Buli van Aprajafalván


Létrehozva: 2013. május 14. 10:30:31 | Megtekintve: 1625x | Kategória: Mindenféle | Utolsó módosítás: 2013. május 14. 13:14:26 [Fery]


Szerző: Fery
Régi emlékektől hemzseg, ma már roskadozó memóriám. Valahol itt a gép előtt kezdődött, bámulva a monitoron felsejlő szavakat, mondatokat, képeket. Ellenzék. Egyre többeknek kezdett már, évekkel ezelőtt betelni a bucija azzal, ami az Orbán kormány színre lépésével elkezdődött. Pedig akkor még csak az első sebességfokozatot próbálgatta Viktor az ország népén. Bizony sokaknál, már akkor kiverte a biztosítékot.

Aztán elkezdett alakulni egy csapat. Beszélgettünk, haverkodtunk a neten, aztán egyszer összehoztunk egy találkozót a Vérmezőn. Valami fergetegesre sikeredett, kaja, pia, torta, duma jó társaság, ami csak kell...
Ők voltak a Muskétások. Aztán lett még pár találkozó, mindenhol remekül éreztük magunkat, de idővel elkezdett a csapat szétesegetni, de valahogy a magja megmaradt. De ma, alig van az országban olyan megmozdulás, ahol egy-két Muskétás ne lenne ott.

De minden változik, átalakul, csapatból lesz másik csapat...Lett is. Igaz már kemények, kömények. Mondjuk én speciel nem tudom kinek jutott eszébe egy ilyen csapatot elnevezni egy fűszernövényről, de frappáns és találó. De a lényeg akkor is a csapat. Jártunk demóra, bulira, ki ki ereje, lehetősége szerint. Találkozunk a tábortűznél, az utcákon, tereken és a bográcsnál is. És ez nagyon is jól van így.

Aztán ismét eljött egy buli ideje. Úgy döntött a társulat, hogy Fonyódon, a csendes Balaton parton összejön egy jó kis bográcsozásra. Eleinte felcsillant a szemem, aztán persze elkezdtem számolni. Egykoron Puskin már megmondta világosan, minden az Anyegin múlik. No, de azért addig osztottunk, szoroztunk, főleg kivontunk, míg sikerült összehozni a részvételt. Lányaim izgatottan készülődtek, ketten négy fele szaladgáltak örömükben. Könnyebb lett volna egy zsák bolhát egy helyen tartani. Persze ráragadt a családra készülődés izgalma, és ezt olvastam a többieknél is. Na, ugrunk a lóra hadd menjen, összepakolván a vinni valót. Dorombol a motor alattunk, mikor viszketni kezd két hetes borostám...
Phúúúú, basszus, én bizony meg akartam borotválkozni mielőtt elindultunk. Na, nem gond, végül is a XXI.században vagyunk, első kisbolt, kérek egy borotvát. Megállunk később kávézni a pályán az első benzinkutyánál, keresem a mosdót, lenyúzom a pofám. Örömöm lelkesül, képemről fogy a szőr. Egy darabig. Aztán egyszer csak a borotva megadta magát, én meg ott álltam, egy oldalt szőrös pofával, mint a mesebeli félig nyúzott bakkecske. Na basszus, ez remek. Miután a tükörbéli látványtól hülyére röhögtem magam, indultunk tovább...Végül, miután nagy nehezen egy parkolóban megszabadultam maradék pofa szőrzetemtől, néhány újonnan vásárolt borotva, és a sógorom jóvoltából - aki egy mozdulattal lezseren lekapta a tükröt nekem a helyéről, amit később ketten alig bírtunk vissz@rakni - mentünk tovább a bulira.

Odaérvén, a kicsiny de lelkes csapat már nagyon várta, a csapat azon részét akik a pálinkát hozták. Na, azok bizony nem mi voltunk, de azért meglepően örültek nekünk is....
Aztán megérkezett a muníció....Pálinka és sör hegyek, pogácsa és süti hegyek, meg ami szem-szájnak ingere. Na meg barátok, barát hegyek, rég nem látott, sőt sosem látott ismerősök gazdagították lelkemet. Igaz, az én lelkemben, fehér angyalkák pengetik a basszus gitárt, de roppantul örültem a társulatnak. Lányaim ugrottak a nyakába a sok régi ismerősnek és viszont. Én nem ugrottam a nyakába senkinek, 120 kilóm akadályoztatván, na meg a tudat, hogy egy buli elején mentőt hívni, a palacsintává lapított, rég nem látott barátokhoz, elég snassz. A mentőhívást meg kell hagyni későbbre, a detoxikáló részlegbe szállítandóknak....

Na miután körbecsókoltuk a rég nem látott barátokat, barátnőket, meglátogattuk az asztalt. Hosszú asztal várt minket szeretettel, sok-sok pálinkólával. Misi barátunk szállított, Zsuzsikánk kínálgatta. Hogy kik iszogatták...??? Na olyan hosszú névsorra, nem vagyok hitelesítve.
Mondjuk , nem is ártott nekünk a jó kis pálinka, hiszen a Balcsi, az időjárás nem volt hozzánk kegyes. Pedig küldünk meghívót a jó időnek, de helyette, pofátlanul beállított a rossz idő, pedig a kutya sem hívta....
Apropó kutya...Kölkeim azonnal nekiestek Tamás édes pofa kutyusának, aki teljesen meg volt illetődve a pálinkázó társulattól. Szegény leginkább a csendhez és az egyedülléthez volt szokva. Na, ezeket most számon űzte a csapat, egy messzi-messzi galaxisba, így hát megismerte a kutyus is társaság élményét. Főleg lányaim kutya imádatát, kutyus nyúzó képességeiknek, igen kitolt határait.
Mi persze pálinkázgattunk, sörözgettünk tovább, míg egyszer csak házigazdánk bográcsából, ki kíváncsiskodott némi haleledel, lé formájában, csendesen úszkáló halacska darabok társaságában. Mondjuk a hal amúgy is csendes jószág, de bográcsban különösen hallgatag....És milyen finom volt. Miután meg és fel paprikázva bedöntöttünk egy jó adagot, folytatódott a pálinkázás...Meglehetősen józanok voltunk még, mikor egyszerre csak előgurult két Torta, 18 éveseinket megköszönteni...A csitri társulat arcáról nemigen lehetett lekaparni a meglepetés mázát, pedig nem is képükbe kapták a tortát Bizony Ildi és Brigi, megkönnyezték a tortát meg a jókívánságokat. Csak Pistánk írta el a plaketten 50-re a 18-at de hát kicsire nem adunk, nagyon szép volt.... Ez tisztán látszott, ünnepelt lányainkon is.

Persze mindezek után folytattuk beszélgetést, majd a társulat egy részének közreműködése révén, egy bográcsnyi pörkölt is elkezdett rotyogni a tűzön. Bizony némi disznóhús úgy döntött, hogy tűzön-vizen, pálinkán át, követi a halászlét a pocakunkba. Nem igazán tudtam haragudni a döntéséért...Na, mikor elrotyogta az utolsót is, kiáltottuk LE VELE....Le is csúszott, követvén a halat, feneketlen bendőnkbe.
Sajnos ekkor már többen dideregtek, fittyet hányva a belső fűtésnek, a pálinkának, meg az összes A betűs itókának. Tudjátok, minden pia A betűvel kezdődik....A bor, A sör, A pálinka....

Miután bevertük a pörköltet, és Istenítettük egy kicsit a szakácsot, szakácsokat...
Mert bizony a halbalhé is meg a perkelt is igen kívánatosra sikeredett. Aztán lassan elkezdtünk szállingózni. Megvert az Isten hidege, fáztunk mint a kutya, de régen éreztem magam ilyen jól.

Fonyód emléke még sokáig fog kísérni, várva a következő összeröffenést. Köszönjük, hogy Veletek lehettünk.




Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Picike2013. május 14. 12:47:24Válasz
Hát Fery, mikor megláttam a kisérő képet, gondoltam, hogy a Balaton, meg Fonyód a helyszín! Nagyon élvezetes lehetett ez a buli! Kicsit irigykedek is, hogy én ilyen helyen nem lehettem ott! Öröm volt olvasni!
És kívánok nektek még sok-sok ilyen jó hangulatú bulit, jó idővel! :)
Fery2013. május 14. 13:07:16Válasz
Köszönjük....
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: