Elfáradtam...


Létrehozva: 2012. március 24. 09:39:59 | Megtekintve: 2377x | Kategória: Politika | Utolsó módosítás: 2012. március 24. 18:24:55 [VtSoftware]

Szerző: Sipos LajosNem látom a jövőt, nem látom az akaratot és nem látom a tenni akarást!
Kemény egy év áll mögöttem, mögöttünk! Voltak szép és voltak rossz napok!
Hősöket avattunk, majd aláztunk le! És most itt állunk, úgy, hogy nincsenek vezetőink és nincsenek még jelöltek sem!

Nem látom a jövőt, az  akaratot és a tenni akarást!

Csak kudarcot látok, összeesküvést és acsarkodást! A hit a mondás szerint hegyeket mozgat meg! Ez itt Magyarországon nem igaz, mert a hit elfogyott és a hegyeket mi emeljük!
Már nincs kiben és kinek hinni! Elfogyott a bizalom!
Hallgatom a nagy frázisokat: Összefogás! Szolidaritás! Béke! Szeretet!

Kivel akarunk mi összefogni vagy szolidárisak lenni, ha családon belül is a gyűlölet tombol és folyik a megalázás.
Kit akarunk meggyőzni arról, hogy a mi utunk a helyes, miközben arról sem tudunk megeggyezni, hogy melyik a mi utunk!

Elfáradtam. Elfáradtam agyilag annak bizonygatása közben, hogy igen én jó úton haladok, csak valami módon mégis többen jönnek szembe velem. Belefáradtam a kísérletbe, hogy meggyőzzek embereket, felnyissam a szemüket, lássák azt ami itt 22 év alatt történ!

Kudarcot vallottam, és vallottunk!

Az emberek többsége látja ugyan, hogy valami nem jó, de képtelen szembe nézni saját rossz döntésének eredményével. Elfogadják a rosszat, majd a még rosszabbat!
Nem hibáztatom őket! Azt teszik amit egész életük során, megalázkodnak, behódolnak, megalkudnak és reménykednek!
Beálltam emberek mögé akik azt hittem, hogy jó irányba vezetnek, majd csalódtam, amikor kiderült, hogy nekik én és még sok ezer társam csak ugródeszkának kellünk!

Hittem, mert hinni akartam benne, hogy egy jobb és szebb jövőt hozhatunk össze!

Bebizonyosodott, hogy a pénz, a spekuláció, az uszítás és félelemkeltés még mindig a legerősebb eszköz! Nem a nevelésre, hanem a behódolásra!

De, mi lesz azokkal akik nem tudnak és nem akarnak behódolni?

Semmi! Eltűnnek a süllyesztőbe! Senkinek nem kellenek! Mint az ország helyzete is mutatja sehol nem tűrik a rebelliseket! Ugyanez vonatkoztatható le egyéni sorsokra, aki nem áll be a kitaposott ösvényre azt eltűntnek nyílvánítják és nem is keresik! A jövőbe vezető út visszanézve kudarcokkal, szánalommal és halálba alázott emberekkel van szegélyezve!

Csak a múltat látom, azt a múltat, ahol nincs út a jövőbe!
Mert ha azt jelenti a jövő amit a múltban látok, nem is biztos, hogy része akarok lenni!

Elfáradtam!

Szerző: Sipos Lajos.



Támogasd az oldalt!

Hozzászólások

aranyosfodorka2012. március 24. 18:40:49Válasz
Megértelek és maximálisan egyetértek. Azt mondtad ki, amit én is gondolok. De a "meghalás" nem megy könnyen, valahogy ki kell még bírnunk, a sorsunk rendelte idő végéig. És mi (hatvanasok és öregebbek) megszoktuk a nélkülözést is, meg az elnyomást is. Nekünk már mindegy.
De megszakad a szívem a fiatalokért, hogy azt kell mondjam a gyerekeimnek, menjetek világgá, mert ebben az országban élni nem lehet, itt nincs jövő.
Felhasználónév:
e-Mail cím:
Üzeneted szövege: