Halálnak halálával


Létrehozva: 2012. november 5. 15:37:56 | Megtekintve: 960x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2012. november 5. 15:50:26 [Fery]


Szerző: Fery
Ismét egy borzasztó bűncselekmény, és a közvélemény egy jó részénél ismét fellángolt a szemet-szemért, fogat-fogért elv megfogalmazásában a halálbüntetés visszaállításának igénye. Első indulatában az ember sok mindent gondol, mond vagy cselekszik, nem is ítélem el azokat, akik erre az álláspontra helyezkednek, első blikkre. De az ember nem állat, gondolkodik, felméri a valós tartalmát a történetnek. Sokféle érvet hallottam pro és kontra. Néhányat vitatok is, szintén pro és kontra.

Egyrészt, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje - függetlenül attól, hogy ellenzem a halálbüntetést - azt azért vitatnám. Ha saját gondolkodásomból indulok ki - és az emberek többsége azért azt teszi - engem visszatartana. Nem mindegy, hogy felakasztanak vagy börtönbe csuknak. Mert ha lecsuknak, akkor még élhetek tovább...
Persze nem vagyunk egyformák. Tenném hozzá, hogy per pillanat nem azokról a cselekedetekről beszélek, amit hirtelen felindulásból, önvédelemből, netán gondatlanságból követnek el. Hanem a gyermekek elleni és a sorozat gyilkosságokról, valamint a nyereségvágyból és a különös kegyetlenséggel és főleg előre megfontolt szándékkel elkövetett bűncselekményekről. Szívem szerint én is azt mondom, hogy az ilyen megérdemli a kötelet. De az eszem mást mond. Az eszem mérlegel, gondolkodik.

Az életünkből csak egy van. Magam részéről, ateista lévén, nem hiszek a túlvilági életben, az élet halál utáni folytonosságában. Tehát attól, hogy valaki elveszi egy ember életét, nem veheti el más az övét. Meg kell torolni, ez egyértelmű. De attól, hogy egy társadalom kitermeli az igazságszolgáltatást, az nem jelenti azt, hogy elvehetem azt az életet, amit nem én adtam. Másrészt - ismét csak függetlenül attól, hogy vitatom azt, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje - Nem tartom igazi büntetésnek, hiszen egy pillanat és vége. Ha évtizedeken keresztül, bezárva, naponta gondolkodhat el azon, hogy mit tett, hogy hogyan került oda, és ráadásként, hogy életében már nem szabadulhat ki onnan, az szerintem keményebb büntetés. Persze ilyenkor jönnek az ellenérvek, hogy etetni kell élete végéig és eltartani. Egy jól szervezett társadalomban ez nem lehet érv, hiszen a rabok dolgoztathatóak, és bizony léteznek a világban önfenntartó, sőt nyereséges, - esetenként akár magánkézben - hatósági felügyelettel működő börtönök. Ott ez fel sem merülhet, hiszen megtermelik valamilyen módon a saját, sőt a börtön fenntartási költségeit is.

De ez csak az egyik része. A másik az, hogy mai, teljesítményorientált igazságszolgáltatás, nagyon sokszor lő mellé. Nem egyszer s nem kétszer fordult már elő, hogy simán elítélték az ártatlant, mint például a móri ügyben. Az állandó jelleggel pénz zavarral küszködő rendőrség technikai felszereltsége, a kapkodás, az ügyészség állandó bizonyítási kényszere a teljesítmény orientáltság okán, és ez mellet a bíróságok terheltsége, némely esetben pedig megkérdőjelezhető pártatlansága, bizony szül téves ítéleteket. És mivel a halálbüntetés esetében az utólagos jogorvoslat teljes mértékben kizárt, korántsem vagyok meggyőzve a halálbüntetés helyességéről. Nemcsak a jogorvoslat, hanem a kártérítés is kizárt, hiszen azt mégsem lehet, hogy az ártatlanul halálra ítélt embernek, ártatlanságának későbbi kiderülése okán, a sírjára dobjanak egy vastag bank kártyát, kártérítés címén. Ezzel el is jutottunk oda, hogy a halálbüntetés, azon felül, hogy embertelen, még logikátlan is, hiszen egyrészt nincs bűnhődés, hiszen olyan rövid idő alatt zajlik le, ami ebből a szempontból elhanyagolható, másrészt kizáró ok az életbe való visszatérésre az ártatlanság utólagos megállapítása esetén.

Szóval én úgy érzem, hogy független attól, hogy az ember első reagálása az, hogy dögöljön meg az ilyen, ha mélyebben belegondolok, akkor odajutok, hogy a halálbüntetés semmire sem megoldás, semmire sem gyógyír. A halál büntetést általában a bosszú kívánja meg, de a bosszú, sosem volt jó tanácsadó...
Nem hoz megnyugvást, nem hozza meg a lelki békét sem. Akkor meg értelmetlen, hiszen az évtizedek szenvedése, jobban megfogja vele fizettetni a tette árát, mint mint egy pillanatnyi fájdalom...



Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Legyél Te az első aki kinyilvánítod a véleményed!
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: