Ha harc, hát legyen harc


Létrehozva: 2013. augusztus 25. 15:02:33 | Megtekintve: 1528x | Kategória: Politika


Szerző: Fery
Korunk csatája, csatáink kora. Megtelt az aréna. A nézők elégedetten, bár a nagyobb részük már fogak nélkül ropogtatja a popcorn-t. De azért nézik az előadást - kénytelenek, hiszen a bőrükre megy a küzdelem.
Valahogy mostanában az ellenzék, elkezdett tanulni Viktortól. Legalábbis, azt már biztosan elsajátították, hogyan kell más farkával verni a csalánt, vívni vele párbajt, pláne az én szavazatomért. Bravó...

Érdekes egy megmérettetésnek lehet tanúja, sőt történelmi tanúja a nagyérdemű publikum. Ezek mi volnánk ugyebár. Három évvel ezelőtt felütötte fejét a jelenlegi ellenzék ellensége. Alakított kormányt, zsigerelte a népet rendesen. Na, kardra kapott az ellenzék, ha már van ellenség, akkor le kellene győzni. Nagyjából három évig tobzódtak is a problematikán rendesen.
Mondogatták, hogy össze kéne fogni, le kéne győzni a legyőzendőt. Mcarthur tábornok örökbecsű szavait, már megtanulták, miszerint egy háborúban a győzelemnek nincs alternatívája.
Lévén a vereség nem alternatíva, és a tábornok úr bölcs szavai futás közben is komoly értelmet kapnak, hiszen a futás sem alternatíva.
Miután már az elmélet megvolt, elkezdték keresni a legyőzendő elleni legjobb stratégiát. Keresték, keresték, keresték, na megakadt a tű, visszateszem a lemez elejére. De érdekes módon kezdődik újra a darab, el is indul a függöny felfelé, mikor ordít a rendező, hogy vissza az egész, mert még mindig csak keresik. Na szépen eltelt így a három év, nevek jöttek, nevek mentek, nevek maradtak.

Nevek felfénylettek, elhomályosultak. Ebből mindössze kettő maradt, kik nem teljesen az esélytelenek nyugalmával indultak a mérkőzésen. Az E-2014 vezére, no és a sok vihart megjárt MSZP vezére. Vezér vezér ellen, a népnek vezéráldozat kell. Remek, hadd szóljon, a sakkban ezzel, akár nyerni is lehet.Lassan peregni kezd a film...

Megvan végre a csatasorba állított társulat, akik ráadásul azt hiszik tudnak sakkozni. Megvan az ellen is, narancs sárga bőrbe, vértbe bújva, a magabiztosság teljes tudatában várja a támadást. Előtte persze azért törvénybe iktatta, hogy az ellenfél csak a saját területéről lőhet gólt, sőt a kapujuk is a narancsosok tulajdona. Ettől persze, azért már várnék némi felbőszülést, egy kis lelki biztatást az ellenre rontáshoz. Egymásnak feszülnek az ideák, az ideológiák. Naracsvértű lovagok isszák a túloldalon a narancsos sört, felajzva a harcra a katonáikat. És ekkor sípol a bíró és kezdetét veszi a küzdelem....

Héééé. mi a nyavalyás hétszentséges franckarika történik itt....???? Az ellen narancs vértben, még csendesen iszogat, látván a sereg, nem nekik ront, hanem egymásnak. A bíró is fennakadt szemekkel les, mint Rozi a moziban...Az egymásnak feszülő két vezér csatáján felhördül a közönség is. Lassan lélegzethez jutnak a szóvivők is, és elmagyarázzák a mélyen tisztelt publikumnak a helyzetet...
Nem mintha olyan nagyon érdekelne a magyarázat, hiszen megmagyarázni én is megtudom. Én érteni szeretném. Na lassan kiderül, hogy még egy darabig várnia kell a narancsvértű ellennek, mert előbb meg kell vívnunk a saját háborúnkat azon okból kifolyólag, hogy aztán kinek a vezetésével induljunk a narancs völgyébe. Vezérek csatája, csaták vezérei. Az ellen röhög, elheveredve nézik, hogy ugranak egymás torkának azok, akiknek összefogva, őket kéne legyőzni.

Vezérük előkerül, fülég érő szájjal meséli.
- Látjátok feleim szümtükkel, milyen jól okoskodtam ? Alkottam egy törvényt, egy összefogásra képtelen nemzetnek, egy olyan törvényt, melyben engem csak akkor tudnak legyőzni, ha összefognak. S lássátok a csodát, lássátok vezéretek nagyságát....
Egymást üti az ellen. Mi meg csendesen sörözgetünk, szemlélve vidáman az eseményeket....

A közönség egy emberként hörren fel, a beszédet hallva, s látván Isteneiket egymással csatázván. Csatázván egy székért, amiben még más ül. Csatázván egy székért amit meg kéne szerezni, de ahhoz az ellent kéne ütlegelni, nem egymást...

Lassan vége az előadásnak, lemegy a függöny. A szereplők meghajlásában semmi alázat a közönség felé, megtépázott tekintéllyel, hajlonganak mesterkélten. A narancsos vezér, körbe táncolván a színpadot, letol még örömében egy narancsos söröcskét, majd tovább vigadva távozik.

Nekem meg a partvonalon álló Gyurcsány Ferenc szavai visszhangzanak a fülemben...
Lehet hogy Bajnai, lehet, hogy Mesterházy lesz az ellenzék miniszterelnök JELÖLT-je....

De ha így folytatják, akkor a Miniszterelnököt.....Orbán Viktornak fogják hívni.





Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: