jött a pofámba, hogy Fideszbérenc, hazaáruló vagyok. Kiült a vigyor az arcomra, hiszen eddigi írásaim nem igen támasztanának alá egy szerelmet a Fidesszel. De végül is az nem fontos. A fontos sokszor az, hogy ezzel megsértem az Istenüket, megsértem azt akiben vakon bíznak. Megsértem, akit tévedhetetlennek hisznek, pedig olyan nem létezik. Sőt, ez a fajta piedesztálra emelés rontja el őket.
Ha az emberek sokkal kritikusabb szemmel néznék a politikusokat az helyett, hogy tévedhetetlenné nyilvánítják őket, lehet hogy nem őrülnének bele az Istenítésbe, és fele annyi ostobaságot csinálnának. Még valami.

Jelen helyzetben azért érzem magam ellenzékinek, mert tisztán látom, hogy tönkremegy az ország, tönkremegy az emberek élete. De ha egyszer a mostani ellenzék kerül hatalomra, és azt látom, hogy ugyanez a tendencia folytatódna, akkor ismét ellenzéki leszek. Mert nekem az igazság a fontos, az embereké és a saját életminőségem a fontos, és nem a politikai oldalak. Nekem tök mindegy, hogy jobb vagy bal. Vagy közép. Egy dolgot követek, egyetlen mondat az, amit képes vagyok magamévá tenni maradéktalanul, egyetlen dolog van ami mindig és mindenkor arra fog vinni, ahol azt tapasztalom....

ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI...



Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Picike2013. szeptember 3. 13:38:08Válasz
Fery, nagyon egyetértünk most is!
Bár én egy 10-essel vagyok korosabb nálad, sokat megéltem már, a régiből, meg ebből is!
És nekem egyik politikus sem az istenem, annyira nem, hogy amikor meghallom őket erről-arról nyilatkozgatni, hát engem is elfog a harci düh!
Mert, ahogy írtad, nekik nem mi vagyunk a fontosak, hanem saját maguk, nem a mi jobb életünkért dolgoznak, pedig a fizetésüket abból kapják, hogy mások dolgoznak helyettük, vásárolnak és befizetik a számláik után azt a rohadt magas adót! És dumálnak a levegőbe, holott mindegyik csak és kizárólag a saját hasznát lesi, kaparja! Nekem meg megmagyarázzák, hogy rájuk, csakis rájuk adjam a voksomat!!! De miért???? Azért, hogy az unokáimnak ne legyen itt helye sem tanulni, sem munka, amiből itt meg tud élni?????
Hát nagyon utálom őket, rakáson, mert hívhatják magukat ellenzékinek, de nem tudnak egyszerűen dűlőre jutni abban, hogy kié legyen majd a hatalom!!!!!
Szép új világunk lesz, azt megmondom!
Ha nyer ez az ellenzék akkor is, ha marad ez a diktatúra, akkor is!!!
Én meg majd áshatok egy gödröt magamnak, hogy a hamvaimat od szórják bele a gyerekeim!!!
Mert ezek nem hagynak élni!!! Én meg hagyjam őket???
Főleg majd akkor és ott, hogy kifosszanak még jobban bennünket????
Dühös vagyok!!!!!!!!!!!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum