Emberek volnánk....Vagy mégsem ?


Létrehozva: 2013. július 25. 17:16:19 | Megtekintve: 1815x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2013. július 25. 17:37:40 [Fery]


Szerző: Fery
Felvetődött bennem néhány érdekes gondolat. Demokráciát szeretnénk, de vajon valóban szeretnénk ? Egyre több a kétségem eziránt, egyre több kétely merül fel bennem.
Ha kicsit visszakanyarodok az időben, az embert a falkaösztöne vezérelte évszázadon keresztül, és az egyik legfontosabb teendője a falkavezér kiválasztása, követése volt, gyakorlatilag mindenáron és minden körülmények között. Utazván korunkhoz közelebb, mintha megállva látszana az idő. Ugyanis bármilyen hihetetlen, ezt tesszük manapság is. Keressük a falkavezért, ki Orbánt, van ki Bajnait, vagy Gyurcsányt, esetleg Mesterházyt. Történetünk szempontjából, teljesen mindegy, hogy ki melyiket, vagy akar-e vagy sem....Hisz falkavezér jelölt lesz mind 2014 tájékán. Követendő ember, tele tervekkel. Modern korunk, igaz már egy kicsit átalakította kiválasztódásuk menetét, de egy dolog nem változott. Uralkodni vágyás vezet minden egyes olyan embert, aki harcba száll a vezérségért. Természetesen az uralkodni vágyás lehet társadalom szemléletű is, meglehet, hogy valamelyik valóban szeretne jobb világot ennek a kis országnak. Az igazi baj az, hogy erre nézve semmilyen konkrét bizonyíték, semmilyen kézzelfogható adat nincs. A választási kampány csak az ígéretekről szól. Erről persze rögtön bevillan a fehér holló esete a genetika tudományából, mert nagyjából amennyi van belőlük, legalább annyi beteljesedett választási ígéretet láttam, nem éppen a kamaszkort megért életem során. Végigéltem már jó néhány választást, hallgattam tömegével a választási ígéreteket. Azokban ugyanis sohasem volt hiány. Na, ami meg is valósult belőlük, az általában a töredékét sem tette ki az elhangzottaknak, jöttek a hivatkozások tömegei, az elődök hibáiról, bűneiről. Ismerős volt a helyzet, a négyévente felhangzó ígéretkoncert, na meg a valóság a választások után, amely már korántsem volt olyan rózsás, mint amilyen képet festettek róla, az előtte harsonákkal zengedeztetett ígéretek.

És az emberek elhitték. Képesek voltak minden egyes alkalommal elhinni, pedig pontosan tudták, hogy ismét át lesznek verve, hogy ismét nem valósul meg semmi abból amit ígérgettek, hogy ismét az előző uradalom hibája minden, Nem lehet mit tenni. Ha azt mondom, kicsit megdöbbent a dolog, akkor nagyon alulbecsültem az érzéseimet. Érdekes egy fajta az ember. Demokráciát szeretne, szeretné ha a jogai érvényesülnének, kívánságai teljesülnének, de a legtöbbjük, ezt csak abba a miliőbe képzeli el, amiben éppen van. Ami kívül esik azon a körön, azt vagy nem akarja látni, tudni, vagy annyira eltér a gondolkodása, hogy észre sem veszi. Többek között mások szenvedésére gondolok, milliók olyan szintű kizsákmányolására, ami gyakorlatilag lenullázza az életminőségét a kifosztottnak. Ez már korántsem zavarja annyira, mint ahogy az sem zavarta az előző korok emberét sem, amely borzalmak másokat érintettek. Tömegek nézték végig az uralkodók szeszélyből elrendelt, borzalmas kivégzéseit, tapsolva az uralkodónak egy karóba húzás vagy egy kerékbetörés láttán. Az a borzalmas szenvedés nem indította meg az embereket, amit a szerencsétlen érzett, pedig bizony nagyon sokszor nem volt más bűne, mint az, hogy esetleg más véleménye volt. Az emberek tapsoltak a szenvedés láttán, ami bizony sok esetben napokig tartott. Persze ma már nincsenek ilyen kivégzések a civilizált világban. De uralkodók vannak, kiszipolyozott, út szélére kényszerített emberek vannak, tönkrement, rokkant emberekből is egyre több van. De nem vigyázunk rájuk, tapsolunk az uralkodónak, mikor a társadalom perifériájára löki őket, mert elhiszik sokan, hogy ezáltal a többségnek lesz jobb élete. Pedig nem lesz, hiszen abban a pillanatban, mikor valami folytán erre a sorsra jut hiszékeny delikvensünk, megtörténik vele ugyanez, és csak akkor döbben rá a valóságra, mikor már ő is a periférián találja magát. Csakhogy akkor már késő, onnan visszajönni gyakorlatilag lehetetlen.

És most jön ami megdöbbentő. Abban helyzetben, képes tovább éltetni az uralkodót, még utolsó leheletével képes elrebegni a nevét. Képes saját magát átkozni sorsa miatt, pedig nem magát juttatta oda, de a falkavezér kiválasztásának az ösztöne elhiteti vele, hogy a vezér jó, a vezér bölcs, a vezér tévedhetetlen.

Egyáltalán megérdemeljük mi a demokráciát, a jobb életet, a boldog éveket, évtizedeket....???

Véleményem szerint még nagyon sokat kell változni az emberiségnek, hiszen jelenleg is ragadozók vagyunk. Embertársainkat gyilkoljuk le, faji, vallási, identitásbéli különbségek miatt. Bőrszín miatt indítunk háborút, másik Isten imádata pedig főben járó bűn. Ölünk szeszélyből, ölünk méregből, ölünk különbségek miatt. Nemzeteket viszünk háborúba, népeket írtunk ki...

Egyáltalán megérdemeljük az életünket...??? Hiszen a másiknak is csak egy van. Ebből nem kap még egyet, ezért nem lehet újra sorba állni. De elvesszük tőle, mert másképp gondolkodik, mert jogot formálunk arra, hogy elvegyük tőle.
Mindig azt mondtam, hogy egy társadalom vagy egy faj, fő fejlettségi mutatója, hogy hogyan bánik a gyengékkel és az elesettekkel.

Attól tartok, a Föld népe, még fényévekre van a jó bizonyítványtól...

Felnövünk még, valaha is.....???


Kulcsszavak: Élet, emberség, falkavezér


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

picike2013. július 25. 20:26:45Válasz
Nagyon elgondolkodtató az írásod Fery!
Mindenről, a falkavezértől elkezdve az egymással való bánásmódig, mindenben igazad van!
Aki a gyengéket, elesetteket a halálba taszítja, megérdemli azt, hogy ő is abba a helyzetbe kerüljön!
És sajnos , tényleg fényévekre vagyunk attól mindannyian, amit EMBERSÉGNEK és DEMOKRÁCIÁNAK nevezünk!
Megérik vajon az ükunokáink?????
morcoslpf2013. augusztus 1. 11:35:02Válasz
Szóról-szóra a saját gondolataimat írtad le. Sajnos, hogy nagyon igazad van.
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: