A muskétások csapatának méltó utódai


Létrehozva: 2012. május 20. 11:18:36 | Megtekintve: 3156x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2012. május 20. 16:33:27 [Fery]


Szerző: Fery
Mindig nagy izgalommal készültem a találkozókra. Igazság szerint, mielőtt oda nem értünk, én azt sem tudtam, mit is keresek ott. Annak idején, én a D-Day-re nem tudtam elmenni, ráadásul olyan okok miatt amit, nem is szívesen teregettem ki, lévén erősen személyes és nem politikai vagy egyéb indokai voltak. Mikor aztán meghívtak a D-Day kemény magosok maguk közé, nagyon meglepődtem, de örültem is neki, hiszen a régi Muskétás csapat sajnos szétesett, mára csak egy része maradt meg, annak a nagyszerű társaságnak, amelynek sok-sok hónapon keresztül, meghatározója volt az életemnek...

De végül is nagy-nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a Muskétás csapat egy része, gyakorlatilag beintegrálódott a D-Day csapatába, majd elkezdett nagyszerű emberekkel kiegészülni, fejlődni.

Voltam jó néhány demonstráción, találkoztam is nagyszerű emberekkel, de ott a tömeg, a feladat, és az a hangulat, valahogy kicsit személytelenné teszi a találkozásokat, hiszen nem mindig van idő nyugodtan, kötetlenül beszélgetni. Ezért rendeztük mi is annak idején a Muskétás találkozókat, mert ott megismerhettük egymást, mint embert. Kikerültünk a személytelen feladatok bűvköréből, és igazi családias hangulatban, remekül éreztem magam és úgy láttam, hogy a többiek is. Aztán sajnos a D-Day után a Muskétás csapat, gyakorlatilag atomjaira hullott. Igaz néhányan tartottuk a kapcsolatot egymással, de valahogy a találkozók elmaradtak.

Tegnapig.

Mikor a D-Day csapata elkezdte szervezni ezt az összejövetelt, megint felmerült bennem némi félelem, hiszen a D-Day-en nem vettem részt, nem tudtam, hogy beleférek-e egyáltalán abba a csapatba. Persze jó pár embert ismertem már a FaceBook-ról, a posztokból és azokra adott reakciójukról valamennyire felismerhető a beállítottságuk, de azért az mégsem ugyanaz, mint egy személyes találkozás. Azért voltak akiket már előtte is ismertem. Nemcsak írásokból, képekről, hanem személyesen is barátomnak tekinthettem jó néhányukat, és nagyon büszke voltam a barátságukra.

Egyszóval, örömmel, bár vegyes érzelmekkel néztem a találkozó elé...

Na, összeszedelőzködtünk, elindultunk a sógorral, meg két gyerekkel. Teszem hozzá, hogy párom rettenetesen sajnálta, hogy nem tudott velünk jönni, de egy közbejött meló okán, melyet fiammal bevállaltak, kénytelen volt kihagyni, pedig az összes muskétáson ott volt, sőt demón is erősítette a csapatot. Meglepetésnek szántam, hogy elvittem a kisebbik lányomat, akit néhány napja perforált vakbéllel operáltak, és rengetegen drukkoltak neki, ebből a társaságból is. De arra, azért nem számítottam, hogy ennyire fognak örülni neki. Mikor megérkeztünk, szinte nyakába ugrott mindenki. Azonnal elhatalmasodott az a családi hangulat, amit a Muskétás találkozók óta nagyon hiányoltam. Az első pillanattól kezdve remekül éreztem magam a csapattal. Körbenézve a társaságot, sok ismeretlen arcot láttam, de a bemutatkozások után kiderült, hogy bizony ismerjük egymást jó néhányan, ha nem is személyesen, hanem az internet világának, képek és betűk mögé rejtett valóságából...

Mikor leértünk, már rotyogott a kaja a bográcsban és igen jó hangulat volt. Rövidesen, némi alkoholizációs folyamatok következtében kezdtük magunkat még jobban érezni. Na igen, eme találkozók elengedhetetlen kelléke, némi fincsi házi pálesz, söröcske és egyéb finom itókák. Iszogattunk csendesen, beszélgettünk rengeteget. Na meg a rengeteg finom pogácsa és süti, amit a csapat lányai szervíroztak. A gyerekek rögtön megtalálták egymást, és igen hamar, régi barátként játszottak minden félét, attól függetlenül, hogy a pici lányom még lábadozóként, úgy pörgött mint a ventilátor....
Ki se néztük volna belőle, hogy pár napja még a pocakját szabdalták a dokik....

Ahogy mentem körbe a társaságnál, bizony nem csak a D-Day csapatából és egykori Muskétásoktól találkoztam emberekkel. Egy szenzációs társaságot ismertem meg a Freedom oldaláról, bár borzasztóan sajnáltam, hogy néhányan nem tudtak eljönni, azok közül, akik meg voltak hívva. Nagyon vártam őket, de sajnos le kellett mondanom egyenlőre a megismerésükről. Remélem, a későbbiek folyamán ezt valamilyen módon bepótolhatom, hiszen Ők is ugyanúgy hiányoznak az életemből, mint akikkel sikerült találkoznom.

Házigazdáink, Móni és Pisti....Gyakorlatilag körülöttünk pörögtek, remek hangulatot teremtve. Igazi buli tündérként, remekeltek. MiAnyánk, meg szokás szerint, hozta remek formáját, imádni való stílusát. A Muskétástalálkozókról megismert Árpi és Nagybajuszú Feri bácsink, annyit nyomkodták a fényképezőgépet, hogy szegény gépezetek szerintem, már igencsak áhítoztak némi nyugalomra.
Arról nem is beszélve, mikor nagyobbik lányom megkaparintotta Feri Bácsink gépét. Úgy kattogott a kezében, hogy a harkály is sírva könyörgött a receptért, Feri bácsinknak meg szerintem, még egy pár ősz szál vegyült a bajuszába...

Közben érkeztek még néhányan. II. Béla király álruhában, cicikre kódolt pálinkafőzési tanácsokkal. Páncélos szaktárs is elővezette személyét, megfáradva, bár törve nem. No meg Attilánk is símogatta szakállát, Peti meg a borosta nélküli képével, jól elvegyült közöttük, én meg szépen összekutyultam Máté barátunk fiával..

Aztán a változatosság kedvéért némi kutyaműtés, egy beszorult csontdarab okán, mely után örömében Móni kutyusa néhányszor körberohanta a területet, majdnem feldöntve a piás asztalt. Azért erre, már a társulat is a szívéhez kapott, de végül a jószág megkegyelmezett az alkoholkedvelők táborának, és nem tette az enyészetté a maligán bombákat.

Na és Máté. Utánozhatatlan stílusával, blogomról megismert fantáziavilágával, remekül beleillet a humort igencsak nem nélkülözők táborába. Régről ismert Páncélos barátommal, A Freedomról ide avanzsált Pistivel és Évával meséltünk, remek régi történeteket és jó nagyokat röhögtünk.

Aztán elrotyogta a kaja az utolsókat, és vályúhoz szólították a találkozóra összeröffent társulatot.

Oda tódulásunk után megízlelhettünk egy fenséges pincepörköltet, melyet végül is, házigazdáink engedékenységének következtében nem kellett a pincében elfogyasztani, megehettük a felszínen.....

Be is pucoltuk, jól is jött a pia mellé, egy kis igazi, zsíros, koleszterin dús, magyar pörkölt.

Az összejövetel egyik remek pillanata volt, amikor a kertben, fel lett állítva a Magyar Köztársaság zászlaja. Sógorom mindjárt tolta is fel a Netre a képeket és bizony Zsuzsink szívszorítóan megsiratta, egykori piedesztálunkat...

Bizony ennek a zászlónak, még lobogni kell, hirdetve a Demokrácia nagyszerűségét, emberségét, eszmei mondanivalóját...

Mindezek után folytattuk ahol abbahagytuk, jókat dumáltunk estig. Közben verték fel a sátrakat, hiszen ez a buli, kétnaposra terveztetett. Sajnálatos módon nekünk nem adatott meg a kétnapos Weekend, mivel lányomat varratszedésre kellet előállítani, doktorai kívánsága szerint. Egy rövid búcsú után, nehéz szívvel indultunk este haza, hiszen nagyon szívesen maradtunk volna tovább. De sajnos a muszáj, az nagy úr.

Köszönettel, nagyon sok köszönettel tartozom a meghívásért. Nagyon jó kis csapat ez. Ott van a helyén a szívük.

Borzasztó jól éreztem magam. Pörögtek a témák, az emberek, Isteni volt a társaság, a kaja, a pia. Óriási szerencsénkre, remek időt fogtunk ki, így az eső sem moshatta el a remek a hangulatot.

Köszönjük, hogy köztetek lehettünk....

Kulcsszavak: D-Day, Muskétás, Buli


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

borbala2012. május 20. 14:15:18Válasz
Irigykedem....es orulok, hogy vegre valami jo erzessekkel telt iromanyodat olvashattam. (nagyon jo hir , hogy a Zsuzsika is 'porogni' tudott)
Feri Bácsi2012. május 20. 16:51:55Válasz
Bizony tudott. Mikor előkerült a légpuskám (először azt hittem, csak a Kati fia fog vele játszani) az összes gyerek folyton azzal volt elfoglalva.
Sajnálhatjátok, hogy eljöttetek, mert még késő este álltunk neki saslikot sütni. Madár még egy óra körül verte fel a sátrát, de hajnali fél hatkor már talpon voltak. A mai nap jó folytatása volt a tegnapinak.
Feri Bácsi2012. május 20. 16:52:47Válasz
A címzésből kimaradt: Kapjátok be a lábujjamat. A bácsizásért.
Fery2012. május 20. 17:10:09Válasz
Igen, pont a saslikozás előtt indultunk, de már a pici lány akkor ki volt dőlve...Nagyon elfáradt.

A lányaim is csak úgy emlegetnek : A nagybajuszos Bácsi. És szeretettel teszik...Jól érezték magukat Veletek...
Suhi Zsu2012. május 20. 19:15:48Válasz
Örülünk, hogy voltatok ! És sajnáljuk, hogy menetek kellett.
II Béla2012. május 21. 08:50:00Válasz
Pont ezt éreztem én is, igen is nagyon izgultunk a lányodért, hiszen mindenkinek van gyere és át tudja élni az érzést, de amikor megláttam Ferivel / nem kell a nagylábujja ezért nem bácsi :) / Tudtam, hogy gyors gyógyulása lesz a lányodnak.
Örülök a személyes találkozásnak!!!!!!!!!!!
Fery2012. május 21. 09:00:54Válasz
Ne keverd Béla király.....a nagybajúszú nem szereti a bácsizást. Mondjuk én sem...:-))))

Azóta túl van a varratszedésen is....
A Szegedi Peti2012. május 21. 11:39:10Válasz
Ferybácsi (hehehe), köszönöm a találkozást, és örülök nagyon, hogy Zsuzsi is jobban van! (Már kötözködött is egy picit) :)
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege:
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum
goats-variorum