Szerző: Nemes BorbálaAzt hiszem már mindenki, aki artikulálni és írni tud leírta és elmondta a véleményét a Szolidaritás Mozgalomról. Most rajtam a sor, mint ausztráliai "kibicnek". A két éves korú gyerekek is véleményeztek vagy SOLI, SOLI-t kiabálva, vagy PFUJ-t!!! Attól függően, hogy milyen a szülők hangulata erről a témáról.

Szolidaritás... gyönyörű szó..., Mozgalom... még szebb. Mikor ezt meghallottam, rögtön az összetartozás és az aktívan működő egyesülés lebegett a szemem előtt. Főleg a mozgalom ötlete csigázta fel az érdeklődésemet, abban bízva, hogy ez a szervezet nemcsak a váltófutásos stílusban elkövetett, egymás vállán zokogást jelenti majd. Ez nemcsak a zsebkendő körbeadását jelenti majd...itt lesz NYÜZSGÉS is végre!!!!

Reményeimet meg magasabbra srófolta az a tény, hogy két olyan ember szúrta le a lándzsát a tábor földjébe, mint a Kónya Péter és Árok Kornél. Messziről figyeltem Őket korábban is és természetesen belőlem "mély" tiszteletet váltott ki a lánglovagos zsinóron lógás...
Mindig tiszteltem az olyan embereket, akik képesek olyat "produkálni", amit én nem tudnék elkövetni. Engem még a Himalájáról egy hordágyra kötözve, akkor sem tudnának így lecsüngetni, ha az életem múlna ezen.
Kónya Péterben meg a "bohóckodás" volt az igazan nyerő számomra, mert szeretem a "természetes" jó humorú embereket, arról nem is beszélve, hogy egy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező katona személyével párosul ez.
Mikor a mozgalom elindult nem csoda, hogy rögtön támogatókra találtak, reményt ígérő csapatnak látszott ez a felállítás.

Mi történt?

Nekem ez így csapódott le az elmémben. Vegyük a focivilágot alapul az egyenletre. Egy új csapat száll be FRADI néven a ringbe. Ilyeneket ígérnek, hogy a középcsatár egy Albert Flórian (Kónya) és a vezetőedző (Árok) ismét létrehoz egy Aranycsapatot majd. Ömlik a nép a stadionba azonnal. Ezek ketten kijönnek a pályára és lefutják a tisztelet kört, kezet ráznak, csukló dagadásig mindenkivel. Egy kis bemelegítés következik itt-ott. Szurkolók türelmesen várnak. Én is... Szerencsére nem lélegzet visszafojtva, mert mar kipurcantam volna azóta. Várjuk a meccset....a tömeg nő.
Passzolgatják a labdát, egyszer csak leülnek a kis padra minden előzetes nélkül, következő pillanatban azt vesszük észre, hogy nemcsak a kispadot, de a stadiont is elhagyta a vezetőedző...
Úgy döntött, hogy nem kell neki amatőr focizás, átmegy a hivatásos lóverseny területére. (Hát ott aztán még szorosabb a mezőny, de sok szerencsét hozzá. Ott meg kell majd lovagolni egy két hullámot mielőtt a célvonalhoz állhat. Türelmet vesztett foci rajongók is követik őt az ügetőre, a meccsre várók még mindig sokan vannak.)

Az Árok távozása utáni moslékban fetrengésről, nincs véleményem. (Van, de az szuverén.) Szóval a jó hírű foci csapat itt maradt egy kulcsember nélkül. Előre rohannak a segédedzők, a gyúrók, a labdaszedők és eltűnnek az öltözőbe a középcsatárral. Szurkolók ülnek, mint a vadász a hosszú, néma lesben. Miközben az egyesület hírzárlatot rendel el.
A hermetikusan leszigetelt öltözőből csak találgatások útján szerezhetünk értesüléseket. A csapat átváltozik ilyen "Koponya es Lábszárcsont" zárt szövetséggé. Szabadkőművesek kézfogására emlékeztető titkolózással. A középcsatár jó hírnevet úgy őrzik, mint az amerikai arany tartalékot Fort Knoxban... és a szurkolok meg mindig várnak.
Miközben a segédedzők (alelnökök) a gyúrók (koordinátorok) és a labdaszedők (az aktivisták) az asztalra borulva tervezik a következő meccsekre való csapat összeállítást, a középcsatár eltűnik a lábak között. Kisurran, hogy görög szigetek dagály és apály jelentéseit tanulmányozza, arra az esetre, ha lefújjak a meccset, mégis valami sportot űzhessen.
A hangyák gyülekezete - gondolok itt a kisegítő csapatra - ezalatt lázasan adminisztrál, dokumentumokat gyűjtöget, papírokat tologat és készül a következő "ütközetre", ami nem más mint a szeptemberi terefere a csapat felállításáról. Eddig még ugyan nem rúgtak labdába sem, de az legyen a legkevesebb. A világ újra felosztása "pezsegve" történik a kulisszák mögött CIA és FBI "TOP SECRET" pecsétekkel ellátva.
A szurkolótábor vár. A FRADI elnevezés marha jó, majd csak összehozzák a meccset. Közeledik a márciusi körmérkőzések ideje, ebből nem maradhat ki a "kedvencük" sem.

Valahogy addig masszírozzák a középcsatárt, mire bedobja a kalapját a ringbe... megígérve, hogy vége a babazsúrnak, meg a klub délutánoknak. Most jön az, ami még nem volt! Lelkesedés, fanfárok, dobok, török sípok, üvöltjük az Interneten a visszaszámolást a nagy "mérkőzésre". Résztvevők számának növekedése szintén naponta hirdetve.
Plakátok, lelkesítő hírlevelek röpködnek a világ hálón.

Visszatartsam most a lélegzetem... áááá ...nem még várok vele.

"Gyűl Budapest kandi népe
Férfi és nő, agg és gyermek
Valami lesz a vár alján, hogy
sorompót sátrat vernek."
(Arany után szabadon, elnézést a lazaságért.)

Hát sorompót ugyan nem láttam, de amikor a sátrat megpillantottam, akkor elkezdtem bízni abban, hogy ezt a high-tech berendezést biztos a Pink Floyd hozta magával, hogy amikor a FAL bontása kezdődik ők játsszák majd az aláfestést. Lesz itt végre CIRKUSZ ÉS KENYÉR! Gondoltam én... Cirkusz az volt, meg perec. A Kenyeret a Tóth Imre képviselte, aki képes volt a saját szavait használni, ahelyett, hogy papírból motyogott volna valamit. Pink Floyd helyett énekes könyvből olvasva "zengett az ének". A szavalóversenyen szoros másodikként érkezett díj kiosztójára nem került sor. Még mindig türelmes voltam, mint bikaviadalok előtt, jönnek a matadorok, pikadorok, mielőtt láthatjuk torreádort. Türelemmel hallgattam a szónoklatokat. Ezeket csak akkor volt nehéz követni, mikor a tavaszi szél, kettőt lapozott a jegyzetfüzetek lapjain és a szónok elvesztve a fonalat az első oldal után az ötödikről kezdett olvasni! Hogy én már semminek nem tudok örülni. Itt volt ilyen kollektív kereplés, csörgő rázás, fütyörészés, egy két lobogót is fújt a selymes szél. Aztán megérkezett a várva várt középcsatár. Felállt a 11-es vonalra és mellé lőtt!

ENNYI! KÉSZ!!! ENNYI!!! Ha a VB eldöntése múlt volna ezen, az emberek nem lehettek volna csalódottabbak. A reflektorokra nem volt szükség, mert a nagy mérkőzés még alkonyat előtt véget ért. Ráadásul a sramli zenével kísért Szabadság kórus "pattogós" induló ritmusban hangzott el. KÉTSZER, mikor ebből egyszer is sok volt. Az ÖNGÓL azonban akkor jött, mikor a középcsatár közölte: Menjetek... ahova a szívetek húz! Minket világra hozó szülőnek anatómiai részét is említhette volna céliránynak, mert tulajdonképpen ez felért azzal, hogy odairányított bennünket.

Ja! Erre mindenki elkullogott. Meccs lefújva. Elveszett 11-essel, öngóllal.

Még mindig tátom a szám, nem sikerült becsukni azóta. Hírzárlat teljes, ismét. Aktivisták, koordinátorok fontoskodnak az Interneten, csillapítják a kedélyeit azoknak, akik megkérdőjelezik a Szolidaritás létezésének értelmét. Ennek eredményeként egy videó üzenet röppent fel. A"középcsatár" megnyugtatta a szurkolókat, hogy szeptemberig összeállítják a csapatot. Egy évbe került ezt összeállítani anélkül, hogy labdába rúgtak volna. Emberek életéről döntenek a "zárt" ajtók mögött, azok a koordinátorok, akik abban a tévhitben élnek, hogy ők most az ország sorsát tartják a kezükben és kiteszik az ajtóra a NE ZAVARJ táblát. A tábla felesleges, mert mire szerintem felállnak az asztal mellől az adminisztrálás után, már senkinek nem kell elmesélni, hogy kikből áll az ARANYCSAPAT.
Itt volt egy másik lehetőség egy "barátságos" mérkőzésre, ahol részt vehettek volna egy kis integetés teljességével a Sanyi palota előtt, hogy végre "élőben" is legyen valami közvetítés a létezésükről.
Mit mondjak, hogy ne ismételjem magam. Labdába sem rúgtak.

Nem a mozgalom neve fogja meghozni az emberek által táplált remények sikerességét. A vezetők elszántsága, tettre készsége, meg nem alkuvó önfeláldozó odaadása mozgatja a tömegeket, akikkel el lehet érni eredményeket ami a közösség érdekeit szolgálja. Adminisztrálni és hírzárlatokat tartani a tervezett vagy folyó akciókról nem azaz út, amit a lengyel Szolidaritás használt a siker érdekében. A szurkolók nem várnak sokáig. Nem lesz ki előtt játszani nemsokára, mire elkészül a csapat.

Fel Csillebércre Szolidaritás! Közvetlen csatlakozás van az úttörővasúthoz a Clark Ádám térről... és a bohóc ruhát meg nem kellett volna levenni! Testhezálló!

Támogasd az oldalt!