Egy fincsi vacsi története


Létrehozva: 2012. április 1. 16:35:55 | Megtekintve: 1482x | Kategória: Finomságok humorosan | Utolsó módosítás: 2012. április 1. 22:01:27 [Fery]


Szerző: Fery
Törtem a fejem az ablak előtt, lestem a lenyugvó napot. Miközben a vérvörös korong alámerült a horizontban, elképzeltem magam előtt, micsoda finomságot fogok enni, ma vacsorára. Mi is légyen az. Gondoltam ha már lúd legyen kövér, ne csak egyféle dologból álljon. Mondjuk legyen némi pékárú, de hát mégsem önmagában, hiszen az olyan snassz. Szeretem a disznóságokat, sőt azt a fajtáját is amit a prűd emberek hívnak annak, de gyorsan lestoppoltam fantáziámat, hiszen mégiscsak egy vacsiról szólnának, ezek a nagyjából sorba rendezett betűk. Szóval a disznóságok. Ahogy végigfut gondolataimon egy disznóvágás menete, legott beugrik, mi is lehetne a ma esti finomság. Szűzérmék szemlesütve...??? Nem jó, nem vagyok szégyenlős, különben is meg kell próbálnom, valami egyszerűbb termékre asszociálni, amire még nem vinnyogva reagál a brifkóm a zsebemben. Na mire végig gondolom, ki is alakul egy része a vacsinak.

Elmélkedem tovább.

Szervezetünk, nem csak röfögő étrendre kíváncsi, bizony időnként megkívánja a növényevők világának finomságait is. Szuper. Elmém zakatol mint egy kiherélt csühösvonat, mire sikeresen hitet teszek egy remek növény, földalatti részének elfogyasztása mellett. Igaz pucolni kell, meg fel is kell szabdalni, de hát Istenem, ennyit érjen már meg egy vacsora. Na ezzel megvagyok, de valami még mindig hiányzik. A kialakuló kép előttem igencsak hiányos, de némi emlékezetbeli kutakodás után megállapodok egy szép piros zöldség mellett. Állagát tekintve, az előttem felsejlő képben, még nem tökéletes. Igaz nagyon szép, de azt a formáját, nem biztos hogy megengedhetem magamnak, így hát megpróbálkozom a darált verziójával. Abból sokkal kevesebb kell. Határozottan körvonalazódik a vacsora, kezdek örülni.

De akkor lelombozódok. Ez még így nem az igazi, hiszen inni is kellene hozzá valamit. Egyszer csak rárepül az elmémre egy üveg borocska, de a pénztárcám rögtön elhessegeti mondván, hogy naaaaaa, ne szórakozzál Te velem....!!!! Bizony itt is kénytelen leszek spórolni egy kicsinyt. Ekkor egy laza mozdulattal, a szekrényből kirántott poharat megtöltöm..... S pillanatok alatt összehajítom a vacsorámat. Alig telik el pár perc, és már ott is áll az asztalon a remekmű :

Két szelet zsíroskenyér, hagymával, pirospaprikával, mellé egy pohár víz. Tudok élni mi......???  ))

Már majdnem beleharaptam, mikor komoly hiányérzetem támadt. Hiányzott valami fűszer még, ami elhozza a tenger zamatát, a hullámok erejét, a végtelen víztömeg csodálatos auráját...
Hamar rájöttem, mi lehet az

Megsóztam...

Kulcsszavak: vacsora


Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

Picike2012. április 1. 21:42:04Válasz
Feri tudsz, azt megmondom!! De a viccet félretéve, sokkal jobban szeretem a zsíroskenyeret paprikázva, mint akármilyen felvágottat! Nagyon sokszor van ez, teával, vagy csak egy pohár vízzel nekem is! És olyan kedvesen írtál róla, hogy lassan 10 óra magasságában én is megéheztem egy karéj zsíros kenyérre! :))
Fery2012. április 1. 22:15:46Válasz
Jó étvágyat... :-)))
TibornedrFerenczy2012. április 1. 22:34:54Válasz
Tekintettel lehetnél a fogyózókra is, most menjek a spájzba ? :D :D
MarikaFeherne2012. július 26. 18:37:25Válasz
Épp a ma esti gyomorfeltöltésről elmélkedtem, és mintha kitaláltad volna a gondolatomat, megérett bennem az elhatározás : zsiroskenyeret fogok enni, pirospaprikával megspékelve a teteje. Toroköblítőnek kigondoltam egy finom kis teát, citrompótlóval, és némi akácmézzel. Fery Neked egészségedre, nekem nagy szelet kenyeret kívánok a jó étvágyhoz.
Fery2012. július 26. 20:01:09Válasz
Jó étvágyat kedves Marika...
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: