Szerző: FeryElmélkedek...

Szétnézek a környezetemben, tágabb hazánkban, és bizony megdöbbent amit látok. Tömegesen szegényednek el az emberek. Még azok is, akik olyan szerencsésnek mondhatják magukat, hogy még van munkahelyük.
Nemrég láttam egy kutatást az EU részéről, mely a mély szegénység mutatóit tartalmazza. Ledöbbentem...
Olyan kérdések szerepelnek benne, hogy van-e TV-je, mosógépe, számító gépe, telefonja...
Meg, hogy mit tenne ha jönne egy ötvenezres hirtelen kiadása...
Néztem ki a fejemből. Hiszen nem ez mutatja az elszegényedést, mert néhány műszaki cucca, van a mély szegényeknek is. Csak éppen nem tudják használni. Mert vagy rossz és arra már nem telik, hogy megjavíttassa, vagy mert kikapcsolták már a vizet, a villanyt, az internetet, a telefont, de megmaradt a használhatatlan készülék, tehát olyan nagyon már nem is számít mély szegénynek, hiszen mindene megvan.
Meglehetősen érdekes egy felmérés ez egy olyan országban, ahol százezrek tartoznak milliárdokkal a szolgáltatóknak, mert eleve úgy van megállapítva a létminimum, hogy abból csak éhen halni lehet...
Az árak az egekben, még az alapvető élelmiszereké is. Egy kiló kenyérre, ha számolok 300 Forintot akkor kb. 70 kiló kenyér az állás keresői járadék havonta. Ez alig több mint két kiló kenyér naponta.
Erről a szép történet jut eszembe, hogy három gyermekét egyedül nevelő állásnélküli anyukának azt mondja az orvos, hogy felelőtlen, mert nem tart otthon lázcsillapítót...Eszébe sem jut, hogy talán azért nem, mert nincs miből.
És utána, jött a következő megállapítás, hogy nem kellett volna gyereket szülni, ha nem tudja eltartani.
Imádom az ilyen gyökér mondásokat, és az ilyen idióta inkompetens orvosokat. Ugyanis amikor szülte azokat a gyerekeket, akkor még fogalma sem lehetett arról, hogy gyakorlatilag lebontják alóla a gazdaságot, és képtelen lesz eltartani az utódokat. Milliók jártak így, önhibájukon kívül.

Jelen pillanatban, saját egykori munkáimról tudom s látom, hogy milyen szinten döglesztették meg a gazdaságot. A szolgáltatóiparon, szinte azonnal le lehet mérni a recessziót, nem kell ehhez GDP-t meg költségvetést számolni. Az építőipar bezuhant, mert senkinek nincs pénze házat építeni, ráadásul az alsó hangon elárverezett házak, kész megoldást nyújtanak azoknak akik még meg tudnak venni egy házat, ráadásul jóval piaci ár alatt...

Aztán a szerviz ipar, került padlóra, hiszen az embereknek olyan szinten fogyott el a pénze, hogy egy mosógépet, egy TV-t nem tudnak megjavíttatni, mert nem tudják megfizetni az egyre emelkedő szervízárakat...

Az élelmiszer ipar is kezd hanyatlani keményen, mert az ország majd felének már csak kenyérre esetleg némi parizerre vagy egy kis szalonnára van pénze...

Szóval lehetne sorolni, hogy az elszegényedés lassan tönkre tesz minden iparágat...mindent.
Sajnálatos módon az elmúlt évek történései, kiölték belőlem az optimizmus jó részét.
Nézem a pusztulást, és nem tudom, hogy ki lehet-e mászni ebből. Nem feltétlen a pesszimizmust akarom veletek megosztani, csak azt, ahogy én látom az elkövetkezendők problémáit. Sokat olvastam arról mostanában, hogy inkább azzal kéne foglalkozni, hogy mit lehetne tenni. De sajnos ehhez azt is kell tudni, hogy mi mindenen kell túljutni ahhoz, bármi kis esélyünk legyen arra, hogy 2014-ben kormányváltás legyen, és egy új kormány képes legyen elkezdeni rendbe hozni azt, amit az elmúlt évek alatt leromboltak...

Előre bocsájtom, nagyon kemény buli lesz, még akkor is, ha lesz olyan szerencsénk, hogy valóban győzelem lesz és valóban szakértők veszik kézbe a dolgot...
Persze ehhez az is kell, hogy azok a tömegek, akik jelenleg a bizonytalan szavazók között vannak, elmenjenek szavazni. Őket sem lesz egyszerű rávenni erre....

Elsőnek mindjárt meg kell küzdeni a választási törvénnyel. Tehát, már az első kör is igen kemény dió. Már ha egyáltalán lesz kinek megküzdeni, mert most a Fidesznek törvényes (Mivel ők írják a törvényeket) lehetősége van arra nézve, hogy az MSZMP utód pártjait, egész egyszerűen kitiltja a 2014-es választásokról. Csak egy törvényt kell rá hozni.
Ez rögtön az MSZP, a DK és az E-2014 kiesését jelenteni, hiszen Bajnai az MSZP miniszterelnök jelöltje volt, tehát csak egy plusz passzus kell, hogy vonatkozzon rájuk is. Onnantól mi is marad...???
Fidesz, Jobbik, a maradék félbevágott LMP, a SzeM, esetleg még néhány kicsi és teljesen esélytelen párt.
Elég régen téma ez a Fidesznél, és azt ne mondja nekem senki, hogy nem merik megtenni. Ezt már hallottam néhány dologra, mégis mindet meg merték tenni...
Tehát már az sem biztos, hogy egyáltalán el tud az ellenzék indulni a választáson.

Ez az első, amin valahogy túl kell jutni, de azzal számolni kell, hogy ha ezt a Fidesz meglépi, akkor olyan későn, hogy reagálni már nem hagy rá időt...
Érdemes ezen is előre gondolkozni, mert kobak utólagos vakargatása nem fog segíteni az ügyön...

De tegyük fel, hogy sikerül. Akkor a Fideszes mentalitással és Kósa által bevallottan, saját győzelmükre formált választási törvénnyel kell megküzdeni.
Ezek lazán tartalmaznak olyan kitételeket, amitől egy demokratának égnek áll a haja. Egyrészt a választókerületek saját szavazóbázisukra méretezése, a külhoni szavazatok és azok számának titkossága, a választási bizottságok Fideszes felügyelete, és annak eldöntése, hogy az akkreditált ellenőrök milyen mélységben és létszámban vehetnek részt a választások tisztaságának ellenőrzésében. Ezenkívül, már a jelenlegi választási törvény is lehetővé teszi, hogy a Köztársasági elnök, akár a vesztes pártot is felkérheti kormányalakításra. Arra nézve azért van egy szerény tippem, hogy alkalomadtán a Fidesz alapító Áder János, kinek is passzolná a választási labdát...

Tehát ki kellene találni, hogy a választási törvény ezen szakaszain, hogyan is lehetne győzelemmel átvergődni. És még most, mert ez is az a kategória, főként az egyfordulós választás miatt, hogy ha elmegy a hajó, akkor a jó ég tudja, mikor jön a következő...

Tegyük fel, hogy győzelemmel végez az ellenzék, és túljut ezeken az akadályokon.
Elsőnek mindjárt felmerül bennem a félelem, hogy a Fidesz egy választási vereség után, hajlandó-e lesz, egész egyszerűen felállni a bársonyszékből és átadni a kormányrudat.
Nagyon kemény és nagyon hatékony szervezeteket tömörített maga köré. Ezek védeni fogják, míg Viktor aurája ragyogja be a lelküket és pénztárcájukat. Sajnos korántsem vagyok biztos egy sima, egyszerű kormányváltásban.

De tételezzük fel, hogy ezen is túljutunk. Sikerrel vettük az akadályokat, mert az ellenzék jó előre felkészült és kormányt alakíthat.
Elsőnek mindjárt hatalmas akadály lesz a csutkára lefosztott államkassza. Olyan illúziókat, álmokat ne kergessen senki, hogy a Fidesz egy árva buznyákot is hagy benne. Ettől tartok a legkevésbé, hogy tele lesz a páncél.
Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a hátra hagyott csődtömeg kezelését, egy árva fillér nélkül kell elkezdeni megoldani. Ennek nehézségeit nem taglalom, ülj be egy étterembe üres brifkóval....Meglátod.

Aztán a következő akadály, a majd egy évtizedre bebetonozott pártkatonák, az összes fontos pozícióban ott leledzenek, arra várva, hogy keresztbe tegyenek bárkinek, aki nem a narancs égisze alatt került kormányra. Ezenkívül, ez irányú aknamunkájukban, kőkeményen segíteni fogja őket, a Fidesz alapító Áder János, Köztársasági Elnök.
És hogy még teljesebb legyen az örömünk, ott az alaptörvény, amelynek hatályától sem lesz olyan könnyű megszabadulni. Ugyanis népszavazásra sem bocsájtható.
Tehát mindenféle furfangra szükség lesz ezen nehézségek leküzdéséhez is. És ha ezen túl vagyunk, ott a rendbe teendő gazdasági helyzet, a halott egészségügy, a halott nyugdíjrendszer, a lepusztított oktatásügy, a hatalmas munkanélküliség, és a mély szegények tömege...
Na, meg még az sok millió probléma, amit nem írok le mert akkor simán verném méretben a Háború és békét...

Nagyon remélem, hogy a leírt és az itt, le nem írt problémákkal tisztában van az ellenzék. Ugyanis ezek mind-mind olyan problémák, amire kőkeményen, előre fel kell készülni. Nagyon fel kötnie a gatyát annak, aki ezeken az akadályokon szeretne túljutni. Alsó hangon ez minimum egy olyan vesszőfutás lesz, ahol baseball ütőre cserélték a vesszőket és végén, a pusztulófélben lévő magyar egészségügytől kell várni a feltámadást.

Magam részéről, nagyon remélem hogy sikerül, mert ennek az országnak, ilyen pusztító és romboló kormánya, talán még sosem volt.

Ismétlem, nem azért taglaltam a nehézségeket, mert esélytelenek lennénk, hanem hogy értse az is, aki nem tudta eddig, hogy milyen nehézségek és feladatok várnak arra, aki úgy érzi képes lesz kormányváltásra. Ez az a pont, amikor hurráoptimizmus nem segít.

Nem lesz egy sétagalopp, sem nekik.... Sem pedig nekünk.

Támogasd az oldalt!