Szerző: FeryEgykoron, zsenge ifjú koromban egyik első munkahelyem, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalt Rottenbiller utcai stúdiója volt. Akkoriban persze afféle kamaszként voltak világmegváltó terveim. Aztán persze a szürke hétköznapok bedarálták a jó részét, de a mai napig felrémlenek előttem azok a hónapok. Nemcsak a zene szeretete miatt, hanem egy felébredő párhuzam miatt. Sok zenész, sok énekes felvételét asszisztáltam végig. Az egyik ezek közül, ami nagyon megmaradt bennem, az Presszer Gábor - Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés darabjának felvétele volt.

Nagyjából két évvel ezelőtt egy része, igen aktuálissá vált, hiszen a politikai paletta ígérgetései elözönlötték a hétköznapokat, jöttek a szebbnél szebb szólamok, ígéretek, mindenféle álmok megvalósulásának képei. Persze sokan el is hitték, mint ahogy a darab, a könyv, a film is elmeséli, hogy a jól tálalt hazugságot, megfelelő körítéssel abszolúte hihetővé lehet tenni. Meg is lett az eredménye. És első olvasatra úgy is nézett ki, igaz lesz a dal, Fejes Endre örökbecsű szerzeménye, melyet Presszer Gábor látott el remek dallamokkal...:

És majd Viktor jön és mesél neked, ismeri a csodát
És majd Viktor jön és álmod virrasztja, elűzi a halált
És majd Viktor jön, tud ezer varázst, bíznod kell igazán
És majd Viktor jön és tenyerében csillag, rád vigyáz ezután.

És majd Viktor jön és szó a hatalma, az egyetlen csoda
És majd Viktor jön és álmaid őrzi, szép varázs dala
És majd Viktor jön, ő nagy varázsló, ismeri a csodát
És majd Viktor jön és egyet mond s a halál odébb áll.
/Fejes Endre-Presszer Gábor: Jó estét nyár.../

És Viktor jött. Érdekes aktualitást adva egy réges-régi dalnak melynek születésekor még 10 éves sem volt. Aztán szépen lassan lebomlott a máz, az ígérgetéseken átsejlettek a hazugságok, afféle poétikai, politikai fordulatként. A dal által ihletett ünnepnapokat felváltották a haragos hétköznapok, melyek egy diktatúra hajnalát idézték. Szépen lassan elfeledték az ígéreteket, elfeledték az őket hatalomra juttató embereket, és megkezdődött az ország lassú haldoklása. Kimutatta a kormány a foga fehérjét. Nincstelen milliók kergetik az álmaikat, munkahelyek után kutató tömegek éheznek, gyerekek soványodnak. Gyerekek akiknek a jövőt kellene jelenteni, gyerekek akik nem tehetnek semmiről. Csak érzik, tudják, hogy valami nincs rendben. Hiszen nekik nem lenne szabad éhesen lefeküdni. Ha bárki másnak, de nekik nem. Nekik nem szabadna tudni, mi az, hogy éhség. Sok mindent írhatnék most még ide, hogy Orbán Viktort és kormányát miért is ítélem el, de azt hiszem nincs értelme. Mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük a bőrünkön. De jó érzésű embernek nem kell ennél tovább ragozni. Minden bűnét elfedi, hogy gyerekek éheznek az országban.

Gondolataim ismét visszavisznek a múltba, vissza a stúdióba, eme dallamok világába, melyek ismét aktuálissá váltak. Érdekes. Egyazon darab, egyazon szerzemény világának kontrasztja, valami félelmetes módon illeszkedik a bele a mai világba, összesűrítve összes mondanivalómat, egy pár soros dallamba e kor iránt, összes gyűlöletemet rávetítvén.

Átkozott élet, mely elém hozott téged, hogy attól rabolj, akinek úgy sincs semmije.
Pedig tudtam mindig, hogy nem szabad hinni semmit, senkinek, semmikor és most itt vagyok.

Míg a Te utadon jártam, álmaimat láttam s ámítottam egyre magamat.
Abban hittem, amit várok, s mindazt amit látok megmutatja most az igazat.
Már csak gyűlöletet érzek, és megátkozlak Téged és elátkozom minden szavadat.
Málló vakolatú házak, körfolyosók, vágyak, benneteket hívlak tanúnak.

Jó estét nyár, jó estét szerelem! Én rám mi vár, ha maradtok énvelem?

És most könyörögve kérem, hogy akármelyik isten hallgassa meg végül átkomat
És küldjön el egy angyalt, egy halálhozó angyalt és pusztítsa el végül álmodat.
És nem futhatsz előle, és nem szabadulsz tőle, átok állja mindig utadat.
Málló vakolatú házak, körfolyosók, vágyak, benneteket hívlak tanúnak.

Igen, megátkozlak Téged, hogy megverjen az élet és arcodon a bélyeg ott legyen
És hogy akárhol is járjál, iszonyatot lássál s ne menekülj tőle sohasem.
Igen, megátkozlak Téged, hogy eljöjjenek érted, harang szava küldjön utadra.
Málló vakolatú házak, körfolyosók, vágyak, benneteket hívlak tanúnak!
/Fejes Endre-Presszer Gábor: Jó estét nyár.../

Két érzés egy korszakban. Két világ, egy dalban. És azt hiszem, mindent elmond...

Támogasd az oldalt!