Évszázados útkeresés


Létrehozva: 2012. december 14. 12:23:58 | Megtekintve: 1525x | Kategória: Politika


Szerző: Fery
Pörgetem az agyam...

Demokrácia. Egy érdekes politikai helyzet, a legújabb kor találmánya. Ha végig nézünk a történelmen, igazi demokrácia régen, az ősközösségen kívül, még sehol sem volt. Az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt, mindig uralkodott valaki, valakik a népen. Népeken. Soha még nem volt olyan, ahol valóban teljesülhetett volna az a feltétel, hogy egy ember, ugyanannyit ér mint egy másik. Ha megnézzük a feudalizmus korát, a királyok korlátlan hatalommal rendelkeztek. Hűbéruraikon keresztül, tűzzel-vassal irányították birodalmukat. Az emberek minden további nélkül elfogadták fennhatóságukat, mert az ember olyan. Olyan hogy falkavezért keres, valakit aki megmutatja az utat. És az esetek többségében akad is valaki aki megteszi, aki felvállalja a hatalom mámorát. És nemsokára mámorba is fordul, hiszen a korlátlan hatalom általában megőrjíti az embert, és attól a pillanattól kezdve már csak a cél lebeg a szeme előtt, egy társadalmi forma megvalósítása, függetlenül attól, hogy az őt odajuttató emberek tömegei mit szeretnének. Véghez akarja vinni a saját elgondolását, miszerint mennyivel jobb lesz az a népnek, csak előtte hozzon áldozatokat. És meglepő módon az emberek nagyon sokáig képesek áldozatot hozni. szinte bármilyen áldozatot...
Persze egy idő után ezek az áldozatok terhessé válnak, elzavarnák az uralkodót, de az sem hülye. Mikor egy despota hatalomra kerül, rögtön elkezdi megszilárdítani a hatalmát, körbeveszi magát fegyveres erőkkel, testületekkel. Mire odáig eljutnak az emberek tömegei, hogy megelégelik a hatalommal való visszaélést, addigra már gyakorlatilag lehetetlen elzavarni, mert a tömegekből kiemelt kiválasztottak, akár életük árán is védelmezik. Védelmezik azon az áron is, hogy embertársaik esnek bele a nincstelenségbe, mert csak a saját érdeküket nézik. A saját és a falkavezér érdekeit...

De egyszer csak sikerül, a múltba süllyed az uralkodás. És akkor meglepő dolog történik. Egész egyszerűen megismétlődik a történet. Valaki hatalomra kerül, és szépen lassan megismétli az egészet. Egy vicc, de így van...

Az ember okos. Az emberek okosak. de nagy tömegben már nem az, nem azok. Teljesen más egy ember értékrendje egy tömeg közepén, mint azon kívül. Hajlandó sodródni az árral ha belekerül, de ha egyedül partot ér valahol, akkor már képes a gondolkodásra. Érdekes, hiszen csak a környezet változik, mégis valahogy a magány sokkal több lehetőséget ad a dolgok részletesebb átgondolására, mint a tömeg. Ott elvisz a tömeghangulat, az egysíkú egyirányú gondolkodás. Természetesen azok, akik uralkodni akarnak ezt ki is használják.Ha megnézzük azt, hogy régen emberek tömegei nézték végig cirkuszként, embertársaik akasztását mert szembeszegültek az uralkodó akaratával az ő érdekükben...
Mégis az uralkodónak tapsoltak, mert végignézhették a haláltusáját. Paradox gondolkodás...Mégis ilyenek lennénk...???

IGEN. Ilyenek vagyunk.

Nézzünk végig csak az elmúlt évtizedek politikai formációin. Gyakorlatilag, ugyanarra momentumra épül mindegyik.
A falkavezér kiválasztódása, elfogadása. A Proletár diktatúra is ugyanebbe a kategóriába tartozik, hiszen a egy párt vezetése gyakorolta az abszolút hatalmat. A mostanában oly divatos piszkos kommunistázás is gyakorlatilag onnan gyökereztethető, pedig a proletár diktatúrának az égvilágon semmi köze a kommunizmushoz. A kommunizmus önmagában leginkább az ősközösséghez hasonlítható, mikor a javakat együtt előteremtve, együtt is élik fel, fordítják önmaguk és a közösség javára. Az igazán érdekes, hogy a nagy tömegek számára ez lenne a legelfogadhatóbb társadalmi rendszer. Hiszen ha egy társadalom képes kitermelni azt, hogy tagjainak 10 százaléka rendelkezik a javak 90 százalékával, akkor teljesen egyértelmű, hogy bármely társadalom képes lenne önmagát eltartani. De ez nem működik, hiába lenne ideális. Ahhoz egy olyan társadalmi átalakulás, és mentalitásbeli változás kellene, ami gyakorlatilag az ember alapgondolatait változtatná meg, melyek genetikailag vannak kódolva...

Ezek olyan tulajdonságok, amelyek genetikailag biztosítják a fajunk fennmaradását. Egykoron az erősebb maradt fenn. ahogy manapság a gazdagabb, a törtetőbb. Ezzel el is jutottunk oda, hogy ember alaptermészetéhez tartozik, az előre jutás, a többiek közül való kitűnés, gyakorlatilag bármilyen formában...akár a másik embertársa kárára.
Vagy akár sok esetben az élete árán is. Az embert az előrejutásban nem akadályozhatja semmi. Sem természet, sem az embertársa. Eltipor mindent ami az útjába kerül.
Ezért is nem működött az ősközösség, nem működhet a kommunizmus. Mert ha egy kitűnik a többiből, az már hatalmat akar a másik felett, gyarapítani saját vagyonát. Mint ahogy az állatvilágban az erősebb és ügyesebb legyőzi gyengébbet, az embervilágban is ez történik. Természetesen, sok emberben létezik azért, a falka ösztön azon része, hogy gyámolítsa a gyengébbet, de ez általában csak addig működik, míg gyámoltalan nem kap kicsit erőre.

Az ember normális életének legfőbb gátja, az emberi mentalitás. Harcolunk ugyan a demokráciáért, azért a demokráciáért, amely egyeseknek lehetővé teszi, hogy tömegesen kizsákmányoljanak minket. Ami egyeseknek olyan hatalmat ad a kezébe, mellyel uralkodhat felettünk, mellyel irányíthatja az életünket. Gazdagságban tobzódva, szegénységbe kényszeríthet minket.

És mi hagyjuk, sőt támogatjuk, harcolunk a rendszerért, a demokráciáért. Érdekes módom megszavazzuk saját tönkretételünket újra és újra. A történelem során, olyan társadalmi rendszer még sosem volt, amely a néptömegek érdekeit tartotta volna prioritásban. SOHA. És gyanítom még igen sokáig nem is lesz. Amíg az ember nem ismeri fel, hogy másik ember érték, addig nem. Egyetlen életünk van, mégis tömegesen herdáljuk el, mások boldogulásáért, néhány olyan ember boldogulásáért, aki romlásba dönt mindent és mindenkit, ahelyett, hogy egymást segítve boldogulnánk az életben, és úgy élnénk le egyetlen életünket, hogy mindenkinek jó legyen....

Érdekes ezt végig gondolni, hiszen a saját sorsunkról is felelőtlenül döntünk, ragaszkodunk eszmékhez, melyek nem vezetnek sehová, ragaszkodunk uralkodókhoz melyek tönkretesznek bennünket, ragaszkodunk elvekhez, melyekről azt hisszük, hogy nekünk jó, pedig soha nem az...

Mégsem tanulunk belőle....


Kulcsszavak: Utak, Politika, Emberek, rendszere


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Picike2012. december 14. 16:20:50Válasz
Hát ezt jól végig elemezted Feri! Ilyenek vagyunk! Sokkal erősebb bennünk a falkaszellem, mint hittem volna és elég szelektíven működik az emberi agy, mert mindig belesétál a csapdába, abba, amiből újra és újra szabadulni akar! És mindig van kiválasztott és mindig van sok-sok követője, akkor is, ha az az út a pokolba vezet! És nem ébredünk, vagy nagyon nehezen, akkor, amikor már félig a sírban vagyunk! Most így végigolvasva, tényleg selejtes egy teremtménye vagyunk Istennek, vagy akárkinek! Hogy tisztességesen élni és viselkedni tudjunk, azt hiszem még nagyon sok időnek és nagyon sok szenvedésnek kell bekövetkezni! Nagyon érdemes lenne ezen mindenkinek elgondolkodni!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: