Az álmok nem hazudnak


Létrehozva: 2012. december 17. 13:50:06 | Megtekintve: 1932x | Kategória: Mindenféle


Szerző: Fery
Volt egy érdekes álmom...
Persze volt már sok, de ez valahogy különleges volt. Olyan képlékeny mikor nem tudod, hogy álmodsz-e vagy esetleg ébren vagy.

Sok barátom volt valamikor. Igaz anyagilag jól álltunk, nem volt probléma a pénz. Persze melóztunk is rengeteget, de meg is érte. Csináltunk jó bulikat, rengeteget csavarogtunk, sok mindent megengedhettem magamnak, magunknak.
Ha visszanézek a múltba, gyerekkoromtól fogva ez kísért mindig. Óriási szerencsémre nem ismertem a nélkülözést, igaz az önzést sem. Nekem mindig nyitva állt az életem az előtt, akit barátomnak tudhattam vagy akit annak hittem.

Sajnos többet hittem magam mellett, mint tudtam. Persze ez egészen addig nem derült ki, míg el nem kezdett összeomlani körülöttem az ország, a gazdaság. Fogyott a pénz és érdekes módon elkezdtek elkopni a barátok. Még azok is, akik tudom, hogy sokat köszönhettek volna, mégsem tették. Szépen lassan rájöttem, hogy annak idején a szüleim, nem tanították meg azt, hogy minden jó tett elnyeri méltó büntetését és azt, hogy az elszegényedő embereknek nagyon kevés barátja marad. Persze tegyük hozzá, aki nem marad, az talán jobb lett volna ha előtte sem marad.

Egyre érdekesebbé válik az álom...Folyik ki az élet a kezem közül, omlik össze minden. Nem egészen így terveztem én ezt valamikor, de hát aki a szolgáltató iparban dolgozott, annak a megélhetése erősen függött a gazdaság helyzetétől, mert ha az embereknek nincs pénze, akkor nem épít házat, nem javíttat, nem terveztet...
Mindezt nem teszi, mert nem tudja megfizetni. Ahogy fogytak a lehetőségek, úgy fogytak a jobb lét eszközei. Tudom ez egy általános probléma, hiszen pontosan tudom, hogy a politika mesterségesen szegényíti el az országot. Így hát az álmom ment az elszegényedés felé, elkezdtünk rászorulni azon barátokra, kikre azt hitte az ember, hogy számíthat akkor is, ha már nem az viszi előre a barátságot, amit mi adhatunk nekik...

Álmodom tovább vagy legalábbis azt hiszem. Vannak azért barátok. Ha nem is sok...

Titkon mindig reméltem, hogy az emberek alaptermészete a jó. Persze sokszor csalódtam, de hát ilyen az élet.
Sokszor hittem már azt, hogy engem nem lehet meglepni, kellemesen meg pláne nem...Persze az álmait az ember nem irányítja. Legalábbis nem mindig. A nincstelenség felé vezető út, mindig szörnyü még az álmok szintjén is.
És akkor vesz az álom érdekes fordulatot, hiszen az ember nem számíthat mindenre. arra meg pláne, hogy a barátok, jók is lehetnek, hogy kiderül róluk hogy tényleg barátok...
Fáztunk. Fáztunk, mert csak egy ócska ezer helyen lyukas, százéves kályhánk volt, ami úgy nyelte a tüzelőt, mint kacsa a nokedlit. És bizony abból sem volt sok. Sokat gondolkoztam már, hogy meg kéne azzal a kályhával látokatni a MÉH telepet, hiszen régen megérett az enyészetre. De nem volt választásunk, hiszen elérhetetlennek látszott kimászni a szegénységből.
Fáztunk. Álmaim is fázósra sikeredtek, míg egy napon az elképzelhetetlen valósággá nem vált. Persze az álmokban bármi megtörténhet. Ébresztgetnek, talán álmomban, talán nem. Dörzsölöm szemem, próbálok a résen kinézni reggeltájt, sokáig dolgoztam éjjel. Marokra kell kapnom valamit és behozni a egy kocsiból. Barátom néz álmos figurámra, majd biztat hogy térjek már magamhoz.
Kisértetiesen hasonlít arra, mikor álmomban arra ébredek, hogy alszom....
Kikászálódom a verdához, papucsban, mackóban. Mindegy, hisz sokkal melegebb bent sem volt...
Becipelünk egy marha nagy vasdarabot, közben barátom anyukája, lépked a hátunk mögött. A vasdarab csomagolásából kikandikáló részekről látom, hogy egy kandallót takar a csomagolás. Felállítjuk, lehántjuk róla a körbetekert gyári öltönyt és körbecsodáljuk.

Közben mondják - Boldog karácsonyt.

Régen leptek meg annyira, hogy nemigen tudtam megszólalni. Tényleg vannak még barátok...??? VANNAK. Vannak bizony. Próbáltuk megköszönni, sután hálálkodni, de gyorsan elsuhantak...
Mire kezdtünk magunkhoz térni, csak az elsuhanó autót láttam az ablak mögött.
Ébredezem. Próbálom kiértékelni kihúnyó álmomat. Miket össze nem álmodom... De újfent meglepődöm. Ahogy ér véget az álom története és kezdődik a valóságé. Furcsa melegséget érzek. Szívemben is, környezetemben is.

Meleg van a lakásban és csendesen duruzsol álmaim vasdarabja, okádva a meleget. Nagyon szépen köszönjük. Ezúton is.

Kulcsszavak: Álom, Meleg


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

VtSoftware2012. december 17. 21:03:13Válasz
Hát igen. Jó érzés tud lenni, ha annak ellenére van kire számítanod, hogy nem számítasz arra, hogy van ilyen személy... :D
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: