Szerző: FeryJó néhány évvel ezelőtt, mikor a videomagnó még igen népszerű szerkezet volt, elég sokat javítottunk belőle.

Egyszer egy ismerősöm, egy hölgy felhív telefonon, hogy megadta magát a gépezet, nem jön ki a kazetta a magnóból. Nosza, felkerekedtem, elmentem a gépért. Nem emlékszem már pontosan, mi volt a konkrét hiba, de igazán nem is az az érdekes a történetben.

Megjavítom a gépet, tipp-topp üzemel, kipróbálva, szép stabil képe van, mi szem-szájnak ingere...
Ugrom a telefonra, hívom az ismerős hölgyet, miszerint vinném vissza a masinériát. Mondja nekem, ne tegyem, mert valamikor délután a környékünkön lesz dolga, beugrik érte úgyis kocsival jön.

Nosza, összedugom valami TV-vel, vagy monitorral a gépezetet és várom a hölgyet. Meg is érkezik, elindítom neki a cuccost, szépen megyeget a ketyere. Hölgyemény nagyon örül, kifizeti s megy hóna alatt a gépezettel.

Összepakolok, mára elég volt, indulok felfele a lakásba, kajálok ez-az, egyszer csak csörög a telefon, majd lezajlik a következő párbeszéd:

- Szia, valami baj van a videóval, mert nem csinál semmit.
- Mindent úgy dugtál össze ahogy mondtam? Kérdem én, mire jön a válasz:
- Persze, az antennát bedugtam a videóba, ami abból kijön antenna kábel, azt meg a TV-be, de még a TV-kép is nagy rossz, mákos.
Na, nekem rögtön beugrott mi történt, de azért rezignált hangon mondom a hölgynek:
- Akkor már csak a videónak hálózati kábelét a kellene bedugni a konnektorba. Mondja a hölgy, hogy elmegy megnézni... majd visszajön és beleszól a telefonba:

- TE EZ NAGYON CIKI, EZT NE MOND EL SENKINEK...

Támogasd az oldalt!